Ahogy megígértem, írok a tanárnőről. Neve Schulek Veronika. Nagyon ronda nő. Alacsony, ormótlan nagy a melle, ronda az alakja... és a feje? Na, arról inkább ne is beszéljünk. Plusz 10-es szemüveg. De ez mind megszépülne, ha ez a nő kedves lenne, de nem az.
Az egész úgy kezdődött, hogy nyári ügyelet volt, amikor is csak néhány gyerek megy iskolába, megőrzésre, és szinte pang a ház az ürességtől. Az egyik héten (nevezzük mondjuk 28. hétnek) az egyik tanárnő - Katica - panaszkodott nekem, hogy itt van egyedül ezekkel a gyerekekkel, de üres az iskola és neki nincs mosogatószere és szalvétája, nem kérnék-e a főnökömtől? (Megjegyzés: amióta új rendszert vezetett be az Orbán kormány, azóta külön felettese van a tanároknak és külön az intézmény fenntartóknak.) Mondtam neki, hogy én sajnos nem merek kérni semmit a főnökömtől, /mert ,de ezt magamban mondom: meglehetősen diszharmonikus elmeállapotban van/ viszont szívesen adok egy port, amivel rendelkezem a takarítószekrényemben és amiről úgy tudom, hogy mosogató por (talán valami Ultra nevezetű vagy más). Azonban szalvétát én sem tudok neki adni. Be is töltöttem egy kis üvegcsébe másfél deci port és feltettük egy magas helyre, hogy ne érjék el a gyerekek. Ez azért kellett Katicának, hogy a gyerekek által behozott ételes dobozokat - evés után - el tudja mosogatni. Nagyon kedves nő, szívesen segítettem neki.
Telt múlt az idő. Eltelt két hét. Ismét az ügyeletes termet szerettem volna takarítani. Reggel, még kezdés előtt. Amikor is üvöltve, hadonászva jött felém a Schulek Vera, hogy én tönkretettem az ő ruháját. Fogalmam sem volt, miről beszél, ezért megkérdeztem. A válaszaiból az derült ki, hogy ő bejött 7 órakor az iskolába, ahol megreggelizett és valami zsírral leette a farmerruháját (megjegyezném, hogy ez egy turkálóból származó, 20 éves, majdnem fehérre kikopott, teljesen divatja múlt, kertésznadrág szerű ruha volt, száz forint értékben) és miután leette, megkérte Katicát, hogy adjon neki valami mosóport. Katica odaadta neki azt, amit tőlem kapott mosogatni. Ő ezt rákente arra az egy kicsi foltra, amit a zsír okozott, ettől kimaródott a farmerruhája.
Mikor ezt megtudtam, elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de az nem mosópor, hanem mosogatószer és nem neki adtam, hanem Katicának, de azt is két héttel ezelőtt. és hogy olyan anyagot, ami nem színtartó nem szabad így egy ponton dörzsölgetni / vegyszerezni.
Ettől Schulek Veronika dühbe gurult és rohant az iskolaigazgatónőhöz. Az pedig rohant kifelé, felém és elkezdtett iszonyúan lehordani, de nem tudtam, miért? és nem értettem, mit mond. Mire rájött, hogy ő sem tudja, mit mond? Ezért összefoglalta: - Szóval csak arra szeretnélek megkérni Vivikém, hogy a mai naptól fogva minden reggel itt kezdjél az ügyeletben. Ne máshol kezdd a takarítást, hanem itt. Hogy megszáradjon a parketta, mire jönnek a gyerekek.
Mire én:
- De hát itt kezdtem!
Amikor elment az igazgatónő és még csak fél méterre járt, azt mondtam Verának, (jó hangosan) hogy az óvodában szoktak árulkodni és hogy mire volt ez most jó?
Erre azt válaszolta (ocsmány hangnemben, hogy): - NEHOGY MÁR TE DÖNTSD EL!
Nem értettem, ezt mire érti? Mit nehogy már én döntsek el? De nem kérdeztem meg. Elmentem onnan. Arra a következtetésre jutottam, hogy "ez nem normális", hülyével meg minek vitatkozzam? Azóta már eltelt vagy hat hét. Azóta kétszer jelentette "valaki" a főnökömnek, hogy pocsékul takarítok. Le merném fogadni, hogy a Vera volt. Csorgó nyállal élvezi, hogy valakit bánthat és ettől ő fontos lesz. Dehát nem lett. Na, erről eszembe jutott egyik kedvenc dalom: Manökken Proletarz: Kényszerű a mosolyod.
