Annyira hálás vagyok Keleti Zoltánnak, hogy létrehozta nekem ezt a blogot. Írhatok és így azt képzelhetem, hogy nem vagyok egyedül a világban.
Ma lementem fél 9-kor a Tesco Expresszbe (és most ezt is leírhatom). Észrevettem, hogyha úgy megyek le, hogy nem tudom, mit akarok venni, akkor is simán elköltök hatezer forintot.
Ezt vettem: egy Camping tömlős sajt, egy Medve tégelyes natúr krémsajt, egy Mizo Zorba sajt, egy tea vaj, két fej fokhagyma és két fej lilahagyma. Aztán összekevertem a sajtokat (és vajat) egy tálban és vagdostam bele vékony szelet fokhagymákat, azután rákentem egy kenyérre és megszórtam lilahagyma karikákkal. Finom volt. Eközben 1 decis műanyag poharakba készítettem sima (nem fokhagymás) és fokhagymás változatot is. Aztán tégelybe is tettem nem-fokhagymás változatot, a kisfiamnak. Mire kész lettem: rájöttem, hogy szinte az egészet be fogom vinni a munkahelyemre. Nem tudom, miért van ez így, de bármit készítek, azonnal el akarom ajándékozni valakinek, mert azt gondolom, hogy... (á, nem tudom, mit gondolok).
Pedig az volt a tervem, hogy készítek egy ilyen finomságot és akkor minden nap meg lenne a reggelim és nem kellene szendvicset vennem valami drága éjjel-nappali büfében. (Mivel 5-kor megyek dolgozni.) Na, mindegy. Majd eszek májkrém konzervet. De annyira aranyosak a kollégáim. Ők is mindig hoznak belőle, ha főznek valamit. Pl. túrótortát vagy rakott burgonyát.
Egyfolytában egy dal dúdolódik a fülemben: John Newman: I need to know now, do you love me again?
- - -
Tegnap azért viszonylag jó volt a buliban lenni. A "pasim" főzött. Füstölt csülök sztrapacskával. Nagyon hülyén csinálta. Úgy értem: engem már 16 órakor fekete ingben, fekete mellényben és fekete selyem nyakkendőben fogadott. Őrült csinos volt! Azután pedig (ugyanebben a szerelésben) elkezdte ülve kavargatni kézzel a sztrapacska tésztáját. Én ott ültem mellette a kis, piros miniruhámban és megkérdeztem, hogy nem szeretné-e, ha feltűrném az ingujját?
De.
Kicsit fura volt nézni, hogy a szőrös karja nyakig benne volt a kulimászban. Nem tudom, miért, de nekem úgy rémlik, hogy fakanállal szoktam kevergetni a tésztát és nem kézzel.
Végül is minden nagyon finom lett: a füstölt csülök, a (sztarapcska) galuska, a tejfölös juhtúró, a lilahagyma és a körömpörkölt (bár ez utóbbiból nem ettem, mert nem nézett ki jól. Eleve le volt vagdosva a hús a körmökről és külön volt főzve a köröm és külön egy alap. Mi az, hogy alap? Hagyma és paprika? Minek? Miért nem eleve már abban főtt a hús? és miért dobták ki azt a jó, recegős, sűrű levét? Na, mindegy.)
Én mindenesetre csak az egyik főételből ettem és mára nagyon jól be is görcsölt a hasam. Talán a füstöltet nem bírom? Nem tudom.
- - -
A kisfiam ma hazajött az apukájától. Ilyenkor első a fürdés, mivel talpig füst szaga van. Ő a kádban, én a vécé tetején ülve. Beszélgettünk. Addig hülyéskedtünk, amíg kitaláltunk egy jó viccet (vagyis leginkább ő találta ki). Itt jön.
JÖN! JÖN! JÖN!
Isten így szól a pinához:
- Luk, én vagyok az apád.
