Rájöttem, mi az abszolút boldogság. Fogok egy kis edényt (műanyag mini vödröt), teszek bele szappanlét vagy tusfürdőt, töltök rá 6 centi meleg vizet és belelógatom az ujjaimat. Amikor (10 perc múlva) kiázott: kiveszem, megtörölgetem és levágom a körmöm. Ez maga a mennyország. Jól eső érzés.
Erről Zemlényi Zoli azt írná: Legszebb öröm: a köröm.
Sztevanovity Dusán pedig ezt írná: Nincs szebb, mint a hétrét görnyedt nyakkendőket egy este az ingről leveszik. (De persze átköltené: Nincs szebb, mintha a nagyon megnőtt nő körmöket egy reggel a kukába beteszik.)
Erről most eszembe jutott Deján. Miért nem hív föl? Ha már úgysem vette el Ingridet és az ő kapcsolatuknak már úgyis vége 3 éve. Mindegy. Talán jobb is, hogy nem hív fel. Úgysem hinnék már neki. Annyiszor átvert.
Most muszáj kiteregetnem. Közben azon fogok gondolkodni, hogy ki írhatta a jóskönyveket? Honnan tudta, amit tudott? Talán a jövőből jött vissza hozzánk?
és ki fedezte fel az LSD-t? (és hogyan?) mert azt értem, hogy hogyan fedezték fel a szamócát. Ment az ember az erdőben és azt mondta: - Éhes vagyok. Mi ez a szép, piros gyümölcs? Leszedte és megette.
De hogyan találja fel az ember az LSD-t? Megy egy kémikus, összeönt három piros vegyületet meg két kéket és képes megkóstolni? és mi van, ha meghal? vagy egyszerre mindig ketten kísérleteznek? Ha az egyik megeszi a gyilkos galócát, akkor a másik ezt fel bírja jegyezni? "Galóca: nem kell. Nem jó. Rossz dzsudzsu."
Vagy az van, hogy élnek közöttünk nálunk ezerszer okosabb emberek, akik tényleg mindent tudnak, teljesen meg vannak világosodva? és mindere tudják a választ, csak mi még olyan alacsony szinten élünk, hogy nem bírjuk feltenni sem a kérdést?
