Azt hiszem, az a baj, hogy tudok disztingválni. Szóval, ha van egy pasi (vagy egy főnök vagy bárki), aki totál paraszt velem, akkor sem ugrok fel dühösen, hanem szépen kibírom az estét (vagy a legrövidebb időt, amit muszáj), udvariasan elköszönök és soha többé nem jelentkezem. Emiatt azt hiszik, hogy jóban vagyunk, csak épp elhagytam a számukat vagy ilyesmi.
Ugyanez van a főnökökkel is: elég, ha csak egyszer elvetik a sulykot, én azt soha nem fogom elfelejteni. Utána ne csodálkozzanak, ha köpés van a szendvicsükben.
Van olyan pasim, akivel 17 éves koromban jártam pár hétig és azóta is azt képzeli, hogy nekem ő volt a nagy szerelmem. Ha ha ha. Olyan bunkó volt velem (és azóta is mindenkivel), hogy szégyen. De figyelni szoktam rá (régen), hogy ne bántsak meg senkit. Azonban 20 év távlatából már erre sincs néha kedvem, hogy tapintatos legyek. Inkább őszinte: ne keress soha többet! köszi!
A másik "kedvencem" az impotens pasik tömkelege. Nem elég, hogy nem áll fel nekik, de mindig szexelni akarnak (könyörgöm: mivel?) és mindig megcsalnak és ezt el is mesélik. Mondjuk moziba visznek egy másik lányt, csókolóznak vele, köntöst vesznek a szülinapjára stb. Nekem ilyen pasi nem kell. Fúj. Mit képzelnek? és még képesek úgy hívogatni, mintha mi sem történt volna? és manapság már megírom nekik:
1., szexelni nem lehet veled, mert nem áll fel
2., lelkizni nem lehet veled, mert hűtlen vagy
3., se testileg, se lelkileg nem lehet veled mit tenni, de akkor legalább a sok pénzeddel kezdhetnél valamit, de sajnos smucig is vagy.
Na, amikor ezt megírom, akkor megsértődnek. Persze van ezer homeopátiás gyógyszer, ami meggyógyítja az impotenciát, de ki veszi ezt be közülük? Nem sok az olyan intelligens.
Utálom a férfiakat. Mind szemét. Persze Peti ilyenkor azt mondaná, hogy: - De anyuci, vannak kivételek!
Persze ő azt hiszi, hogy ő lesz a kivétel, de nem lesz ő sem.
Bocsánat, de túlságosan csalódott vagyok. Talán még a 17 évesek között van egy pár ártatlan lélek, de 30 fölött már nem sok. Vagy csak én nem ismerem őket. :-(
