Fura érzés hajnali 4-kor arra ébredni, hogy a szomszéd még nem feküdt le aludni, buliznak. Ilyenkor azt érzem: valamit elrontottam az életemben. Nekem kellene buliznom, míg más dolgozik. Nem tudom, hogy bírják ki ennyi ideig ébren? Ha még ma is és holnap is beszélgetni fognak folyamatosan, akkor azt fogom képzelni, hogy kokóznak. Bár, ha ránézek a szomszédom arcára, akkor már most biztos vagyok benne. Sokkal öregebb az arca, mint amilyennek korából adódóan kellene lennie.
Tegnap itt járt nálam egy számítástechnikus. Miért nem tudok olyan embert szeretni, aki jó hozzám? Mindig direkt azzal vagyok, aki bánt vagy minimum hanyagol. Mitől félek? A lovakkal is így van. A tengervízzel is. Amikor lovagolni kellett járnom, mert apa annyira aranyos volt, hogy lovagolni vitt minket, hogy kipróbáljunk új sportokat és szívjuk a friss levegőt, akkor vettem ezt észre magamon. Annyira féltem, hogy direkt olyan lovat választottam, amelyik lusta. Így alapjáraton be van fékezve. Emlékszem: Afroditénak hívták. Ültem a hátán. Nem mozdult. Kicsit legelészett. Ette a füvet. Egy helyben. Ha azt akartam, hogy elinduljon, akkor rugdosni kellett. De persze nem akartam. Egy pszichológus talán azt mondaná, hogy kezemben akarom tartani az irányítást vagy hogy félek az élettől.
Ugyanez van, ha a tengerben kell fürdenem. Fidzsin voltam, amikor rájöttem, hogy én utálok sok méter mély tengerben úszkálni, ahol halak milliói élnek. Oké, hogy szépek voltak, de én mindig azt vártam, hogy mikor jön egy cápa és mikor esz meg? Úgyhogy inkább átmentem arra a részre, ahol csak 40 centi mély volt a víz és teljesen átlátszó. Az alja őrölt kagyló, a vize türkiz és meleg, mint általában egy lagúnában.
Ugyanez van férfiaknél is. Inkább kiválasztok egy nagyon egyszerűt, butát és akkor nem félek annyira, hogy meglepetés fog érni, hiszen átlátom a helyzetet. Miért van ez? Tényleg uralni akarom az élet minden részét? A párkapcsolatomat? A...
Most az jutott eszembe, hogy el kell indulnom dolgozni. És ma félek, mert balhé lesz. Be van ígérve. Ugyanis tegnap minden gyerek fekete lett, aki a tornatermemben mászott a parkettán. Első gondolatom az volt, hogy ez hazugság, mert rendesen takarítom és mert, amelyik tanárnő ezt állította az nem normális. De tényleg nem. Majd elmesélem, miért nem?!
De aztán bementem a terembe, megdörzsöltem a padlót egy tiszta papírzsebkendővel és valóban fekete lett. Azért így jobb érzés... hogy nem hazudtak, hanem valami tényleg nem stimmel. Amúgy én már rájöttem, hogy micsoda: nyáron, külső vállalkozók, ablakot pucoltak és főút mellett vagyunk, szinte rajta, és az ablakok feketék a kipufogógáztól. Mivel ezt lemosták: mind a földre, lambériára került. Hiába takarítom: mindenhol ott van. Nem látszik, hogy ott van, de nem jön le, soha.
Az a baj, hogy a főnököm is az egyszerű dolgokat és alkalmazottakat kedveli, hogy könnyedén le tudja uralni az életét, emiatt engem meglehetősen utál, mert komplikált vagyok. Nem bízik bennem. Paranoiásan fél. Azt hiszi, hogy mindig róla beszélünk, pedig soha. Arról beszélünk, hogy valamelyikünknél már másodszor volt csőtörés a lakásban vagy valakinek mikor jön már vissza hozzá a szerelme? stb.
Most fel kell kelnem. Muszáj elindulni dolgozni. Már legalább ötször csörgött a vekker. 04:30-kor, 35-kor, 40-kor, 45-kor. Jé, ez még csak négy. Sokkal többnek tűnt.
Amióta hosszú a hajam egy órába kerül, mire megfésülöm és még jósolni is szeretnék ma reggel Ji Kingből. Arra a kérdésre, hogy mit tegyek, mert ma tornatermi leszidás lesz? Sejtem, hogy majd azt írja a könyv, hogy ne vitatkozzak, hanem kussoljak, hajbókoljak! Mert még ezt a kis bevételt is elveszítem és már így is nyomorban élünk a gyerekemmel. Persze ez kívülről nem (nagyon) látszik. Még majd erről is írok bővebben.
