Utálom a megoldhatatlan feladatokat. Az egyik ilyen, amikor teregetnem kell (minden hétvégén), de nincs annyi méter szárítási felületem, amennyi kellene. Nincs kertem, nincs erkélyem, de még lodzsám sem.És ott állok a halom ruhával, minimum 1 gépnyi fekete és 1 gépnyi fehér; és a feszültség felőröl.
A másik ilyen megoldhatatlan feladat a kisfiam etetése. Nem keresek annyit, amennyiből ez megoldható lenne. Pedig nem kövér. Sőt nagyon vékony, nagyon magas. (Emiatt is vettem meg neki az összes Ropi című könyvet.) Ma is le kellene menni a boltba és venni holnapra tízórait. De miből? Meg mára sem ártana venni valami ebédet, mivel fél öt van. Bűntudatom van, hogy rossz anya vagyok. Pedig épp most mondta, hogy "olyan jó anya vagy, úgy imádlak: mind a ketten függők vagyunk". Arra gondolt, hogy mindig ülünk a gép előtt és ütjük a billentyűket. Ő valamit jobban csinálhat, mert mindig fetreng a röhögéstől, hahotázik, hangosan kacag. Mások előadásait hallgatja PC játékokról és ő is készít néha kritikákat.)
Az is megoldhatatlan feladat, hogy kijöjjek a fizetésből, mivel nem lehet. Az iskola veszi ki a legtöbb pénzt a zsebemből. El sem bírják képzelni, hogy nem mindenki keres nettó hatszáz-ezret havonta. Még csak egy hét telt el a szeptemberből, de már most nincs fizetésem.
Amikor gazdagokat látok, sosem irigykedem. Mindig elszégyellem magam, hogy valamit rosszul csinálok, azért jutottam ide. És tudom is, hogy ez valóban így van. Legjobb szándékkal is el lehet mondani, hogy mindig is szorongós voltam, sosem voltam egy kockáztatós típus és most mióta anyuka vagyok: végképp semmi sem érdekel, csak az, hogy a kisfiammal elegendő időt töltsek, hogy neki jó legyen az élete.
Le kellene mennem egy ATM-hez és megnézni, valóban még mennyim van? Tudok-e még venni valamit, hogy mára legyen még valami vacsora. Vigasztalna, ha a suliban jó lenne a kaja, de elmondások alapján ehetetlen és nagyon kevés. Pedig idén új helyről hozatják az ételt, de ez sem jobb, mint a moslék. Egy napon volt csak jó, amikor ellenőrök jöttek. Akkor olyan volt a burgonyafőzelék, mint egy burgonyafőzelék, és olyan volt a vagdalt, mint a vagdalt. Mennyei. (A kisfiam mesélte.) De más napokon pocsék.
Néha gondolkodom, vajon a francia salátát, hogy hívhatják Franciaországban? Salátának?
és a kínai büfét Kínában? Büfének?
és a párizsi felvágottat Párizsban csak egyszerűen felvágottnak?
és a cigányok Szabolcsban a cigány pecsenyét simán csak pecsenyének?
