Tegnap mégiscsak eljutottam baracklekvár főzésre Erdőkertesre. Valakinek befértem az autójába. Ott kicsit kínos volt, mert már nem vagyok e társaság része, de az, hogy pont az a fiú vitt ki, aki közel áll a házigazda szívéhez, megkönnyítette a beilleszkedésemet. Pont ez a férfi egész este gyakran nézett rám nagy szeretettel és nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy "fel akarlak szedni" nézés vagy pedig csak be van csípve?
Összességében a lekvárfőzést nem tartom hatékony dolognak. Ráadásul amennyi lekvárt én eszek... két évente egy üveg, amiatt nem is érdemes főzni. Valójában az a helyzet, ha egy nő teljes munkaidőben dolgozik, akkor talán még a lekváros sütiket is megveszi boltban vagy cukrászdában, mert nincs ideje semmire. De a lekvárt biztos megveszi. Ráadásul már annyi dolog van, amit reggelire lehet enni helyette. Gabonapehely plusz tej. Palacsinta juharsziruppal. Müzli joghurttal. Tojásrántotta. Főtt virsli. Goffri... stb.
Azt hiszem, én szívem mélyén nagyon hatékony vagyok és nem foglalkozom olyasmivel, ami nem éri meg. Oké, ez a lekvárfőzés továbbmutatott a célján, hiszen egy nagy buli kerekedett belőle. Még egy híres politikussal is beszéltem és elnézést kértem tőle, amiért ronda hangvételű cikket címeztem neki egy egyetemi lapban, de nem az én hibám volt, a főszerkesztő ezt rendelte tőlem.
- Az már régebben volt, ugye? - kérdezte a politikus.
- Tizennégy éve. - feleltem én.
Azt mondta nem olvasta, de azért pontosan megkérdezte a nevemet és a magazin címét. Jaj, lehet, hogy el fogja olvasni. Kár volt említenem.
Még az történt az este, hogy találkoztam egy rég nem látott matematika tanárral. Kiderült, hogy egy nagy találkozás a Szent György hegyen is már 17 éve történt. Tehát akkor már ismertük egymást és örültünk, hogy egy túra alkalmával, véletlenül szembejöttünk egymással. Most erről beszélgettünk. Meg arról, hogy miért van az, hogy én kb. 19 éve egy bulin, viccből megkértem az ő kezét, tehát, hogy miért nem vesz feleségül? Neki sincs senkije meg nekem sem... és ő nem válaszolt, a többiek meg némák lettek. Na, most azt felelte erre, hogy
1., erre nem is emlékszik
2., ő homoszexuális
Olyan érdekes, életem nagy kudarcai, amik azt jelentették, hogy a pasinak egyáltalán nem tetszem, mindig azzal végződtek, hogy évekkel később kiderült: az a férfi meleg. Szóval így "öreg" koromra kezd visszajönni az önbizalmam, mert rá kell, hogy jöjjek, hogy sok mindenkinek tetszem és akinek nem, az is meleg.
Most kitűztük az esküvőnk időpontját tavaszra vagy esetleg júniusra. Megbeszéltük, hogy nem lesz az esküvő a Budapest körszállóban, hanem pl. ugyanitt, ahol a baracklekvár főzés volt. Egyébként ez az egész egy hülyeség. Nem mehetek hozzá egy valóban idős, homoszexuális matematika tanárhoz. Mi értelme lenne? Semmi.
Ma reggel arra ébredtem, hogy iszonyú füst szag van, gondoltam, körülnézek, ég-e valami? De aztán rájöttem, hogy csak a hajam az. Beszívta a tegnapi tábortűz illatát.
Vajon hányan maradtak ott reggelig? Amikor 22 óra körül eljöttem, még legalább ötvenen voltak és néhányan kezdtek nagyon lerészegedni. Szeretek eljönni akkor, amikor még kulturáltan el lehet.
Azt terveztem, hogy a matematika tanárral lesétálok valami buszmegállóig és várunk, hátha jön valami busz féleség. Vagy nem jön. De melegen fel voltunk öltözve. Nem aggódtunk. De aztán egy nagyon kedves testvérpár hazahozott minket, egyesével. Nagyon örültünk. Ráadásul a két hölgy tüneményes volt és aranyos. 22 és 19 évesek.
Kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert a 22 éves sofőrnek mindig beleszóltam a vezetésébe, de fontosnak tartottam megemlíteni, hogy menet közben még mindig be van húzva a kézifék, illetve, hogy jobban kilátna hátul, ha bekapcsolná az ablakfűtést, illetve, hogy jobb lenne, ha városban levenné a reflektort. stb. Tudom: bunkó voltam, örülnöm kellett volna, hogy elhozott, de én sosem bírom tartani a pofám. Még lett volna vagy kétszáz tanácsom, hogy pl. nem parkolunk lejtőre orral egy árokba bele, pláne, ha kezdők vagyunk, illetve, ha már oda parkoltunk: behúzzuk a kéziféket és óvatos felengedésével indulunk el. Jaj, rossz volt nézni. De azért a stílusa nyugodt és lassú volt, tehát soha nem fékezett bele 60-nál a piros lámpába.
Tegnap már olyan rosszul voltam a fogyókúrám miatt, hogy ettem egy kicsit. Bár leginkább csak ilyeneket, hogy friss saláta, cékla szezámmaggal, sárgaborsó püré... de sajnos, beneveztem egy tészta salátára is és egy málna szörpre. Tudom, ez szénhidrát, de már tényleg szédelegtem. Iszonyat nehéz nem enni. Valamiért a derekam is megfájdul tőle. Alig bírtam kiegyenesedni. Sőt, nem is bírtam. Például segítettem mosogatni, de az első 50 tányér után már annyira fájt a derekam, mivel számomra alacsonyan volt a mosogató, hogy muszáj volt abbahagynom. Bár nem is volt alacsonyra építve az a mosogató, csak én vagyok magas. Nehéz a top modellek élete.
