Elgondolkodtam, hogy mi kellene nekem. Egy háztartási alkalmazott meg egy hímringyó. Az, hogy valaki szeressen is: elképzelhetetlen számomra. Minél jobban öregszem, annál inkább azt érzem: ilyen már nincs. Érdekkapcsolatok vannak. Az egyiknek nincs hol laknia, a másik nem bírja fenntartani a házát / be kellene segíteni a rezsibe. Meg ilyenek. Szörnyű.
Lehet, hogy ez így normális, csak én mindig is egy álmodozó voltam?
Lehet, hogy a férjem is csak azért pattant rám = költözött azonnal hozzám, mert 29 éves létére nem akart tovább az anyukájával és apukájával együttélni? Simán. Meg hát nagyon sokat kerestem és ő mindig is a pénzes nőkre bukott. Bár, ha belegondolok: nem kerestem sokat, csak hozzá képest.
Na, mindegy. A múltkori pasi óta, aki az ajtóm előtt ült órákon át, rájöttem, hogy önmagában a pénz nem számít semmit. Ha egy olyan pasi akarja adni, aki nulla az ágyban és amúgy is egy hazug, tolvaj, önbizalomhiányos, buta... akkor nem kell.
Szégyellem magam, hogy nyafogok, miközben annyi ember szenved az országban. Akik nincsenek is regisztrálva, mert már nem regisztrált munkanélküliek, hanem csak simán munkanélküliek ezer millió éve. és már nem is keresnek munkát, mert eddig sem kaptak. és lehet, hogy nem is tartoznak egyik kisebbséghez sem, vagy éppen odatartoznak, mindegy. De nincs havi fixük, napi betevő falatjuk. Akiknek nem visz a gyerekük az iskolába vécépapírt, folyékony szappant, szalvétát és papírzsebkendőt, mert otthon sincs. és aki hétfőn úgy zabálja az üres zsömlét és cukor nélküli teát a menzán, hogy rögtön kitalálod, hogy két és fél napja semmit nem evett.
és azok, akik fekszenek az aluljáróban, amikor minden hajnalban megyek dolgozni. Ott alszanak a levágott telefonok alatt kartonpapíron. Van, aki a cipőjét a feje alá teszi: nehogy ellopják. Van, aki hozzáköti magához a kerekes székét, hogy még reggel is ott találja.
és akinek már 3 gyereke van, de nem is tudja, hogyan keletkeztek, mert többszázan alszanak a Fűtött Utcában. Aztán mennek mindannyian a hajléktalan óvodába.
És mindent ellep az ágyi poloska.
Ha van állásod, már akkor sem mersz leülni a villamoson, nehogy valamit összeszedj az ülésről. Bár, ha plazaban dolgozol és 16 órája nem ülhettél le, akkor most leülsz, különben meghalsz a fáradtságtól. és persze nincs légkondi, 36 fokban kell lenyomnod azt a 16 órát. Rosszabb, mint egy bányában. A munkáltatók bármit megtehetnek. Nincs ellenőrzés. Van-e szabadságod? Ha ha ha. Nem adják ki. Pláne nem akkor, amikor szeretnéd. Pláne nem egyben két hetet. Ha ha ha. Nem vesznek fel több alkalmazottat és akik most vannak ott: sincsenek bejelentve.
Legfőbb dolog (amiért mindig imádkoznunk kellene) az egészség. Ha ez a sok ember nem lenne depressziós, akkor fel bírna kelni az aluljáró padlólapjáról és elindulna belekerülni az élet forgatagába és pl. krumplit pucolni a zöldségesnek vagy bármit csinálni.
