A mai reggelt azzal kezdtem, hogy jósolni szerettem volna, de nem találtam meg a Ji King könyvet. Így jár, akinél rendetlenség uralkodik. Aztán felébredt a kisfiam is, kezébe adtam egy fél pohár dzsúszt (pontosabban Cappy multivitaminos italt) és egy darab kalácsot. (Most nézem: 600 forint 400 g kalács? Szerencsére ez már csak 120, mert aznap járt le, amikor vettem). Aztán megkértem, hogy pakolja be az iskolatáskáját holnapra, de nem akarta, rémüldözött. Akkor azt javasoltam, hogy pakoljuk be együtt. Ezt sem akarta, ezért bepakoltam. Közben felfedeztem, hogy még van matek házija. Megcsináltuk. Egy óra alatt. Közben verés-puszi-verés-puszi követte egymást. Azt tanítottam meg neki, hogy törttel úgy osztunk, hogy az osztandót az osztó reciprokával szorozzuk, tehát háromban a két negyed, az egyenlő: háromszor négy ketted. Eddig ezt én sem tudtam, de most megtanultam és most már ő is tudja.
Nehéz így írni, hogy állandóan énekel meg magyaráz. Pl.: "és az ágyban is célba talál. Hol van a hősöm?"
Állítólag ez a Shrekben volt és az I need a hero című dal lefordításából keletkezett.
...és az ágyban is célba talááááál: Hol van a könyvem?
