Szóval még mindig fel vagyok dúlva és mérges vagyok azokra a kis taknyosokra, akik undorítónak tartanak, mert már nem vagyok 19. De ha jobban belegondolok, én is szörnyen rondának találtam apámat és új nejét, amikor 38 évesen kiránduló ruhában álltak egy hegyen (farmer, bakancs) és akkor arra gondoltam, ha én ilyen iszonyatosan öreg leszek, soha többet nem csináltatok magamról fotót.
Egy barátom (a számítógépes) azt mondta, hogy ez pont így a jó, hogy a kisfiúk, amint beérnek szexuálisan, onnantól undorítónak találják a saját anyjukat. Hiába pár éve még azt mondták neki: ha nagy leszek feleségül veszlek. De így egészséges, hogy nem az anyjukat találják vonzónak, hanem a többi 12 vagy 19 évest.
Szóval nincs miért kiakadnom. A Facebookoról meg még aznap letiltottam őket. Semmi kedvem ezt nézni, hogy engem bántanak. Ráadásul van olyan 19 éves, aki bukik rám, akkor meg minek aggódom?
Fél évvel ezelőtt új pénztáros jött a kis CBA-ba, ahol minden este vásárolni szoktam. Egy nagyon helyes srác. Szőke, kék szemű és dagi. Engem mindig az ifjú Presszer Gáborra emlékeztetett. Kb. 184 cm magas, nagy darab, de villámgyors pasit kell elképzelni, aki minden CBA-s, pénztáros problémára azonnal kitalált valami megoldást. Ha nápolyit vettem és a Canderel ára nem volt bent a gépben, sebaj, beütötte Ewának. Nála sosem volt sor, úgy dolgozott.
Mindig mondtam is neki, hogy öröm, hogy van egy ilyen vidám és kedves pénztáros. Feldobja az ember napját. Titokban mindig vágyakozva néztem, hogy bár csak tetszenék neki! El bírnám képzelni vele az életem. De hát, biztos csak 27 éves és nem rólam álmodik.
Egyik vasárnap délután megint azon vettem észre magam, hogy semmit nem csinálok, csak majndem 48 órája fekszem az ágyamon és depressziózok, ezért kimásztam és elmentem sétálni a Margitszigetre. Szokás szerint egyedül. Mivel nincs senkim. NINCS SENKIM! :-(
Sétáltam két-három órát és már épp kezdtem megfagyni, amikor úgy döntöttem: hazamegyek. Délután 5-6 körül lehetett az idő. Előtte még betértem a kedvenc kis CBÁ-mba, televásároltam a szatyraimat mindenfélével. Persze minden izgalmas dolog akkor történik velem, ha a kisfiam "apás hétvégé"-n van. Épp jöttem kifelé a CBÁ-ból, amikor ez a menő pénztáros fiú szintén épp jött kifelé, átöltözve, a kis hátizsákjával és azt kérdezte:
- Nem megyünk ki a Margitszigetre?
Mire én azt feleltem:
- Micsoda jó ötlet! - nem mertem neki elárulni, hogy már hulla fáradt vagyok, éppen onnan jöttem és fázom és éhes vagyok stb. Hanem arra kértem, kísérjen haza, de ne jöjjön fel! Én feldobom a teli bevásárló szatyraimat és lejövök és mehetünk. Így is tettünk. Aztán órákon át sétálgattunk a Margitszigeten. (A Margitsziget csendben odaszólt nekem, hogy örülök, hogy újra látom, milyen "régen" találkoztunk!)
Végül kikötöttünk az észak-keleti oldalon egy padon és szorosan összebújtunk és már majdnem megcsókolt, amikor megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen ő hány éves is? és akkor elmondta, hogy 5 évfolyamos gimnáziumba járt, éppen most fog érettségizni és 19 lesz novemberben. (Valamiért azt képzelem, hogy ez februárban történt egy napsütéses délutánon.)
Lehet, hogy nem csak a kora volt a baj, de én felpattantam az öleléséből és már nem is akartam tőle semmit. Az is igaz, hogy (mivel munkából jött és mivel elég dagi volt) meglehetősen izzadság szaga volt és ez nem jött be. és a szájának is rossz szaga volt. Szóval ez a kettő együtt így már sok.
Persze nem mertem megmondani neki, pedig lehet, hogy emiatt nincs barátnője. És, ha minden nap teljesen leizzad a feje (a haja töve), akkor minden nap muszáj lenne megmosnia a haját, samponnal, kétszer, de hát én nem vagyok az anyukája.
De ezennel üzenem minden fiúnak, hogy legyen nagyon ápolt, mert a nők többnyire soha nem fogják megmondani, hogyha büdösség miatt nem akarnak velük lefeküdni. és ezennel közlöm néhány kedvenc parfümöm nevét is. Bár lehet, hogy már nem gyártják őket: Emporio Armanitól a White, na, ez az, ami szerintem Magyarországon már nem kapható. Christian Diortól a Fahreinheit. Chaneltől a Pour Monsieur, de ebből is azt hiszem az EDT a jobb (és nem a parfüm).
Ó, milyen fontos a tisztaság és a rend és az illat! Erről jut eszembe: megyek ágyneműt teregetni.
Még írok erről a fiúról. Fura dolgokat mesélt nekem. Pl. hogy látja, hogy a szobájában áll egy bácsi, véres balta van a kezében. és a szomszédok valóban elmesélték neki, hogy ott egy bácsi lakott és balesetben meghalt. és látja, hogy az anyukájáék szobájában is véres emberek szellemei mászkálnak. Szóval nem csak az irritáló szagok miatt nem akartam őt közelebbről megismerni. Téveszmékkel küzdött. Később még találkoztam vele, de erről majd mesélek.
