Megkérdeztem Petitől a kisfiamtól, hogy ha ő lenne az anya és én volnék a gyereke, akkor mit csinálna ma ebédre? Bármit megtehetne: lemehetne boltba és bármit vehetne, kivéve, hogy nincs pénzünk. Erre ő azt felelte: benézne a hűtőbe, hogy mi van benne? Mondtam neki, hogy csak virsli, de tegnap is azt ettünk és nincs kenyér.
Mindegy benéztem a hűtőbe. Találtam a mélyhűtőben egy tasak "kerti zöldségek"-et (úgy értem: valami fagyasztott izét) beleöntöttem egy serpenyőbe, aminek az aljában volt valami kis maradék olaj, rátettem 4 kis virslit, öntöttem alá egy kis vizet, megszórtam "titkos hozzávalóval" /amit még a Kung Fu pandából tanultam/ és lefedtem az egészet alufóliával, mert erre már nem fért rá egy fedő sem, olyan púpos lett.
Ránézek az órára. Amikor a 7-eshez ér a nagymutató, akkor lesz kész, szerintem.
Lehet, hogy kellene még bevennem Sepiát, mert rajtam van a Nem Akarok Semmit Csinálni típusú nihil. Nem tudom, kint milyen idő van, de szerintem jó. Itt bent sötét van, mert (már régen) lehúztam minden redőnyt és ahol nem volt oda pokrócot szögeztem fel. Kell a sötét a gépezéshez. Igaz megy a csillár is, meg az olvasó lámpa is, meg a könyhában is ég egy, és a fürdőszobában is éjjel-nappal, de ott csak azért, mert Stramonium gyerekem van. Egyszerűbb lenne neki beadnom Stramoniumot, de mindig elfelejtem.
Az a baj, hogy tegnap is, amikor bevettem a Sepiát, rám jött egy "Azonnal Szexelni Akarok Bárkivel" érzés és még képes voltam rá és fel is hívtam egy-két pasit, de egyik Ürömön volt, másik lerázott, mert nem-alkalmas időben kerestem. Végül, amikor az egyik már visszatért az otthonába és akart velem randizni, addigra már visszaért a kisfiam az osztálykirándulásról és nem hogy nem bírtam ide áthívni a pasit, de meg sem bírtam vele beszélni, hogy én oda (hozzá) átmegyek. Illetve nagyon erősen bennem volt az a vágy, hogy nem akarok olyan pasit, aki arra "tart", hogy kizárólag dugni legyen valami nője. Nekem ez kevés. Meg is mondtam neki.
Ma még e-mailt is írtam neki erről, hogyha soha nincs szándékában feleségül venni egy elvált nőt, aki egyedül neveli a gyerekét, akkor engem ne keressen. Akkor vásároljon egy gumibabát a Teréz krt. 58-ban és engem hagyjon békén. Elegem van már abból, hogy mindenki kihasznál. És ez egész életemben így volt, de most már unom. Azt, hogy X.Y. megdug, minden tök klassz, de utána nem hív fel 3 hétig, de aztán eszébe jutok megint, ismét felhív, ismét szex, aztán nem hív fel 2 hónapig, de aztán eszébe jutok, felhív...
Oké, megtehetem, hogy 30 ilyen pasit tartok és akkor minden napra akad valaki, de ehhez energia kell. Ezt minden napi 8-12 óra munka mellett, kis gyerekkel közös lakásban nem lehet űzni. És nem is élvezem. Mármint nem szexuálisan nem élvezem, hanem lelkileg.
Túl sokáig elfojtottam az érzelmeimet, de már nem fojtom el. Hála a homeopátiának. És most már tényleg azt szeretném megtalálni,..... illetve olyan pasit szeretnék találni, aki klassz. Persze nyilván először magamat kellene megtalálnom, mert már néha azt sem tudom, ki vagyok? (Talán a pénztelenség miatt, de) azt sem tudom már, hogy mi a stílusom. 10 éve nem vettem magamnak új ruhadarabot. és a hajam is csak azért hosszú, mert így soha nem kell fodrászhoz járni. Csak nagyon kényelmetlen, ha sportolni vagy úszni akarnék. Mindegy, mert már arra sincs lehetőségem.
De jó lenne egy rövid haj, amit 3 hetente nyírathatnék, egy uszi bérlet és egy farmer, ami kényelmes!
Tudom, csak rajtam múlik, hogy ezeket elérjem.
Akkor pedig: de jó lenne nem depizni, energikusnak és bátornak lenni. Belevágni új dolgokba. Keresni egy jól fizető munkahelyet. Csak először nekem magamnak kell megváltoznom, meggyógyulnom, lefogynom, megszépülnöm. Mielőtt még kinyírnám magam, mint Sylvia Plath az Üvegbura írója.
Egyszer már voltam ilyen megváltozás előtti pillanatban. De sajnos elrontottam, mert még szarul voltam, amikor megismertem a leendő (ma már ex) férjemet. Mivel ő is szarul volt, így sokat szenvedtünk, aztán elváltunk és mivel lettünk előrébb? Egy gyermekkel, akinek ezt az egészet végig kellene néznie.
Pedig előtte még elmentem pszichológushoz, akinek elmondtam, hogy felismertem: nem jó az, ha én egy fél vagyok és keresem a másik felemet és akkor majd ketten elbotorkálunk valahogy az életben, hanem én először kerek egész akarok lenni és majd egy másik egész-szel (egész-ségessel) összekötni az életem, társakká válni, stb.
Sajnos, a pszichológus nem értett meg. Azt tanácsolta, ha még nem vagyok teljesen oké, akkor is járjak bátran bárkivel. Ezután ismertem meg a leendő (ma már ex) férjemet, aki szintén a páciense volt. De szép is ez! ...amikor két hülye találkozik!
Megyek, mert a 9-eshez ért a nagymutató és szállanak a finom illatok és duruzsolnak a gőzök.
