2013. szeptember 14., szombat

19

Annyi minden történt. Még írni sem volt erőm, annyira megrogytam. Csak aludni akartam. Nem bírom, ha bántanak. Ma el kellene menni a SlutWalk 2013-ra. Felvonulni az erőszakoskodók ellen. 4-kor lesz. Van addig még 6 órám. Sőt, csak öt. Mert még oda is kell érnem. Sőt, 3 és fél, ha hajat is akarnék mosni. Sminkelni nem tudom, hogy szeretnék-e? Tavaly is azonnal belém zúgott egy leszbikus lány. Először nem tudtam, miért néz. Talán ismerjük egymást valahonnan? De aztán rájöttem, hogy fel akar szedni. Amúgy nagyon jó nő volt. Ujjatlanban. Izmos kar. Azt hiszem ő vezette a dobosokat. Háttal ment, fütyült... mint versenyhajó orrában a lelkesítő ember. Figyelem felkeltés. Ez a cél. Hogy ne hagyjuk büntetlenül az erőszak elkövetőket. Se családon belül, se kívül.

Most az a baj, hogy Facebookon felismertem egy fiút, akit a Széchhenyi Fürdőben ismertünk meg (a barátnőm és én) és valóban fel akartuk szedni, de csak addig, amíg ki nem derült róla, hogy csak 19 éves. Először 27-nek néztük. Feltűnő jelenség volt. Nagyon magas és borzasztóan izmos. Szuperszonikus "A" kategóriás pasi minimum 5 Michelin csillaggal. A helyzet az volt, hogy a barátnőm épp válik és mindenképpen össze akart jönni valami pasival, akivel új életet kezdhet. Hiába mondtam neki, hogy ez valószínűleg nem válás után öt perccel fog bekövetkezni (mármint, hogy megtalálja az igazit), hanem mondjuk 10 évvel. Sem. (Ha magamra gondolok: sosem.) Szóval azt csináltuk a strandon, hogy ő kinézett egy pasit magának, én odamentem hozzá és udvariasan elmondtam, hogy nagyon tetszik a barátnőmnek és hogy szeretné-e megismerni? A pasik ettől mind nagyon zavarba jöttek és (barátnőm pechjére) mind azt mondták, hogy helyes lány a barátnőm, de ők a feleségükkel és a gyerekeikkel vannak most itt, csak az asszony elment lángos venni a gyerekekkel... stb.

Amúgy ez egy különleges nap volt számomra is, mert 1., ezt a barátnőmet is ott ismertem meg a strandon (ugyanezen a napon pár órával /vagy inkább pár perccel/ korábban); 2., bár ő nem talált pasit magának, de én találtam. Ott és akkor ismertem meg Dejánt, a szerb pasit, akivel aztán elég sokáig jártam. Oké, nem mondanám, hogy sokáig, hiszen nyáron ismertem meg és most ősz van. És már vége. Nem mondanám, hogy miattam. Ő az, aki még nálam is jobban kíván magányos lenni. Se felesége, se gyereke és most töltötte be az ötvenet. Emellett 2 méter magas, sötétbarnára le van sülve.

De nem nagyon jó vele járni, mert állandóan becsapja az embert. Kitalál egy randit, hogy értem jön 7-re és aztán nem jön. Tisztára elmebeteg. Az ágyban is attól függően pocsék vagy jó, hogy milyen a hangulata. Én annak örülnék, ha pocsék, akkor ne hívjon át, mert arra nem vagyok kíváncsi. Akkor inkább feküdjön rá egy műanyag babára. Lady Dollyra vagy valami ilyenre.

Most is szívesen felhívnám, hogy eljön-e velem Erdőkertesre sárgabarack lekvárt főzni, de hiába mondaná, hogy igen. Tudom, hogy nagy eséllyel nem jönne. Én meg várnám. Telne az időm. Ülnék az ágy szélén. Kb. 6 órán át, mire rájönnék, hogy felültetett. Lényegében ő egy irdatlan nagy paraszt. Azt képzelem róla, hogy focista volt Szerbiában és egy kis faluban élt. Az anyja és a nővérei elkényeztették. A nők imádták, de ő leszarta őket. Az apja egy erőszakos, bántalmazó barom-állat volt és neki ez volt a minta, hogy parasztnak kell lenni a nőkkel. Tulajdonképpen mit akarok én Dejántól? Tudom: csak azt, hogy legyen egy pasim, akihez néha hozzábújhatok. és neki nincsen felesége. és szép magas. és nem egy matrica, hanem békén hagy. Nem bírom, ha egy pasi rám telepszik. Hát, ő sosem telepszik rám, mivel leszar. (Megint az ismerős szisztéma: aki ragaszkodna hozzám: az nem kell. Se férfiben, se tengerben, se lovaglásban. Épp a kisfiamat is átpateroltam a szobájába. Hogy ott nézze az idegesítő rajzfilmjeit a telefonján. Ő könyörgött, hogy ne kelljen kimászni a két személyes ágyamból és hogy inkább nem néz rajzfilmet. De én azt sem szeretem, ha a monitort nézi, amíg írok. Az a baj a rajzfilmekkel, hogy a szinkronszínészek fejhangon visítanak. Például:
- Nézd ott egy felhő!
- Jaj, de szép!
- Szivárvány!
- Visítottunk fejhangon és vágjunk át a mezőn!
- Hurrá!
- Jaj, de jó!
- Üvöltsön a kismadár is!
- Rikkantson a csörgő óra!
és ez így megy 24 órán keresztül. Illetve soha, mert nincs tévénk, de mobiltelefonon ezen a reggelen. Már zsong a fejem. Különben is ideges vagyok, mert fogyókúrázom és ízetlen zabpehely kását reggeliztem. Csapvízzel. Amúgy főztem kakukkfű teát, de még nem hűlt ki. Abba is mit tegyek? Sztíviát? Yucky.