Tegnap este a munkahelyemen épp a Music FM szólt és benne Cooky, aki megkérdezte a betelefonálót, hogy mi a neve és milyen számot kér? Ez így hangzott:
- Szia, hogy hívnak?
- Cigus.
- Cigus?
- CIGUS.
- CIGUS?
- Nem, hanem CIGUS.
(Én itt már nagyon röhögtem, hogy Cooky lecigányoz egy betelefonálót.)
Folytatódott:
- CI-GUS?
- Nem, nem! Hanem CI-GUS!
Mire Cooky:
- Már értem: Csigusz!
- Igen.
- Hát, akkor kedves Csiga, kinek küldöd és melyik számot?
Erre Csigusz valami Zöldborsókának küldte a számot. Cooky többször lecsigázta még: Rendben, Csiga. Jól van, Csiga. Puszi Csiga.
Üldögéltem a portán a hatalmas iskolában, minden teljesen sötét volt, az egyetlen (rajtam kívül dolgozó kolléganőm - a portás) kiment cigizni. Ki a kapun, plusz 5 méter balra, mivel iskola...
Addig még nem féltem, de egyszer csak egy undorító szörnyhang megszólal a hátam mögül (de úgy, mint Smeagol a Gyűrűk urából) én vagyok a hónaljkirálynő! Aztán újból: Én vagyok a hónaljkirálynő! Én vagyok a hónalj királynő.
Mikor már összepipiltem magam a rémülettől, akkor rájöttem, hogy ez a kolléganőm csengőhangja. Úgy remegtem. Alig bírtam visszamenni dolgozni, de hátra volt még négy terem (vagyis inkább iroda).
Hát, ilyen volt a tegnapi napom. De most szombat reggel van. 8 óra. Teát főztem, de mivel az csak 25 perc alatt hűl ki, előtte ittam Ági málnaszörpöt. A kisfiam készített magának szendvicset. (Most jut eszembe: nekem miért nem készített?)
Most olvasott fel nekem egy viccet: "Ki a világ legjobb birkózója? Quasimodo. Mert őt nem lehet két vállra fektetni."
Szerintem viszont lehet, ha előtte gödröt ásol. Abba belefér a púpja és akkor mégis lehet két vállra fektetni.
