Ma behívtak egy tévéhez castingra. Biztos öreg nagymama kell nekik. Vagy nem tudom, mi miatt tetszett meg nekik a fizimiskám.
Ma föladtam a fogyókúrámat. Kisfiamtól annyira elkaptam a náthát, hogy elegem volt a szenvedéssel is meg az éhezéssel is egyszerre foglalkoznom. Úgyhogy most csak szenvedek, de nem fogyózom. Így ma ettem két pici szendvicset is és egy szelet pizzát. Egyik sem esett őrült jól. Maradnom kellett volna a szénhidrátmentes diétánál.
Mindig hülyét csinálok magamból. Ma írtam pár köszönő sort Vassnak és szerintem hülyéket írtam neki. Kár. Úgy hiányzik nekem! Úgy szeretnék megint gazdag lenni, de nem magam miatt, hanem hogy ajándékokat vihessek a barátaimnak.
Olyan jó lenne, hogyha tartozhatnék valahová és nem lennék tök egyedül a világban! Ha lenne egy normális pasim. De úgysem lesz soha. Tudom, hogy nem lesz. Hiába is hitegetne ezzel valami pszichológus vagy más biztatni akaró személy.
Elegem van az életből! Megyek nézek valami filmet és mindenki rohadjon meg! Á, nem úgy értem... Csak... izé. Végre kérdezhettem volna valamit Vasstól, de megint csak magamról bírtam írni. Amúgy nem is mernék semmit kérdezni. Nem szabad olyan férfihez közel kerülni, akinek neje van. Más baráti kört kellene keresnem. De már nincs olyan, mint 17 évesen, hogy tele van facér fiúkkal. Mivel, aki esetleg elvált, az is már min. 5 éve rendelkezik titkos szeretővel, tehát ha végre elválik, sem én kellek neki, hanem annak a nőnek vannak előjogai, aki már 5 éve vár rá. Ez történt az egyik Irigy Hónaljmirigyes pasimmal is. De nem bántam. Ha valaki nem engem választ, akkor azért én nem zokogok.
Á, viszlát, ma nincs kedvem írni. Győzött a nátha. Most iszom egy mézes-citromos teát és mindenki rohadjon meg!
Még az jutott eszembe: vajon hány évszázada nem szexeltem? Vettem be ma erre valami homeopátiás gyógyszert, hátha megjön a libidóm. Valamikor. Százezer év múlva.
