Túl késő van. Nem kellene márt ilyenkor írnom. Bocs, hogy ezt a szót használtam. Csak viccből. Tudom, hogy a múlt idő jelét itt nem kell kitenni. (Csak olyan sokan így használják.)
Nagyon fáradt vagyok. Miért nem keresek másik munkahelyet?
Van egy barátnőm bent, akivel ma kifejtettük, hogy nem is az a bajunk, ha egy pasi hangot ad ki orgazmus közben, hanem az, hogyha magasat, mert az nőies. Tehát, ha nagyon mély hangon mondjuk azt hörgi, hogy gyönyörű vagy, az pl. kifejezetten izgató.
- - -
Amikor hazajöttem egy kiló kenyeret találtam az ágyamban. Kérdeztem a fiamat, hogy miért van az ágyamban kenyér? Erre azt felelte, hogy biztos álmos.
Aztán még azt is meg akartam tőle kérdezni, hogy miért van az ágyamban könyv, de magamtól is rájöttem, hogy ez biztos (egy) álmos könyv.
- - -
Milyen események voltak ma? Pl. egész nap csuklottam, szűnni nem akaróan. Már fájt a rekeszizmom. Attól jött rendbe, hogy rajta tartottam a laptopot. (Lehet, hogy a hidegtől csuklok? vagy a hideg italoktól?)
- - -
Ma a munkahelyemre egy csapat kosaras férfi jött be. Mától bérlik a termet. Gondoltam, legközelebb beviszek néhány csomag petrezselymet és miközben vonulnak az öltözők felé: leülök és petrezselymet árulok. De mivel ezen a napon még nem volt nálam, így inkább bementem az edzésük végén és megkérdeztem tőlük, akar-e valaki masszázst? vagy hogy megmossam a hátát?
Azt hiszem, nagyon megöregedtem, mert egyik sem volt ettől nagyon odaáig meg vissza.
- - -
Kisfiam horkol a szobájában. Rossz anya vagyok. Mindjárt éjfél van és én még csak most kergettem el aludni. Így is még lefekvés előtt egy csomót röhögtettem. Például szeretetteljesen fölé hajoltam és elmondtam neki, hogy hamarosan nem fog félni az iskolától többé, mert megkapta ezeket a jó homeopátiás szereket. Hamarosan már nem lesz ilyen pszichopata őrült, fogyatékos, elmebeteg kis idióta. (Erre úgy kinyílt a csipája, hogy muszáj volt röhögnöm.) Aztán megkértem, hogy mondja fel a kötelező verset, de közben lenyomkodtam az ágyat (ami mindig visszaugrott) így totál rázkódott szegény gyerek és nem bírt egy magánhangzót sem rendesen kimondani. Aztán megkért, hogy hagyjam abba, mert mindjárt hányni fog. Mondtam, az jó ötlet, mert már izomlázam van: őt is lenyomni meg az ágyat is.
Aztán mondta, hogy üssek a hátára, mert feljött a sav. Megkérdeztem, mekkorát? (Ez már önmagában vicces kérdés.) Mondta, hogy kicsit. Ütöttem két olyan picit, hogy simogatásnak is kevés lett volna, meg egy baromi nagyot. Ezen nagyot nevettünk, de aztán elszomorodott, így meséltem neki egy madárról, aki egyik erdőből a másikba szállt, közben átrepült egy tó fölött, amin vitorlás hajó volt.
Mire ő: - Igen, és a vitorlák nem voltak rögzítve az árbochoz.
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Jaj, anya, a falvédőt mesélted!
- Hogy vetted észre? - kérdeztem, mivel még soha nem meséltem neki a falvédőt.
- Úgy, hogy van szemem. - felelte.
Utána még aláírtam az egyeseit meg a ketteseit és bepakoltam egy kis tízórait, ami TUC kekszből állt és málnaszörpből. (Na, jó: még szívószálas kakaóból is és ropiból.) Sajnos, hiába teszek be neki almát-körtét: kb. mindig visszahozza. Szendvicset szintén.
Visszatérve: nagyon örülök, hogy kapott gyógyszereket, mert már én is padlón voltam attól, hogy ő padlón volt. A lámpaláz nem elhanyagolható betegség, ahogy a migrén sem.
- - -
Meg kellene magamat csinálnom végre. Elég volt a gyerekezésből. (Bár nem, nem volt elég.) Úgy veszem észre, én vagy a karrieremmel foglalkozom vagy a gyerekemmel. A kettő együtt túl sok lenne. Csak olyan jó lenne sokat keresni. Úgyis kiteszem az egész lelkemet, most miért tegyem ki két fillérért?
Épp ma olvastam az újságban (neten), hogy a konyhás nénik zokogtak, mert 90ezer helyett 60ezer lesz a fizetésük. Csodás!
Szerintem csapatokban lesznek öngyilkosok az emberek, csak a kormány eltitkolja előlünk. Én ebben biztos vagyok.
- - -
Kinek van kupi a lakásában? (Ez jutott eszembe az öngyilkosságról, hogy én egyszer azért leszek az, mert nem bírok rendet tenni.) Kinek van lekopva a körömlakkja? Kinek lenne jó hajat mosnia? Kinek kellene fogyókúráznia? Kinek kellene most megírnia egy fontos e-mailt? NEKEM!
2013. október 2., szerda
2013. szeptember 29., vasárnap
körömlakk
Az is nagyon érdekes, hogy a szombati buliban a pasi, aki (lényegében) kurvát akart belőlem csinálni, hosszan ecsetelte, hogy milyen gyönyörű kezem van, mert szerinte pont ez a szép, amikor egy nőnek rövid a körme, de be van festve pirossal. és szerinte mennyire ronda, ha egy nőnek mosónő keze van, és a halála az, hogyha megnöveszti a körmét, de nem festi be.
Nem volt kedvem elmondani neki, hogy nekem bizony mosónő kezem van, mivel takarítónő vagyok. De azt elárultam neki, hogy holnap le fogom mosni ezt a színt róla. Nem akarta megengedni és megkérdezte:
- Miért? és én elmondtam neki, hogy azért, mert nem szép, ha lepattogzik, de ez a Loreal Jet Set egy nap alatt lepattog. Mondjuk jó, mert tényleg szép a színe. Vérpiros. és valóban nagyon gyorsan megszárad, de aztán le is pereg.
Egy másik pasi, akit véletlenül ismertem, mert korábban együtt dolgoztunk a Telenornál, azzal foglalkozott, hogy milyen jó, hogy megnövesztettem a hajamat, mert milyen jól áll így nekem. és hogy ő mindig mondta a cégnél is nekem, hogy növesszem meg, növesszem meg.
Azért érdekes, ha egy nő felvesz egy harisnyatartót és abban megy bulizni, azonnal minden pasit elkezd érdekelni minden egyes porcikája. Bezzeg, amikor hajnalban ülök a buszon a kétezer forintos, gumis derekú farmeromban és a kisfiam cipőjében: senki nem mondja, hogy milyen szép a griberli az arcomon és milyen gyönyörű a szemem. Ja, ezeket pedig a pasim mondta.
Kár érte. Volt benne némi kedves húzás, de nagyon zavart, hogy jön-jön-jön, nyomul rám és egyáltalán nem érzi azt, hogy én még nem tartok ott. Ő pont az a típusú pasi, akivel számokban kell beszélni. Pl.: ha semmi izgalmat nem érzek, akkor az nulla. Ha már orgazmusom van, akkor az tíz. Tehát, amikor erőszakosan elkezdett ölelgetni vagy puszilgatni, akkor 1., mindig elkaptam a fejemet, elhúzódtam tőle vagy ellöktem magamtól; 2., szóltam neki, hogy hiába áll a farka: én még nullán vagyok.
Miért van az, hogy a Szilágyi Károlynak soha nem kell ilyenekről magyaráznom, tudja ő magától. Milyen csodálatos az a pasi! Úgy néz ki, mint Michael Bublé a Me and Mrs Jones fellépésén valami stradionban. Vagy úgy, mint Csányi Sándor.
Persze mindenkinek más jön be. Nekem a Nyilas aszcendensek. Dehát az a fiú sajnos nagyon alkoholista és amikor iszik (tehát mindig), akkor csúnyákat mond a barátnőjének és azt nem lehet elviselni. és láncdohányos, de ez engem sosem zavart. Sokkal inkább az ivás. De mivel mi keveset találkoztunk, azt hittem: csak engem tisztel meg vele, hogy este irdatlanul bebaszik. Olyan, mint egy kisfiú, mégis annyira profi. Tud mindent. Az ágyban is és a zongoránál. Kár, hogy hülye az apja. Bántalmazó. Így a kisfia is azzá vált.
Miért nem lehet az, hogy az emberek ne legyenek éppen olyanok, mint a szüleik? Melyik az a pont, amikor le kell róluk szakadnunk és új utakat kell választanunk?
Próbáltam menni pszichológushoz, de hát ők is csak emberek. és óránként 8 (meg 20) ezer forintért mondanak valamit, ami nem is a tuti, csak egy kis valami. De hát nem csak egy igazság van a földön. Így nem segíthetnek. Ez a helyzet. Marad az ezotéria és Isten.
Nem volt kedvem elmondani neki, hogy nekem bizony mosónő kezem van, mivel takarítónő vagyok. De azt elárultam neki, hogy holnap le fogom mosni ezt a színt róla. Nem akarta megengedni és megkérdezte:
- Miért? és én elmondtam neki, hogy azért, mert nem szép, ha lepattogzik, de ez a Loreal Jet Set egy nap alatt lepattog. Mondjuk jó, mert tényleg szép a színe. Vérpiros. és valóban nagyon gyorsan megszárad, de aztán le is pereg.
Egy másik pasi, akit véletlenül ismertem, mert korábban együtt dolgoztunk a Telenornál, azzal foglalkozott, hogy milyen jó, hogy megnövesztettem a hajamat, mert milyen jól áll így nekem. és hogy ő mindig mondta a cégnél is nekem, hogy növesszem meg, növesszem meg.
Azért érdekes, ha egy nő felvesz egy harisnyatartót és abban megy bulizni, azonnal minden pasit elkezd érdekelni minden egyes porcikája. Bezzeg, amikor hajnalban ülök a buszon a kétezer forintos, gumis derekú farmeromban és a kisfiam cipőjében: senki nem mondja, hogy milyen szép a griberli az arcomon és milyen gyönyörű a szemem. Ja, ezeket pedig a pasim mondta.
Kár érte. Volt benne némi kedves húzás, de nagyon zavart, hogy jön-jön-jön, nyomul rám és egyáltalán nem érzi azt, hogy én még nem tartok ott. Ő pont az a típusú pasi, akivel számokban kell beszélni. Pl.: ha semmi izgalmat nem érzek, akkor az nulla. Ha már orgazmusom van, akkor az tíz. Tehát, amikor erőszakosan elkezdett ölelgetni vagy puszilgatni, akkor 1., mindig elkaptam a fejemet, elhúzódtam tőle vagy ellöktem magamtól; 2., szóltam neki, hogy hiába áll a farka: én még nullán vagyok.
Miért van az, hogy a Szilágyi Károlynak soha nem kell ilyenekről magyaráznom, tudja ő magától. Milyen csodálatos az a pasi! Úgy néz ki, mint Michael Bublé a Me and Mrs Jones fellépésén valami stradionban. Vagy úgy, mint Csányi Sándor.
Persze mindenkinek más jön be. Nekem a Nyilas aszcendensek. Dehát az a fiú sajnos nagyon alkoholista és amikor iszik (tehát mindig), akkor csúnyákat mond a barátnőjének és azt nem lehet elviselni. és láncdohányos, de ez engem sosem zavart. Sokkal inkább az ivás. De mivel mi keveset találkoztunk, azt hittem: csak engem tisztel meg vele, hogy este irdatlanul bebaszik. Olyan, mint egy kisfiú, mégis annyira profi. Tud mindent. Az ágyban is és a zongoránál. Kár, hogy hülye az apja. Bántalmazó. Így a kisfia is azzá vált.
Miért nem lehet az, hogy az emberek ne legyenek éppen olyanok, mint a szüleik? Melyik az a pont, amikor le kell róluk szakadnunk és új utakat kell választanunk?
Próbáltam menni pszichológushoz, de hát ők is csak emberek. és óránként 8 (meg 20) ezer forintért mondanak valamit, ami nem is a tuti, csak egy kis valami. De hát nem csak egy igazság van a földön. Így nem segíthetnek. Ez a helyzet. Marad az ezotéria és Isten.
szex
Komolyan mondom, azon gondolkodtam ma, hogy ugyanaz van, mint kiskoromban. Amikor 17-18 éves voltam, akkor is egy őrült nagy szex legenda voltam, akiről versek meg dalok születnek, közben meg alig vettem le a bugyimat, néha.
Úgy értem: most is itt van körülöttem ezer pasi és már egy fény éve nem szexeltem. Oké, mindig MAJDNEM szexelek, de hát azért a majdnem az mégiscsak egy nagy, velős: nem.
Persze, az lehet, hogy bizonyos pasinak jelentős volt az a randi, amin csak megmondtam neki valami nagy igazságot, szembesítettem valamivel és azt hiszi (az a bizonyos pasi), hogy én voltam a legnagyobb szerelme és hogy fél éven át jártunk, miközben csak 3 héten át.
Lehet, hogy valakinek az a legdurvább szex, hogy nincs szex.
Velem meg az a baj, hogy nem akarok egy olyannal, akivel nem akarok. Sajnálom. Így is már olyan sokan kihasználnak engem. Akár ez a tegnap esti pasi is. Én soha nem akartam még őt megpuszilni. Ezzel szemben ő állandóan puszilgatott és mindent vettek kamerára. Egyszer már 2 perce filmezték kizárólag a mellemet, de nem vettem észre, mert fejjel elfordulva beszélgettem valakivel és ez elég nehéz volt, mivel nagy zaj volt és tombolt a jazz. Az a fajta, ami engem a sírba visz (de lehet, hogy csak amiatt, mert nem ismertem azokat a számokat).
Hjaj, eszembe jut Szilágyi Karcsi, akivel pontosan ugyanazt a zenét szerettük rajongásig. Kár, hogy neki nem én vagyok az álma. De, ha egyszer lesz sok pénzem, akkor lehet, hogy ráköltöm és mindent megveszek neki, amit csak akar. Ő a nagy szerelmem, mint Sharon Stone-nak a Casinoban az a kis dzsigoló. Az persze egy hazug film volt. A gazdag férj ugyanis mindig ronda, gusztustalan, fehér szőrű, dagadt muksó. A titkos szerető, pedig mindig úgy néz ki, mint egy top modell. Szóval a férj nem Robert de Niro. Mivel Robert de Niro egy gyönyörű férfi, akit szívesen eltartana minden nő.
De persze nem lehetett valósághűen megcsinálni a filmet, mert akkor senki nem drukkolt volna a "Döbrögi uraságnak" és akkor az már (szinte) egy dokumentumfilm lett volna.
Inkább, mintha Andy Wayna lett volna a gazdag férj és Király Viktor a titkos szerető (vagy Fluor Tomi).
Miért nincs itt valaki, aki csinálna most nekem egy Ági meggy szörpöt egy facsarásnyi valódi citrommal?
I need a husband. Á, a husbandok sosincsenek ilyenkor ébren, mivel délután elmennek "focizni" és dugnak a titkos szeretőjükkel. és ilyenkor már alszanak, mint a bunda. Csak a kielégítetlen feleségük írogat, olvasgat és fejt keresztrejtvényt.
Úgy értem: most is itt van körülöttem ezer pasi és már egy fény éve nem szexeltem. Oké, mindig MAJDNEM szexelek, de hát azért a majdnem az mégiscsak egy nagy, velős: nem.
Persze, az lehet, hogy bizonyos pasinak jelentős volt az a randi, amin csak megmondtam neki valami nagy igazságot, szembesítettem valamivel és azt hiszi (az a bizonyos pasi), hogy én voltam a legnagyobb szerelme és hogy fél éven át jártunk, miközben csak 3 héten át.
Lehet, hogy valakinek az a legdurvább szex, hogy nincs szex.
Velem meg az a baj, hogy nem akarok egy olyannal, akivel nem akarok. Sajnálom. Így is már olyan sokan kihasználnak engem. Akár ez a tegnap esti pasi is. Én soha nem akartam még őt megpuszilni. Ezzel szemben ő állandóan puszilgatott és mindent vettek kamerára. Egyszer már 2 perce filmezték kizárólag a mellemet, de nem vettem észre, mert fejjel elfordulva beszélgettem valakivel és ez elég nehéz volt, mivel nagy zaj volt és tombolt a jazz. Az a fajta, ami engem a sírba visz (de lehet, hogy csak amiatt, mert nem ismertem azokat a számokat).
Hjaj, eszembe jut Szilágyi Karcsi, akivel pontosan ugyanazt a zenét szerettük rajongásig. Kár, hogy neki nem én vagyok az álma. De, ha egyszer lesz sok pénzem, akkor lehet, hogy ráköltöm és mindent megveszek neki, amit csak akar. Ő a nagy szerelmem, mint Sharon Stone-nak a Casinoban az a kis dzsigoló. Az persze egy hazug film volt. A gazdag férj ugyanis mindig ronda, gusztustalan, fehér szőrű, dagadt muksó. A titkos szerető, pedig mindig úgy néz ki, mint egy top modell. Szóval a férj nem Robert de Niro. Mivel Robert de Niro egy gyönyörű férfi, akit szívesen eltartana minden nő.
De persze nem lehetett valósághűen megcsinálni a filmet, mert akkor senki nem drukkolt volna a "Döbrögi uraságnak" és akkor az már (szinte) egy dokumentumfilm lett volna.
Inkább, mintha Andy Wayna lett volna a gazdag férj és Király Viktor a titkos szerető (vagy Fluor Tomi).
Miért nincs itt valaki, aki csinálna most nekem egy Ági meggy szörpöt egy facsarásnyi valódi citrommal?
I need a husband. Á, a husbandok sosincsenek ilyenkor ébren, mivel délután elmennek "focizni" és dugnak a titkos szeretőjükkel. és ilyenkor már alszanak, mint a bunda. Csak a kielégítetlen feleségük írogat, olvasgat és fejt keresztrejtvényt.
Keleti - hála
Annyira hálás vagyok Keleti Zoltánnak, hogy létrehozta nekem ezt a blogot. Írhatok és így azt képzelhetem, hogy nem vagyok egyedül a világban.
Ma lementem fél 9-kor a Tesco Expresszbe (és most ezt is leírhatom). Észrevettem, hogyha úgy megyek le, hogy nem tudom, mit akarok venni, akkor is simán elköltök hatezer forintot.
Ezt vettem: egy Camping tömlős sajt, egy Medve tégelyes natúr krémsajt, egy Mizo Zorba sajt, egy tea vaj, két fej fokhagyma és két fej lilahagyma. Aztán összekevertem a sajtokat (és vajat) egy tálban és vagdostam bele vékony szelet fokhagymákat, azután rákentem egy kenyérre és megszórtam lilahagyma karikákkal. Finom volt. Eközben 1 decis műanyag poharakba készítettem sima (nem fokhagymás) és fokhagymás változatot is. Aztán tégelybe is tettem nem-fokhagymás változatot, a kisfiamnak. Mire kész lettem: rájöttem, hogy szinte az egészet be fogom vinni a munkahelyemre. Nem tudom, miért van ez így, de bármit készítek, azonnal el akarom ajándékozni valakinek, mert azt gondolom, hogy... (á, nem tudom, mit gondolok).
Pedig az volt a tervem, hogy készítek egy ilyen finomságot és akkor minden nap meg lenne a reggelim és nem kellene szendvicset vennem valami drága éjjel-nappali büfében. (Mivel 5-kor megyek dolgozni.) Na, mindegy. Majd eszek májkrém konzervet. De annyira aranyosak a kollégáim. Ők is mindig hoznak belőle, ha főznek valamit. Pl. túrótortát vagy rakott burgonyát.
Egyfolytában egy dal dúdolódik a fülemben: John Newman: I need to know now, do you love me again?
- - -
Tegnap azért viszonylag jó volt a buliban lenni. A "pasim" főzött. Füstölt csülök sztrapacskával. Nagyon hülyén csinálta. Úgy értem: engem már 16 órakor fekete ingben, fekete mellényben és fekete selyem nyakkendőben fogadott. Őrült csinos volt! Azután pedig (ugyanebben a szerelésben) elkezdte ülve kavargatni kézzel a sztrapacska tésztáját. Én ott ültem mellette a kis, piros miniruhámban és megkérdeztem, hogy nem szeretné-e, ha feltűrném az ingujját?
De.
Kicsit fura volt nézni, hogy a szőrös karja nyakig benne volt a kulimászban. Nem tudom, miért, de nekem úgy rémlik, hogy fakanállal szoktam kevergetni a tésztát és nem kézzel.
Végül is minden nagyon finom lett: a füstölt csülök, a (sztarapcska) galuska, a tejfölös juhtúró, a lilahagyma és a körömpörkölt (bár ez utóbbiból nem ettem, mert nem nézett ki jól. Eleve le volt vagdosva a hús a körmökről és külön volt főzve a köröm és külön egy alap. Mi az, hogy alap? Hagyma és paprika? Minek? Miért nem eleve már abban főtt a hús? és miért dobták ki azt a jó, recegős, sűrű levét? Na, mindegy.)
Én mindenesetre csak az egyik főételből ettem és mára nagyon jól be is görcsölt a hasam. Talán a füstöltet nem bírom? Nem tudom.
- - -
A kisfiam ma hazajött az apukájától. Ilyenkor első a fürdés, mivel talpig füst szaga van. Ő a kádban, én a vécé tetején ülve. Beszélgettünk. Addig hülyéskedtünk, amíg kitaláltunk egy jó viccet (vagyis leginkább ő találta ki). Itt jön.
JÖN! JÖN! JÖN!
Isten így szól a pinához:
- Luk, én vagyok az apád.
Ma lementem fél 9-kor a Tesco Expresszbe (és most ezt is leírhatom). Észrevettem, hogyha úgy megyek le, hogy nem tudom, mit akarok venni, akkor is simán elköltök hatezer forintot.
Ezt vettem: egy Camping tömlős sajt, egy Medve tégelyes natúr krémsajt, egy Mizo Zorba sajt, egy tea vaj, két fej fokhagyma és két fej lilahagyma. Aztán összekevertem a sajtokat (és vajat) egy tálban és vagdostam bele vékony szelet fokhagymákat, azután rákentem egy kenyérre és megszórtam lilahagyma karikákkal. Finom volt. Eközben 1 decis műanyag poharakba készítettem sima (nem fokhagymás) és fokhagymás változatot is. Aztán tégelybe is tettem nem-fokhagymás változatot, a kisfiamnak. Mire kész lettem: rájöttem, hogy szinte az egészet be fogom vinni a munkahelyemre. Nem tudom, miért van ez így, de bármit készítek, azonnal el akarom ajándékozni valakinek, mert azt gondolom, hogy... (á, nem tudom, mit gondolok).
Pedig az volt a tervem, hogy készítek egy ilyen finomságot és akkor minden nap meg lenne a reggelim és nem kellene szendvicset vennem valami drága éjjel-nappali büfében. (Mivel 5-kor megyek dolgozni.) Na, mindegy. Majd eszek májkrém konzervet. De annyira aranyosak a kollégáim. Ők is mindig hoznak belőle, ha főznek valamit. Pl. túrótortát vagy rakott burgonyát.
Egyfolytában egy dal dúdolódik a fülemben: John Newman: I need to know now, do you love me again?
- - -
Tegnap azért viszonylag jó volt a buliban lenni. A "pasim" főzött. Füstölt csülök sztrapacskával. Nagyon hülyén csinálta. Úgy értem: engem már 16 órakor fekete ingben, fekete mellényben és fekete selyem nyakkendőben fogadott. Őrült csinos volt! Azután pedig (ugyanebben a szerelésben) elkezdte ülve kavargatni kézzel a sztrapacska tésztáját. Én ott ültem mellette a kis, piros miniruhámban és megkérdeztem, hogy nem szeretné-e, ha feltűrném az ingujját?
De.
Kicsit fura volt nézni, hogy a szőrös karja nyakig benne volt a kulimászban. Nem tudom, miért, de nekem úgy rémlik, hogy fakanállal szoktam kevergetni a tésztát és nem kézzel.
Végül is minden nagyon finom lett: a füstölt csülök, a (sztarapcska) galuska, a tejfölös juhtúró, a lilahagyma és a körömpörkölt (bár ez utóbbiból nem ettem, mert nem nézett ki jól. Eleve le volt vagdosva a hús a körmökről és külön volt főzve a köröm és külön egy alap. Mi az, hogy alap? Hagyma és paprika? Minek? Miért nem eleve már abban főtt a hús? és miért dobták ki azt a jó, recegős, sűrű levét? Na, mindegy.)
Én mindenesetre csak az egyik főételből ettem és mára nagyon jól be is görcsölt a hasam. Talán a füstöltet nem bírom? Nem tudom.
- - -
A kisfiam ma hazajött az apukájától. Ilyenkor első a fürdés, mivel talpig füst szaga van. Ő a kádban, én a vécé tetején ülve. Beszélgettünk. Addig hülyéskedtünk, amíg kitaláltunk egy jó viccet (vagyis leginkább ő találta ki). Itt jön.
JÖN! JÖN! JÖN!
Isten így szól a pinához:
- Luk, én vagyok az apád.
kis szoba
Nem tudtam, mit csináljak? Akkora nagy rettegéssel töltött el, ami tegnap történt. Hogy egy férj szavakkal veri a feleségét. Rossz volt nézni is, hallgatni is. Szörnyen nagy félelem keletkezett bennem, hiszen majdnem jártam ezzel a pasival. és hogy viselkedne velem, ha azzal a nővel ilyen kegyetlen, aki két gyermeket szült neki? Hajszál hívján elkerültem, hogy egy őrült legyen a párom.
Meg az a lakás is! Sosem fogják tudni rendes áron eladni. Minden szotyog a mocsokban, minden esik szanaszét, koszosak a falak, a függönyök, szétesnek az ágyak, lepukkant a parketta, kupleráj van a polcokon. Megrémisztett, hogy így él egy férfi és egy nő. Azt képzeltem, ha van egy férfi a háznál, akkor legalább a falakat lefesti. és a vécé? Brrr. Nem égett a villany. Gondolom már 5 éve. és ocsmány szaga volt a kagylónak. Találtam a földön valami vegyszert. Öntöttem bele egy kört. Harpic vagy mi? Itthon Domestost használok. Fúj, tényleg retkes volt a vécé, mint amihez már minimum 2 éve nem értek hozzá takarítási célzattal. Ki kellett menni kezet mosni a fürdőszobába, ahol csak hideg víz volt a csapban. De a pirinyó főző helysiégben is csak hideg víz volt a csapban.
Á, igazából minden szar volt. és szerintem ez a pasi nem is fest. Nem csinál semmit. Csak dumál, nagy a szája. Kint van ugyanaz a 15 képe már száz éve és nem csinál semmi újat. Most adtam neki egy ötletet, nem tudom, kivitelezi-e? De nagyon tetszett neki. Remélem, energiát ad neki, hogy kirúgtam. vagyis még nem is voltam egyértelmű, mert gondoltam hajnali 3-kor egy idegen lakásban nem veretem meg magam.
Csak azt kértem tőle, hogy lépjen hátra hármat, vissza a lakásába és hagyjon békén és ne kövessen! Maradjon ott!
Erre ő azt mondta: - De veled akarok menni.
Erre én: - TE. TE akarsz. (Majd kijelentettem) - Én viszont egy másik ember vagyok. és ÉN azt akarom, hogy ne gyere velem, maradj itthon és az ÉN akaratom is számít! Ez pedig az, hogy hagyjál békében elmenni.
Most, hogy itthon vagyok arra gondoltam, milyen undorító az, ha emberek büdösben, mocsokban élnek, pedig mind a kettő tanult, kulturált ember. és emiatt össze bírtam vakarni magam és elkezdtem takarítani. Igaz, csak a kisfiam szobájában, mert mindig azt akarom, hogy elsőként neki legyen jó. Közben kicsit én is pucoltam vécét és fürdőszobai csapot. Ezenkívül kimostam 3 farmert. (Jaj, ezekről is tudnék egy külön regényt írni.)
A kisfiamnál az volt az első pont, hogy lepakoltam 2 tonna cuccot az asztaláról. Ebben volt sok olyan, ami egyáltalán nem tartozik oda. Halogén fénycső, locsoló kanna (nincs is egyetlen virágunk sem).
Aztán szépen letörölgettem ról a port valami általános ápolószeres vízzel, hogy finom illata is legyen.
Találtam az asztala alatt egy zacskó szőlőt. Valószínűleg 1 hónapja tehette oda, amikor kapta a nagypapájától, vidékről. Felismerhetetlen volt. Csak egy nagy, vizes penész volt. Amikor kinyitottam a zacskót mérgelődő muslicák csapata szállt fel szédültem. Vége a bulinak, fiúk - szóltam nekik, aztán levittem őket a nagy szemetes kukába.
Nem mondhatok a fiamra semmi rosszat, mivel tegnap is találtam egy szatyrot, azt pedig én tettem le a földre hajdanán. Abból pedig lehelet finom, zöld "pára"felhő szállt fel. Pára = penész. Emlékszem még rá. Az egy kiló őszibarack volt.
Mindkettőnek az volt a baja, hogy totál éretlen volt. Szép, de savanyú és pihentetni akartuk őket, amíg beérnek, de aztán valahogy elfelejtődtek.
Ha nem lennék álmos, nekiállnék az én szobámnak is, de túl fáradt vagyok.
Mit csináltam ma és tegnap: színes mosás és teregetés, hajmosás, pihétlenítés, köröm lakkozás.
Ma pedig: farmermosás, gyerek szoba rendberakása és pár ruha összeválogatása rászoruló gyermekeknek. Holnap elviszem.
Hiányzik még: fehér ruhák mosása, mosogatás, rendrakás a konyhában is.
De amit még megtettem: kimostam a kisfiam torna felszerelését és tettem be hozzá melegítőt is. Igaz, nem nagyon jók, mert a nadrág az enyém, én is kaptam valahonnan használtan (de a kisfiam popsija sokkal kisebb). A felsőt is second hand kaptam. De nem akarom, hogy fázzon és nincs pénzünk ennyi ruhára. Persze elraktározom a memóriámba és ha lehet: majd szerzek valahogy. Pl. turkálóból vagy más olcsó helyről. Kivéve, ha nem zavarja, hogy lóg rajta a gatya. Amúgy jó minőségű cucc. Valami Lotto márkájú, csak hát férfi méret és nem XS-es fiú.
Nem akarok elégedetlenkedni. Tegnap óta nagyon boldog vagyok, hogy nem kell olyan férfivel élnem, aki bánt. Ehhez képest minden jöhet: a nyomor, szegénység, bármi, csak ne kelljen bántalmazóval élnem.
Na, most alszom egyet. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy koldus oldalas: amikor éhes vagy, de nincs kajád és inkább alszol egy nagyot. De mondom ez sem baj, mert ettem háztartási kekszet és ez jobb, mint bármilyen pörkölt egy barom-állat társaságában.
Meg az a lakás is! Sosem fogják tudni rendes áron eladni. Minden szotyog a mocsokban, minden esik szanaszét, koszosak a falak, a függönyök, szétesnek az ágyak, lepukkant a parketta, kupleráj van a polcokon. Megrémisztett, hogy így él egy férfi és egy nő. Azt képzeltem, ha van egy férfi a háznál, akkor legalább a falakat lefesti. és a vécé? Brrr. Nem égett a villany. Gondolom már 5 éve. és ocsmány szaga volt a kagylónak. Találtam a földön valami vegyszert. Öntöttem bele egy kört. Harpic vagy mi? Itthon Domestost használok. Fúj, tényleg retkes volt a vécé, mint amihez már minimum 2 éve nem értek hozzá takarítási célzattal. Ki kellett menni kezet mosni a fürdőszobába, ahol csak hideg víz volt a csapban. De a pirinyó főző helysiégben is csak hideg víz volt a csapban.
Á, igazából minden szar volt. és szerintem ez a pasi nem is fest. Nem csinál semmit. Csak dumál, nagy a szája. Kint van ugyanaz a 15 képe már száz éve és nem csinál semmi újat. Most adtam neki egy ötletet, nem tudom, kivitelezi-e? De nagyon tetszett neki. Remélem, energiát ad neki, hogy kirúgtam. vagyis még nem is voltam egyértelmű, mert gondoltam hajnali 3-kor egy idegen lakásban nem veretem meg magam.
Csak azt kértem tőle, hogy lépjen hátra hármat, vissza a lakásába és hagyjon békén és ne kövessen! Maradjon ott!
Erre ő azt mondta: - De veled akarok menni.
Erre én: - TE. TE akarsz. (Majd kijelentettem) - Én viszont egy másik ember vagyok. és ÉN azt akarom, hogy ne gyere velem, maradj itthon és az ÉN akaratom is számít! Ez pedig az, hogy hagyjál békében elmenni.
Most, hogy itthon vagyok arra gondoltam, milyen undorító az, ha emberek büdösben, mocsokban élnek, pedig mind a kettő tanult, kulturált ember. és emiatt össze bírtam vakarni magam és elkezdtem takarítani. Igaz, csak a kisfiam szobájában, mert mindig azt akarom, hogy elsőként neki legyen jó. Közben kicsit én is pucoltam vécét és fürdőszobai csapot. Ezenkívül kimostam 3 farmert. (Jaj, ezekről is tudnék egy külön regényt írni.)
A kisfiamnál az volt az első pont, hogy lepakoltam 2 tonna cuccot az asztaláról. Ebben volt sok olyan, ami egyáltalán nem tartozik oda. Halogén fénycső, locsoló kanna (nincs is egyetlen virágunk sem).
Aztán szépen letörölgettem ról a port valami általános ápolószeres vízzel, hogy finom illata is legyen.
Találtam az asztala alatt egy zacskó szőlőt. Valószínűleg 1 hónapja tehette oda, amikor kapta a nagypapájától, vidékről. Felismerhetetlen volt. Csak egy nagy, vizes penész volt. Amikor kinyitottam a zacskót mérgelődő muslicák csapata szállt fel szédültem. Vége a bulinak, fiúk - szóltam nekik, aztán levittem őket a nagy szemetes kukába.
Nem mondhatok a fiamra semmi rosszat, mivel tegnap is találtam egy szatyrot, azt pedig én tettem le a földre hajdanán. Abból pedig lehelet finom, zöld "pára"felhő szállt fel. Pára = penész. Emlékszem még rá. Az egy kiló őszibarack volt.
Mindkettőnek az volt a baja, hogy totál éretlen volt. Szép, de savanyú és pihentetni akartuk őket, amíg beérnek, de aztán valahogy elfelejtődtek.
Ha nem lennék álmos, nekiállnék az én szobámnak is, de túl fáradt vagyok.
Mit csináltam ma és tegnap: színes mosás és teregetés, hajmosás, pihétlenítés, köröm lakkozás.
Ma pedig: farmermosás, gyerek szoba rendberakása és pár ruha összeválogatása rászoruló gyermekeknek. Holnap elviszem.
Hiányzik még: fehér ruhák mosása, mosogatás, rendrakás a konyhában is.
De amit még megtettem: kimostam a kisfiam torna felszerelését és tettem be hozzá melegítőt is. Igaz, nem nagyon jók, mert a nadrág az enyém, én is kaptam valahonnan használtan (de a kisfiam popsija sokkal kisebb). A felsőt is second hand kaptam. De nem akarom, hogy fázzon és nincs pénzünk ennyi ruhára. Persze elraktározom a memóriámba és ha lehet: majd szerzek valahogy. Pl. turkálóból vagy más olcsó helyről. Kivéve, ha nem zavarja, hogy lóg rajta a gatya. Amúgy jó minőségű cucc. Valami Lotto márkájú, csak hát férfi méret és nem XS-es fiú.
Nem akarok elégedetlenkedni. Tegnap óta nagyon boldog vagyok, hogy nem kell olyan férfivel élnem, aki bánt. Ehhez képest minden jöhet: a nyomor, szegénység, bármi, csak ne kelljen bántalmazóval élnem.
Na, most alszom egyet. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy koldus oldalas: amikor éhes vagy, de nincs kajád és inkább alszol egy nagyot. De mondom ez sem baj, mert ettem háztartási kekszet és ez jobb, mint bármilyen pörkölt egy barom-állat társaságában.
2013. szeptember 28., szombat
rossz állapot
Most S.-tól (?) szeretném azt énekelni, hogy: Ú, rossz állapot. ....Ó, ha összejönnénk, az feldobna engem, Te tudnál segíteni rajtam, oly rossz ez az állapot. (Edda?)
Ma annyira borzasztó dolog történt velem, hogy alig bírom leírni. (Bár nem kellene csodálkoznom. Mielőtt elindultam: már megjósoltam ezt magamnak.)
Szóval az volt, hogy elhívtak egy buliba. A pasinak, aki udvarol abban a lakásban él a neje is. és a lényeg nagyon röviden: úgy hajlani 3 körül kirúgott, hogy menjek haza. (De előtte még sok fura dologo történt).
Nem bírok most róla írni, de volt egy híres színész, aki egész este a fülembe suttogta, hogy ilyen alakkal, ilyen megjelenéssel, ilyen szöveggel (lényegében) prostituáltnak kellene lennem, de nem kuplerájban, hanem ő hoz egy ügyfelet pl. Münchenből. Mindenem meglenne, stb.
Én mostam a csávónak, hogyha valaki dugni akar és tetszik, akkor oké, jöhet, mert szeretem a szexet, de ingyen, mert nem vagyok kurva. Nem értette. Még ezer féle képpen elmagyarázta, hogy de akkor gazdag lennék és nem pl. szegény. Mondtam neki: de én a szegénységeben is megőrzöm a méltóságomat. Olyan vagyok, mint Lúda Matyi. De nem értette. Elmondta, hogyha nem tetszik a pasi, akkor nem kell vele lefeküdnöm. Erre én: de nem vagyok kurva, nem érted. és végül azt mondtam neki:
- Gondolj anyádra! Ott volt apáddal. Te voltál a kisfia. és nem érdekelte a pénz, csak az, hogy ő egy tisztességes nő és nem dug pénzért. Vagyishogy nem kurva, hanem élt az apáddal, szegénységben, de esze ágában sem volt faszt szopni három-ezer forintért. Na, ezt valahogy megértette. Ezért többször is elmondtam neki, hogy én vagyok az anyád, megértetted? Rendben van?
Mai magyar gyökér országunk büszkesége művészek.
Nem tudok tovább írni, nagyon fáradt vagyok. Mindjárt 4 óra van.
Szóval volt az a feleség, berúgott, mint az atombomba. és egyszer csak elkezdett üvöltözni rólam és mindenkinek, hogy ő 10 év alatt senkit ide nem hozhatott fel, mert a volt-férje (az én udvarlóm) nem engedte meg, de akkor én most miért vagyok itt? Erre viccből azt mondtam (és kiválaszottam egy tetszőleges srácot): Én csak a Misivel jöttem. Mire a nej: Akkor menj el!
és aztán iszonyatosan rondán kezdtek el beszélni egymással a tagok. Mármint ex-férj és ex-feleség. Ez az, amit nem bírok leírni úgy, ahogy volt. Félelmetes volt. Ezeknek ügyvéd kell és bíróság. Ocsmány volt. Ráadásul én mindenben a nőnek adtam volna igazat, ha valakit érdekelt volna a véleményem.
Na, már nincs is udvarlóm. :-(
Én eljöttem és a pasi velem akart jönni. Azt már nem! (Azt hazudtam neki, hogy itthon van a kisfiam, pedig az apjánál van és hogy egy 8 nm-es szobában lakunk ketten.)
Ú, nagyon dárga volt ez a mai nap. Odefelé vittem italokat, egy cuki mécsestartót 6 mécsessel, egy csokor virágot. Visszafelé meg a taxi. Úúúúúú. Felemelték az árát. Ha tudom, hogy ilyen drága és ha tudom, hogy ki leszek rúgva: el sem megyek.
Olyan kínos ez az egész! Szegény feleség. Mondjuk kicsit hülye is, ha 7 éve tűri.
Most 4 óra van. Nyugovóra térek. Köszönöm, Istenem, hogy már nincs férjem és köszönöm, hogy már nem él velem. és köszönöm, hogy nyugodt az életem. és szarok rá, hogy nincs elég pénzünk. Amikor volt férjem, még ennyink sem volt, csak az állandó szadizásom.
Ma annyira borzasztó dolog történt velem, hogy alig bírom leírni. (Bár nem kellene csodálkoznom. Mielőtt elindultam: már megjósoltam ezt magamnak.)
Szóval az volt, hogy elhívtak egy buliba. A pasinak, aki udvarol abban a lakásban él a neje is. és a lényeg nagyon röviden: úgy hajlani 3 körül kirúgott, hogy menjek haza. (De előtte még sok fura dologo történt).
Nem bírok most róla írni, de volt egy híres színész, aki egész este a fülembe suttogta, hogy ilyen alakkal, ilyen megjelenéssel, ilyen szöveggel (lényegében) prostituáltnak kellene lennem, de nem kuplerájban, hanem ő hoz egy ügyfelet pl. Münchenből. Mindenem meglenne, stb.
Én mostam a csávónak, hogyha valaki dugni akar és tetszik, akkor oké, jöhet, mert szeretem a szexet, de ingyen, mert nem vagyok kurva. Nem értette. Még ezer féle képpen elmagyarázta, hogy de akkor gazdag lennék és nem pl. szegény. Mondtam neki: de én a szegénységeben is megőrzöm a méltóságomat. Olyan vagyok, mint Lúda Matyi. De nem értette. Elmondta, hogyha nem tetszik a pasi, akkor nem kell vele lefeküdnöm. Erre én: de nem vagyok kurva, nem érted. és végül azt mondtam neki:
- Gondolj anyádra! Ott volt apáddal. Te voltál a kisfia. és nem érdekelte a pénz, csak az, hogy ő egy tisztességes nő és nem dug pénzért. Vagyishogy nem kurva, hanem élt az apáddal, szegénységben, de esze ágában sem volt faszt szopni három-ezer forintért. Na, ezt valahogy megértette. Ezért többször is elmondtam neki, hogy én vagyok az anyád, megértetted? Rendben van?
Mai magyar gyökér országunk büszkesége művészek.
Nem tudok tovább írni, nagyon fáradt vagyok. Mindjárt 4 óra van.
Szóval volt az a feleség, berúgott, mint az atombomba. és egyszer csak elkezdett üvöltözni rólam és mindenkinek, hogy ő 10 év alatt senkit ide nem hozhatott fel, mert a volt-férje (az én udvarlóm) nem engedte meg, de akkor én most miért vagyok itt? Erre viccből azt mondtam (és kiválaszottam egy tetszőleges srácot): Én csak a Misivel jöttem. Mire a nej: Akkor menj el!
és aztán iszonyatosan rondán kezdtek el beszélni egymással a tagok. Mármint ex-férj és ex-feleség. Ez az, amit nem bírok leírni úgy, ahogy volt. Félelmetes volt. Ezeknek ügyvéd kell és bíróság. Ocsmány volt. Ráadásul én mindenben a nőnek adtam volna igazat, ha valakit érdekelt volna a véleményem.
Na, már nincs is udvarlóm. :-(
Én eljöttem és a pasi velem akart jönni. Azt már nem! (Azt hazudtam neki, hogy itthon van a kisfiam, pedig az apjánál van és hogy egy 8 nm-es szobában lakunk ketten.)
Ú, nagyon dárga volt ez a mai nap. Odefelé vittem italokat, egy cuki mécsestartót 6 mécsessel, egy csokor virágot. Visszafelé meg a taxi. Úúúúúú. Felemelték az árát. Ha tudom, hogy ilyen drága és ha tudom, hogy ki leszek rúgva: el sem megyek.
Olyan kínos ez az egész! Szegény feleség. Mondjuk kicsit hülye is, ha 7 éve tűri.
Most 4 óra van. Nyugovóra térek. Köszönöm, Istenem, hogy már nincs férjem és köszönöm, hogy már nem él velem. és köszönöm, hogy nyugodt az életem. és szarok rá, hogy nincs elég pénzünk. Amikor volt férjem, még ennyink sem volt, csak az állandó szadizásom.
2013. szeptember 27., péntek
Alex
Alex az amerikai pasi egyre kedvesebb. De tényleg. Nem negédes vagy nyálas, hanem őszintén egy aranyos ember. Küldött fotót. Azon ronda, öreg és alacsony. 63 éves. Jó, nem öreg. Csak hozzám képest. és nem alacsony, (mert 172 cm magas), csak hozzám képest. és nem ronda, csak Kádár Jánoshoz képest.
Megkérdezte, ő onnan az U.S.Á.-ból miben tudna rajtam segíteni? Mire én azt feleltem: Most semmi nem jut eszembe, de ha én tudnék neki valamiben segíteni, akkor csak szóljon ő is nyugodtan!
Megkértem, hogy szóljon a nagymama öccsének, hogy mostantól rendszeresen küldjön a nagymamámnak szép képeslapokat, esetleg valami (mű)selyem sálat, ami nem nehéz, tehát nem kerül sokba átküldeni a világon, de mégis jól esne neki. 32 éve nem jelentkezett az öccse, most igazán vehet egy szép bélyeget meg egy borítékot. és írhat bele 3 sor levelet. Mit képzel, meddig fog még élni? 80 évesek.
Megkérdezte, ő onnan az U.S.Á.-ból miben tudna rajtam segíteni? Mire én azt feleltem: Most semmi nem jut eszembe, de ha én tudnék neki valamiben segíteni, akkor csak szóljon ő is nyugodtan!
Megkértem, hogy szóljon a nagymama öccsének, hogy mostantól rendszeresen küldjön a nagymamámnak szép képeslapokat, esetleg valami (mű)selyem sálat, ami nem nehéz, tehát nem kerül sokba átküldeni a világon, de mégis jól esne neki. 32 éve nem jelentkezett az öccse, most igazán vehet egy szép bélyeget meg egy borítékot. és írhat bele 3 sor levelet. Mit képzel, meddig fog még élni? 80 évesek.
Ki
Ki udvarol még nekem? Egy imitátor. Jaj, nagyon helyes férfi! Pár éve csókolóztunk, de kiderült, hogy nős. Erre kirúgtam és mondtam neki, ha már elvált: szeretettel várom. És most írt, hogy elvált.
Csak sajnos nem tudtam vele foglalkozni, mert épp belázasodott a gyermekem. Valami oltást kapott. Adtam be rá kivezetőszert. Másnap jobban volt.
Az a baj ezzel a pasival, hogy annyira szívtipró típus, hogy egy napig sem bíznék meg benne. Meg különben is: kb. olyan magas, mint én, és kb. annyi kiló, mint én... összességében: alacsony hozzám. Akinek mindig S-es pulóvert kellene vennem, vagy maximum M-eset, miközben én valami nyújtott fazonút szeretnék valami min. 190 centis pasira.
Mikor jön már el az a pillanat, amikor a benső gazdagságot kezdem el nézni a pasikban és nem a külső szépséget? Soha? Ahhoz nem bírok elég öreg lenni?
Erről jut eszembe: mi van, ha engem is ránézésre ítélnek majd meg? Feltétlenül fogynom kell egy kicsit. Elég, ha két dolgot nem fogyasztanék: cukros üdítőt és süti-kenyér-pogáncsát. Szóval egy erős szénhidrátmentes diétára van szükségem. Se pizza, se ropi, se kóla, se csoki. Ámen.
- - -
Korábban egy híres zenész is felhívott egyszer, hogy: Ó, itt vagyok, már elváltam. De valahogy mégsem bírtam szexelni vele. Túl buta volt.
Annyi minden kell, hogy tökéletes legyen egy férfiben, hogy így sosem fogom megtalálni az igazit.
Csak sajnos nem tudtam vele foglalkozni, mert épp belázasodott a gyermekem. Valami oltást kapott. Adtam be rá kivezetőszert. Másnap jobban volt.
Az a baj ezzel a pasival, hogy annyira szívtipró típus, hogy egy napig sem bíznék meg benne. Meg különben is: kb. olyan magas, mint én, és kb. annyi kiló, mint én... összességében: alacsony hozzám. Akinek mindig S-es pulóvert kellene vennem, vagy maximum M-eset, miközben én valami nyújtott fazonút szeretnék valami min. 190 centis pasira.
Mikor jön már el az a pillanat, amikor a benső gazdagságot kezdem el nézni a pasikban és nem a külső szépséget? Soha? Ahhoz nem bírok elég öreg lenni?
Erről jut eszembe: mi van, ha engem is ránézésre ítélnek majd meg? Feltétlenül fogynom kell egy kicsit. Elég, ha két dolgot nem fogyasztanék: cukros üdítőt és süti-kenyér-pogáncsát. Szóval egy erős szénhidrátmentes diétára van szükségem. Se pizza, se ropi, se kóla, se csoki. Ámen.
- - -
Korábban egy híres zenész is felhívott egyszer, hogy: Ó, itt vagyok, már elváltam. De valahogy mégsem bírtam szexelni vele. Túl buta volt.
Annyi minden kell, hogy tökéletes legyen egy férfiben, hogy így sosem fogom megtalálni az igazit.
Gellért tér
Holnap buliba kell mennem a Gellért térre. Ott lesz a "pasim" és 30 barátja meg a volt neje meg a jelenlegi barátnője. Annyira "jó" lesz ez nekem így.
Kértem, hogy süssön nekem Mari hónaljás süteményt, de azt mondta, hogy rossz a sütőjök. Ebből jött az ötlet, hogy ajándék képpen saját magam által készített sütit fogok vinni, bár, ha jobban belegondolok, megérné, ha vennék a Nagy Csarnokban pogácsát, és kész, nincs vele gond.
Ez a pasi is elárulta, mire gerjed: arra, ha a nő szoknyában van és nincs rajta bugyi. Biztos vagyok benne, hogy ezt a neje is és a barátnője is tudja. Egész nap azon gondolkodtam, hogy oldjam ezt meg, mivel nagyon hideg van az utcán és nincs pénzem taxira? Aztán oda lyukadtam ki, hogy veszek egy boltban egy óriási nagy bugyit, valami kínaiban, ami nyaktól combig ér és kapja be! Úgy értem: nehogy már egy szextárgy legyek, aki csak azért kell neki, mert nincs rajta bugyi. Akkor menjen el szexmunkáshoz és fizessen érte, hogy nézi a nőt, akin nincs bugyi.
Még, ha 40 fok meleg lenne! Akkor is szeretem, ha van rajtam bugyi. Én még úszni sem szeretek meztelenül. Hogyne! Még majd beúszik egy halacska a punim felé. Nem szeretném.
Biztos vagyok benne, hogy a volt nején sem, és a jelenlegi nőjén sem lesz bugyi, viszont lesz harisnyatartó. Hát, rajtam nem lesz.
Oké, megyek ruhában: hadd örüljenek a fiúk, hogy csinos lány van közöttük! (meg úgy hallottam ezt az egész bulit végig fogják filmezni... ha tudnám, miért?) Mindenesetre a barátnőm azt mondta, semmit ne igyak, amit ajánlanak nekem, hátha Ginát tesznek bele és úgy vágnak partyba, hogy még tiltakozni sem fogok tudni ellene.
Hát, nem vágyom 60 éves beViagrázott pasik "szerelmére".
Kértem, hogy süssön nekem Mari hónaljás süteményt, de azt mondta, hogy rossz a sütőjök. Ebből jött az ötlet, hogy ajándék képpen saját magam által készített sütit fogok vinni, bár, ha jobban belegondolok, megérné, ha vennék a Nagy Csarnokban pogácsát, és kész, nincs vele gond.
Ez a pasi is elárulta, mire gerjed: arra, ha a nő szoknyában van és nincs rajta bugyi. Biztos vagyok benne, hogy ezt a neje is és a barátnője is tudja. Egész nap azon gondolkodtam, hogy oldjam ezt meg, mivel nagyon hideg van az utcán és nincs pénzem taxira? Aztán oda lyukadtam ki, hogy veszek egy boltban egy óriási nagy bugyit, valami kínaiban, ami nyaktól combig ér és kapja be! Úgy értem: nehogy már egy szextárgy legyek, aki csak azért kell neki, mert nincs rajta bugyi. Akkor menjen el szexmunkáshoz és fizessen érte, hogy nézi a nőt, akin nincs bugyi.
Még, ha 40 fok meleg lenne! Akkor is szeretem, ha van rajtam bugyi. Én még úszni sem szeretek meztelenül. Hogyne! Még majd beúszik egy halacska a punim felé. Nem szeretném.
Biztos vagyok benne, hogy a volt nején sem, és a jelenlegi nőjén sem lesz bugyi, viszont lesz harisnyatartó. Hát, rajtam nem lesz.
Oké, megyek ruhában: hadd örüljenek a fiúk, hogy csinos lány van közöttük! (meg úgy hallottam ezt az egész bulit végig fogják filmezni... ha tudnám, miért?) Mindenesetre a barátnőm azt mondta, semmit ne igyak, amit ajánlanak nekem, hátha Ginát tesznek bele és úgy vágnak partyba, hogy még tiltakozni sem fogok tudni ellene.
Hát, nem vágyom 60 éves beViagrázott pasik "szerelmére".
van
Van egy pasim, akibe kezdek beleszeretni, de minden nap megsértem chat-en. Mindig ki akar lépni a levelezésből, hisztizik, duzzog, de tök igazam van. Nem akarok olyannal csókolózni, akivel nem akarok.
Akkor akarok csókolózni, amikor én akarok. Most megírtam neki, hogy
1., olyan szaga volt a pulóverének, ami bár tiszta, de öt éve nem vették ki a szekrényből (és állott)
2., utálom a bajuszt (és hogy képzelje el, hogy beletennék a szájába egy marék hajat: én ezt érzem)
3., szar érzés, ha egy óriási nagy pocakra odahúznak engem és ez totál gusztustalan érzés (tulajdonképpen én /is/ egy izmos, lapos hasra vágyom)
4., nagyon-nagyon náthás vagyok, az orrgaratom egy érzékeny, lüktető felület. Nem kívánom ilyenkor ki sem nyitni a szám. Nem kívánok másokat összefertőzni. Nem érzem ilyenkor harmonikusnak és illatosnak a számat. és sosem használok pl. Orbit rágót, így most sem teszem. és amíg nem gyógyulok meg, addig ne kelljen már csókolóznom
5., nem tartok ott még érzelmileg, hogy csókolózzak
6., nem szeretem, ha első randin, nyilvános helyen, egy pályaudvaron, ezer ember között markolásszák durván a melleimet.
Á, ez egy vehemens, erőszakos pasi. Amúgy szerintem később szeretni fogom, csak először korbáccsal vissza kell terelnem a ketrecbe, mint egy oroszlánt az idomár.
Meg is írtam neki, hogyha nem nyomulna előre.... szóval azt írtam neki, hogyha hagyná (úgy általában) a nőket levegőhöz jutni, akkor úgyis jönnének-jönnének-jönnének felé. De, ha nyomul, akkor arra nincs más válasz, csak annyi, hogy hagyjál már, nem nyomogass már, lépj már hátrébb három lépést, engedj már el, ne ölelgess, ne szoríts be a hónod alá! stb.
Konkrétan, ha valaki békén hagy, sőt elmenekül, akkor mész utána sebesen, de ha jön-jön-jön, akkor te automatikusan hátrálsz.
Ez kicsit olyan, mintha a patikus kijönne a patikából, hogy kell-e nekem fejtetű irtószer és nekem nem kell és ha hangosabban mondja, akkor sem kell.
De, ha visszamegy az üzletébe, akkor majd úgyis be fogok menni, ha szükségem lesz rá. Ha meg sosem lesz, akkor pedig: ez van és kész.
Akkor akarok csókolózni, amikor én akarok. Most megírtam neki, hogy
1., olyan szaga volt a pulóverének, ami bár tiszta, de öt éve nem vették ki a szekrényből (és állott)
2., utálom a bajuszt (és hogy képzelje el, hogy beletennék a szájába egy marék hajat: én ezt érzem)
3., szar érzés, ha egy óriási nagy pocakra odahúznak engem és ez totál gusztustalan érzés (tulajdonképpen én /is/ egy izmos, lapos hasra vágyom)
4., nagyon-nagyon náthás vagyok, az orrgaratom egy érzékeny, lüktető felület. Nem kívánom ilyenkor ki sem nyitni a szám. Nem kívánok másokat összefertőzni. Nem érzem ilyenkor harmonikusnak és illatosnak a számat. és sosem használok pl. Orbit rágót, így most sem teszem. és amíg nem gyógyulok meg, addig ne kelljen már csókolóznom
5., nem tartok ott még érzelmileg, hogy csókolózzak
6., nem szeretem, ha első randin, nyilvános helyen, egy pályaudvaron, ezer ember között markolásszák durván a melleimet.
Á, ez egy vehemens, erőszakos pasi. Amúgy szerintem később szeretni fogom, csak először korbáccsal vissza kell terelnem a ketrecbe, mint egy oroszlánt az idomár.
Meg is írtam neki, hogyha nem nyomulna előre.... szóval azt írtam neki, hogyha hagyná (úgy általában) a nőket levegőhöz jutni, akkor úgyis jönnének-jönnének-jönnének felé. De, ha nyomul, akkor arra nincs más válasz, csak annyi, hogy hagyjál már, nem nyomogass már, lépj már hátrébb három lépést, engedj már el, ne ölelgess, ne szoríts be a hónod alá! stb.
Konkrétan, ha valaki békén hagy, sőt elmenekül, akkor mész utána sebesen, de ha jön-jön-jön, akkor te automatikusan hátrálsz.
Ez kicsit olyan, mintha a patikus kijönne a patikából, hogy kell-e nekem fejtetű irtószer és nekem nem kell és ha hangosabban mondja, akkor sem kell.
De, ha visszamegy az üzletébe, akkor majd úgyis be fogok menni, ha szükségem lesz rá. Ha meg sosem lesz, akkor pedig: ez van és kész.
Dömi Szek
Mostanában már négy pasi udvarol nekem. Kezdtem megijedni, melyiket kellene megtartanom vagy lekoptatnom, de úgy érzem: gyorsan fog ez menni.
Dömi egy olyan pasi, akit csak ajánlottak nekem. Facebookon kezdtünk el levelezni. Annyit tudtam róla, hogy szexfüggő. Na, mondom ez baj nem lehet.
Aztán addig-addig leveleztünk (ami azt jelenti, hogy minden szavamba belekötött és minden pillanatban összeveszett velem, mivel Szűz horoszkóp és még a Merkúrja is a Szűzben áll), hogy kiderült, hogy nem is szexfüggő, csak sima perverz.
Fétisiszta.
Az egyik, amit elmesélt magáról, hogy őt nem zavarja, ha nincs nála a barátnője, elég, ha otthon hagyja neki a szatén blúzát és erre ő 7-8 órán keresztül tudja verni a farkát, úgy, hogy még el sem megy.
Ez volt az pillanat, amikor azt éreztem, hogy nekem ez a pasi nem kell. Azt akarom, hogy ÉN legyek izgató a férfim részére, ne pedig a "büdös zoknim". (és most rögtön azonnal elnézést is kérnék a láb /harisnya, zokni, büdös zokni/ fétisisztáktól).
Azért megírtam a csávónak, hogy szerintem Staphisagria CH30-at kellene szednie. De már nem vártam meg, hogy mit válaszolt. Azonnal letiltottam.
Köszönöm Neked Istenem, hogy nem adtam meg a csákónak se a telefonszámomat, se a címemet és nem is jelöltem vissza soha, mint ismerőst.
Dömi egy olyan pasi, akit csak ajánlottak nekem. Facebookon kezdtünk el levelezni. Annyit tudtam róla, hogy szexfüggő. Na, mondom ez baj nem lehet.
Aztán addig-addig leveleztünk (ami azt jelenti, hogy minden szavamba belekötött és minden pillanatban összeveszett velem, mivel Szűz horoszkóp és még a Merkúrja is a Szűzben áll), hogy kiderült, hogy nem is szexfüggő, csak sima perverz.
Fétisiszta.
Az egyik, amit elmesélt magáról, hogy őt nem zavarja, ha nincs nála a barátnője, elég, ha otthon hagyja neki a szatén blúzát és erre ő 7-8 órán keresztül tudja verni a farkát, úgy, hogy még el sem megy.
Ez volt az pillanat, amikor azt éreztem, hogy nekem ez a pasi nem kell. Azt akarom, hogy ÉN legyek izgató a férfim részére, ne pedig a "büdös zoknim". (és most rögtön azonnal elnézést is kérnék a láb /harisnya, zokni, büdös zokni/ fétisisztáktól).
Azért megírtam a csávónak, hogy szerintem Staphisagria CH30-at kellene szednie. De már nem vártam meg, hogy mit válaszolt. Azonnal letiltottam.
Köszönöm Neked Istenem, hogy nem adtam meg a csákónak se a telefonszámomat, se a címemet és nem is jelöltem vissza soha, mint ismerőst.
Vass
El kell mondanom, hogy nem is Vass volt életem legjobb szexe! Mivel ő vonyít, ha elmegy; és ezt utálom. Van egy dala a Manöken Proletarz együttesnek, aminek (nem ismerem a szövegét, de) az a címe, hogy:
DISZKRÉTEN ÉLVEZZ!
Ezt minden pasinak tudom ajánlani. Lehet, hogy a pasik imádják, ha a nő visít (mintha annyira jó lenne), de a nők nem imádják, ha a pasi nyüszít, óbégat vagy bárhogyan kifejezi hatalmas orgazmusát. Van ebben valami visszataszító. Talán azért, mert érezhető benne a megjátszás és ez gusztustalan. Egy igazi férfi legyen visszafogott és diszkrét.
és hát regényt tudnék írni arról, hogy pont azok a nők hangoskodnak szex közben, akik egyáltalán nem élvezik. Így kompenzálnak.
- - -
Szilágyi volt életem legjobb szexe, a zongorista. Szerintem az az Igazi szexIsten, aki nem azt csinálja, amit gondol, hogy csinálnia kellene az ágyban, hanem azt, amire pont annak a nőnek (vagy férfinek) szüksége van. Lehet, hogy valaki egy hosszú és alapos szopásra vágyik. De lehet, hogy valaki csak egy két perces kézimunkára. Lehet, hogy valaki pont arra, hogy nemet mondj és ellökd magadtól. Mindenkinek mástól leszel Te a legjobb szerető. Ez az, amit tudni kell a másik emberről, hogy mire vágyik.
Amúgy az impotensekkel a legnehezebb. Úgy kell tenned, mintha észre sem vetted volna, plusz még be kell vetned mindenféle lelki taktikát, .... és az a baj, hogy ők annyira elszállnak maguktól, hogy ők a legcsalfább, szemát népség. Persze a másik nőnél sem fog felállni nekik, de azért még simogatni, nyalni tudnak. és szerelmet vallani. és ez így együtt már megcsalás.
DISZKRÉTEN ÉLVEZZ!
Ezt minden pasinak tudom ajánlani. Lehet, hogy a pasik imádják, ha a nő visít (mintha annyira jó lenne), de a nők nem imádják, ha a pasi nyüszít, óbégat vagy bárhogyan kifejezi hatalmas orgazmusát. Van ebben valami visszataszító. Talán azért, mert érezhető benne a megjátszás és ez gusztustalan. Egy igazi férfi legyen visszafogott és diszkrét.
és hát regényt tudnék írni arról, hogy pont azok a nők hangoskodnak szex közben, akik egyáltalán nem élvezik. Így kompenzálnak.
- - -
Szilágyi volt életem legjobb szexe, a zongorista. Szerintem az az Igazi szexIsten, aki nem azt csinálja, amit gondol, hogy csinálnia kellene az ágyban, hanem azt, amire pont annak a nőnek (vagy férfinek) szüksége van. Lehet, hogy valaki egy hosszú és alapos szopásra vágyik. De lehet, hogy valaki csak egy két perces kézimunkára. Lehet, hogy valaki pont arra, hogy nemet mondj és ellökd magadtól. Mindenkinek mástól leszel Te a legjobb szerető. Ez az, amit tudni kell a másik emberről, hogy mire vágyik.
Amúgy az impotensekkel a legnehezebb. Úgy kell tenned, mintha észre sem vetted volna, plusz még be kell vetned mindenféle lelki taktikát, .... és az a baj, hogy ők annyira elszállnak maguktól, hogy ők a legcsalfább, szemát népség. Persze a másik nőnél sem fog felállni nekik, de azért még simogatni, nyalni tudnak. és szerelmet vallani. és ez így együtt már megcsalás.
Keleti
Ez a drága Keleti Zoltán barátom (a számítógépes) még mindig csinálja a szénhidrátmentes (lényegében: paleloit) diétát, amit elkezdtünk. Jaj, én nem árultam el neki (és nem is kell most már) hogy betegség (no meg pénztelenség és lustaság) miatt felhagytam vele. De megint folytatom, folytatom, folytatom, mert dagadt leszek (lettem) és ezt utálom!
Csak nálunk semmit nem lehet kapni, ha az ember 5-kor megy dolgozni. illetve lehet pl. paprikát vagy uborkát, de szívesebben veszek kiflit vagy bureket (ezt is tőle tanultam; ó, a drága!).
Ma meg roppant dühös vagyok így este, mert vettem a kisfiamnak két szelet pizzát, de eszembe jutott, hogy ő gyrost rendelt (tőlem), ezért azt is vettem; és most hazajöttem, sötét a lakás, mert ő az apukájához ment. Összesen van 3 szelet pizza, egy gyros hagyma nélkül, pedig ÉN imádom a hagymát, egy dobozos Fanta és 2 kiló szeletelt kenyér (ezt rám sózták a melóhelyen). és tudom, hogy ez nekem rossz, mert előbb-utóbb éhes leszek és meg fogom enni. Kár. Utálom ezt, hogy mindig csak nő a pocim az élesztőtől. Rá kellene szokni a pászkára. Én szeretem a macesz gombóc levest és tudok is olyat főzni.
Csak nálunk semmit nem lehet kapni, ha az ember 5-kor megy dolgozni. illetve lehet pl. paprikát vagy uborkát, de szívesebben veszek kiflit vagy bureket (ezt is tőle tanultam; ó, a drága!).
Ma meg roppant dühös vagyok így este, mert vettem a kisfiamnak két szelet pizzát, de eszembe jutott, hogy ő gyrost rendelt (tőlem), ezért azt is vettem; és most hazajöttem, sötét a lakás, mert ő az apukájához ment. Összesen van 3 szelet pizza, egy gyros hagyma nélkül, pedig ÉN imádom a hagymát, egy dobozos Fanta és 2 kiló szeletelt kenyér (ezt rám sózták a melóhelyen). és tudom, hogy ez nekem rossz, mert előbb-utóbb éhes leszek és meg fogom enni. Kár. Utálom ezt, hogy mindig csak nő a pocim az élesztőtől. Rá kellene szokni a pászkára. Én szeretem a macesz gombóc levest és tudok is olyat főzni.
2013. szeptember 24., kedd
2 nap
Annyi minden történt velem. Először is nem alszom. Soha. Nem tudom, hogy bírom. Szédülve. Nem vagyok álmos. Vagyis hát reggel vagyok, de hajnali 4-ig nem, de akkor már kell mennem dolgozni.
Két férfi is udvarol nekem. Tegnap óta. Az egyikkel már össze is vesztem, a másikkal izzítjuk a szálakat. Egyik sem tetszik igazán. Az elsőnek agresszív, perverz feje van, pattanásokkal, elálló füllel és 1 mm-es, ritkás hajjal. Ő kb. 8 évvel lehet fiatalabb nálam és asztali teniszező. és úgy ír nekem, hogy lehetőleg egyfolytában szótáraznom kelljen az elmefuttatásait. és mindig kritizál, pedig nem is ismer.
A másik 16 évvel idősebb nálam. Nem tetszik. Meg is írtam neki. (Mindkettőjükkel még csak levelezem.) De érzelmileg annyira kezd közel kerülni hozzám, hogy szinte már bele vagyok szeretve, pedig TUDOM, hogy nem tetszik nekem. és a tetszés is nagyon fontos, szerintem. Ő festőművész, zenész és rádióműsorvezető.
Megkérdezte: Gondolod, hogy tudnál helyettesíteni egy lányt, aki kilépett tőlünk? Minden hétfőn délután 20 perc.
Erre azt feleltem: Gondolom.
Igaz, hogy akkor pont dolgoznom kell, de javasoltam, hogy oldjuk meg felvételről. A kutya nem fogja észrevenni.
Zach Condontól hallgatom a Belugát és úgy szeretnék szerelmes lenni! Nem baj, ha ebbe a számomra-nem-tetsző festőművészbe, de akkor majd mindig korom sötétben szeretkezzünk! Ezt megírtam neki. Azt felelte: De reggel ki fog sütni a nap.
Nem mertem azt felelni rá, hogy akkor lelépek vagy letakarlak vagy valami. Lehet, hogyha nagyon aranyos lesz, akkor később majd szépnek fogom látni. Jaj, legalább a bajszát levághatná! Fujj.
Az a baj, hogy ő már olyan öreges nekem. 12 évvel idősebb, mint az ex-férjem. Mindkettő Majom (a kínai horoszkópban). Ennek a pasinak már 3 éve tetszem. Akkor ismert meg. De aztán elkértem tőle Szilágyi Károly zongorista telefonszámát, aki viszont gyönyörű! és vele jártam megszakításokkal 3 évig.
Az azért nagyon kedves volt ettől a festőművésztől, hogy annak ellenére, hogy odavolt értem, megadta annak a srácnak a telefonszámát, pedig tudta, hogy ha megadja: fel fogom szedni. Fél életem odaadnám Szilágyi Károlyért. Annyira tetszik. Csak hát nem vagyok elég hozzá. Ő meg (jelképesen) egy prostituált. Sosem lottózom, de MIATTA, őmiatta lennék gazdag, szívesen. Mindent megvennék neki, amit akar: autót, házat, bármit: csak szeressen. Az sem érdekelne, ha csak a pénzemért. Csak velem lakjon, velem menjen öltönyt vásárolni, velem menjen orvoshoz, stb.
Most azon gondolkodom, hogy valóban akarnám-e hogy valaki kizárólag a pénzemért szeressen? Ha ránézek a Szilágyi Károlyra, akkor igen: akarom. Szeressen bármiért, megéri. De közben pedig már volt egy olyan ciklus, amikor ő hajtott rám és akkor azt hiszem már késő volt. Túl sokszor mondott nekem mata részegen csúnyákat.
Szóval most marad a festőművész. Aki nem tetszik. és még más baj is van vele. Mivel nem bírja eladni jó áron a házát, együtt él a tőle elvált nejével, és ez már így van 9 éve. Kell ez nekem?
Akkor inkább a pattanásos fiú. De ő meg kiszámolta a horoszkópomból, hogy leszbikus vagyok. Mondtam neki, hogy lehet, hogy én magasabb szinten élem meg a radixomat, de nem jönnek be a csajok. Igaz, hogy én nekik bejövök, de mindig határozottan és egyértelműen kifejezésre szoktam juttatni, hogy: NEM. A valóságban ez konkrétabban szokott történni. Úgy, hogy megkérdezik:
- Ja, te nem vagy meleg?
Ilyenkor fülig elpirulok és azt mondom: Nem. (és azon gondolkodom, elég kínos, hogy nem vagyok meleg, de hát sajnos ez a helyzet). Kb. olyan, mintha megkérdezné a tanár általános iskolában: Ki nem csinált leckét mára? Emelje fel a kezét!
Most az eszemben jár a festő. Nagyon intenzív. Amikor kiléptem facebookból küldött nekem vagy 15 dalt. Ilyeneket: Csókolom: Dunántúli sláger (de lehet, hogy keverem a címét) és Zuboly: Homeopátia.
- - -
Ezen kívül előkerült az USÁ-ból nagyanyám 40 éve nem látott öccse és most én vagyok az összekötő, aki e-mailezik helyette. A másik oldalon, pedig Alex (aki 50 éves és nagyon szexi az akcentusa). Szóval az van, hogy nagyanyám a nyolcadik kerületben és az öccse Los Angelesben úgy bírnak e-mailezni egymással, hogy két fiatalabb ír helyettük és utána fut az öregekhez a hírrel. Kint autóval mennek, én a mobiltelefonomat használom. A 82 éves nagymamám annyira örül, hogy nem merem neki elárulni, hogy épp annyit keresek havonta, amennyi a telefonszámlám lesz ebben a hónapban.
Nem akarok szerelmes lenni egy pasiba, aki nem tetszik. Amúgy ma a nemzetközi jogász is hívott. és megkérdezte: komolyan nem lehet köztünk semmi, ha nincsenek nősülési szándékai? Mondtam: - Nem.
Erre sok sikert kívánt és lekopott. Ide a rozsdás bökőt, hogy jön még az én utcámba. Csak sajnos már most is késő. 1 éve jártam vele. Rossz volt. Pontatlan volt, megbízhatatlan volt. Nekem nem kell ilyen pasi. Soha. és mit akar tőlem? Semmit, csak egy kis szórakozást? Akkor járjon kurvákoz! Hát, nem? De, igen!
Csak mivel okos, gondolja, jobban megéri, ha ingyen jár valakihez. Hát, az nem én leszek. Köszönöm szépen. Úgyis tele vagyok friss udvarlókkal! Hi hi hi
Két férfi is udvarol nekem. Tegnap óta. Az egyikkel már össze is vesztem, a másikkal izzítjuk a szálakat. Egyik sem tetszik igazán. Az elsőnek agresszív, perverz feje van, pattanásokkal, elálló füllel és 1 mm-es, ritkás hajjal. Ő kb. 8 évvel lehet fiatalabb nálam és asztali teniszező. és úgy ír nekem, hogy lehetőleg egyfolytában szótáraznom kelljen az elmefuttatásait. és mindig kritizál, pedig nem is ismer.
A másik 16 évvel idősebb nálam. Nem tetszik. Meg is írtam neki. (Mindkettőjükkel még csak levelezem.) De érzelmileg annyira kezd közel kerülni hozzám, hogy szinte már bele vagyok szeretve, pedig TUDOM, hogy nem tetszik nekem. és a tetszés is nagyon fontos, szerintem. Ő festőművész, zenész és rádióműsorvezető.
Megkérdezte: Gondolod, hogy tudnál helyettesíteni egy lányt, aki kilépett tőlünk? Minden hétfőn délután 20 perc.
Erre azt feleltem: Gondolom.
Igaz, hogy akkor pont dolgoznom kell, de javasoltam, hogy oldjuk meg felvételről. A kutya nem fogja észrevenni.
Zach Condontól hallgatom a Belugát és úgy szeretnék szerelmes lenni! Nem baj, ha ebbe a számomra-nem-tetsző festőművészbe, de akkor majd mindig korom sötétben szeretkezzünk! Ezt megírtam neki. Azt felelte: De reggel ki fog sütni a nap.
Nem mertem azt felelni rá, hogy akkor lelépek vagy letakarlak vagy valami. Lehet, hogyha nagyon aranyos lesz, akkor később majd szépnek fogom látni. Jaj, legalább a bajszát levághatná! Fujj.
Az a baj, hogy ő már olyan öreges nekem. 12 évvel idősebb, mint az ex-férjem. Mindkettő Majom (a kínai horoszkópban). Ennek a pasinak már 3 éve tetszem. Akkor ismert meg. De aztán elkértem tőle Szilágyi Károly zongorista telefonszámát, aki viszont gyönyörű! és vele jártam megszakításokkal 3 évig.
Az azért nagyon kedves volt ettől a festőművésztől, hogy annak ellenére, hogy odavolt értem, megadta annak a srácnak a telefonszámát, pedig tudta, hogy ha megadja: fel fogom szedni. Fél életem odaadnám Szilágyi Károlyért. Annyira tetszik. Csak hát nem vagyok elég hozzá. Ő meg (jelképesen) egy prostituált. Sosem lottózom, de MIATTA, őmiatta lennék gazdag, szívesen. Mindent megvennék neki, amit akar: autót, házat, bármit: csak szeressen. Az sem érdekelne, ha csak a pénzemért. Csak velem lakjon, velem menjen öltönyt vásárolni, velem menjen orvoshoz, stb.
Most azon gondolkodom, hogy valóban akarnám-e hogy valaki kizárólag a pénzemért szeressen? Ha ránézek a Szilágyi Károlyra, akkor igen: akarom. Szeressen bármiért, megéri. De közben pedig már volt egy olyan ciklus, amikor ő hajtott rám és akkor azt hiszem már késő volt. Túl sokszor mondott nekem mata részegen csúnyákat.
Szóval most marad a festőművész. Aki nem tetszik. és még más baj is van vele. Mivel nem bírja eladni jó áron a házát, együtt él a tőle elvált nejével, és ez már így van 9 éve. Kell ez nekem?
Akkor inkább a pattanásos fiú. De ő meg kiszámolta a horoszkópomból, hogy leszbikus vagyok. Mondtam neki, hogy lehet, hogy én magasabb szinten élem meg a radixomat, de nem jönnek be a csajok. Igaz, hogy én nekik bejövök, de mindig határozottan és egyértelműen kifejezésre szoktam juttatni, hogy: NEM. A valóságban ez konkrétabban szokott történni. Úgy, hogy megkérdezik:
- Ja, te nem vagy meleg?
Ilyenkor fülig elpirulok és azt mondom: Nem. (és azon gondolkodom, elég kínos, hogy nem vagyok meleg, de hát sajnos ez a helyzet). Kb. olyan, mintha megkérdezné a tanár általános iskolában: Ki nem csinált leckét mára? Emelje fel a kezét!
Most az eszemben jár a festő. Nagyon intenzív. Amikor kiléptem facebookból küldött nekem vagy 15 dalt. Ilyeneket: Csókolom: Dunántúli sláger (de lehet, hogy keverem a címét) és Zuboly: Homeopátia.
- - -
Ezen kívül előkerült az USÁ-ból nagyanyám 40 éve nem látott öccse és most én vagyok az összekötő, aki e-mailezik helyette. A másik oldalon, pedig Alex (aki 50 éves és nagyon szexi az akcentusa). Szóval az van, hogy nagyanyám a nyolcadik kerületben és az öccse Los Angelesben úgy bírnak e-mailezni egymással, hogy két fiatalabb ír helyettük és utána fut az öregekhez a hírrel. Kint autóval mennek, én a mobiltelefonomat használom. A 82 éves nagymamám annyira örül, hogy nem merem neki elárulni, hogy épp annyit keresek havonta, amennyi a telefonszámlám lesz ebben a hónapban.
Nem akarok szerelmes lenni egy pasiba, aki nem tetszik. Amúgy ma a nemzetközi jogász is hívott. és megkérdezte: komolyan nem lehet köztünk semmi, ha nincsenek nősülési szándékai? Mondtam: - Nem.
Erre sok sikert kívánt és lekopott. Ide a rozsdás bökőt, hogy jön még az én utcámba. Csak sajnos már most is késő. 1 éve jártam vele. Rossz volt. Pontatlan volt, megbízhatatlan volt. Nekem nem kell ilyen pasi. Soha. és mit akar tőlem? Semmit, csak egy kis szórakozást? Akkor járjon kurvákoz! Hát, nem? De, igen!
Csak mivel okos, gondolja, jobban megéri, ha ingyen jár valakihez. Hát, az nem én leszek. Köszönöm szépen. Úgyis tele vagyok friss udvarlókkal! Hi hi hi
2013. szeptember 22., vasárnap
tabletta
Jó lenne, ha a hajléktalan vagy nagyon szegény nők ingyen kaphatnának fogamzásgátló tablettát (vagy a karba beültethető kapszulát), ha kérnek. Mert egyáltalán nem akarnak ők annyi gyereket, de nincs lehetőségük a védekezésre. és ezeken a szinteken a férfiaknak szégyen gumióvszert használni. de mindegy, mert úgysem lenne rá pénzük. és persze tájékoztassák a szegényeket, hogy van ez a lehetőség, hogy ingyen kapszula a karba és akkor 5 évig nem kell semmit szedni és nem lesz sok olyan gyerek, akit senki nem akart és aki nem fog enni kapni, mert nincs miből.
Aki nő és már szült, az pontosan tudja, milyen fájdalmas szülni. Pláne úgy, ha nem is akarta azt a gyereket. és az abortusz sem megfizethető. Kinek jó ez? Az anyának nem. és szerintem az országnak sem, hogy sok-sok kisgyereket (és felnőttet) el kell tartanunk, azért, mert kezdetben a rossz sorban lévő anyákat nem támogattuk. Pedig ezek a szegény nők sem akarnak segélyből élni. Hanem ők is szeretnének karriert, de mire ezen elgondolkodhatnának, már ott is van egy-két gyerek és akkor már otthon kell maradni szoptatni és senki nem viszi óvodába a nagyobbat, stb.
és az is jó lenne, ha azt kapnák a hajléktalanok, amikre vágynak, amikre valóban szükségük van. Pl. széfre. Biztonságos szekrényekre, amiben elzárhatják azt a kevés saját dolgukat, ami van. Mert nekik nincs zárható otthonuk és nincs munkahelyük, ahol beléptető rendszer van és bent zárható fiókok. Nekik nincs bankszámlájuk. Így lehetetlen előre gondolkodniuk akár csak 1 napra is, mert mindent elvesznek tőlük (pl- álmukban).
Az a baj, hogy olyan politikusaink vannak, akik nem értek meg arra a pozícióra, amit betöltenek, mert egyáltalán nem érdekli őket más ember sorsa. De, ha érdekli is: túl buták ahhoz, hogy átlássák a helyzetet. Példa rá, hogy egy náci Kárpátia együttest jutalmaznak pénzzel. Ez szomorú. Még az sem tudja, mi folyik ebben az országban, akinek pedig pont az lenne a dolga.
Most az jutott eszembe, hogy Petrás Jánost is kezeltetni kellene, mert diszharmonikus elmeállapotban van és valószínűleg ez neki sem jó. Hogy így utál mindekit. Hiába nincs egyedül vele. De akkor meg mindenkit kezelni kellene.
Az a buzizós szövege nagyon fájt, pedig nem vagyok leszbikus.
Aki nő és már szült, az pontosan tudja, milyen fájdalmas szülni. Pláne úgy, ha nem is akarta azt a gyereket. és az abortusz sem megfizethető. Kinek jó ez? Az anyának nem. és szerintem az országnak sem, hogy sok-sok kisgyereket (és felnőttet) el kell tartanunk, azért, mert kezdetben a rossz sorban lévő anyákat nem támogattuk. Pedig ezek a szegény nők sem akarnak segélyből élni. Hanem ők is szeretnének karriert, de mire ezen elgondolkodhatnának, már ott is van egy-két gyerek és akkor már otthon kell maradni szoptatni és senki nem viszi óvodába a nagyobbat, stb.
és az is jó lenne, ha azt kapnák a hajléktalanok, amikre vágynak, amikre valóban szükségük van. Pl. széfre. Biztonságos szekrényekre, amiben elzárhatják azt a kevés saját dolgukat, ami van. Mert nekik nincs zárható otthonuk és nincs munkahelyük, ahol beléptető rendszer van és bent zárható fiókok. Nekik nincs bankszámlájuk. Így lehetetlen előre gondolkodniuk akár csak 1 napra is, mert mindent elvesznek tőlük (pl- álmukban).
Az a baj, hogy olyan politikusaink vannak, akik nem értek meg arra a pozícióra, amit betöltenek, mert egyáltalán nem érdekli őket más ember sorsa. De, ha érdekli is: túl buták ahhoz, hogy átlássák a helyzetet. Példa rá, hogy egy náci Kárpátia együttest jutalmaznak pénzzel. Ez szomorú. Még az sem tudja, mi folyik ebben az országban, akinek pedig pont az lenne a dolga.
Most az jutott eszembe, hogy Petrás Jánost is kezeltetni kellene, mert diszharmonikus elmeállapotban van és valószínűleg ez neki sem jó. Hogy így utál mindekit. Hiába nincs egyedül vele. De akkor meg mindenkit kezelni kellene.
Az a buzizós szövege nagyon fájt, pedig nem vagyok leszbikus.
prosti
Elgondolkodtam, hogy mi kellene nekem. Egy háztartási alkalmazott meg egy hímringyó. Az, hogy valaki szeressen is: elképzelhetetlen számomra. Minél jobban öregszem, annál inkább azt érzem: ilyen már nincs. Érdekkapcsolatok vannak. Az egyiknek nincs hol laknia, a másik nem bírja fenntartani a házát / be kellene segíteni a rezsibe. Meg ilyenek. Szörnyű.
Lehet, hogy ez így normális, csak én mindig is egy álmodozó voltam?
Lehet, hogy a férjem is csak azért pattant rám = költözött azonnal hozzám, mert 29 éves létére nem akart tovább az anyukájával és apukájával együttélni? Simán. Meg hát nagyon sokat kerestem és ő mindig is a pénzes nőkre bukott. Bár, ha belegondolok: nem kerestem sokat, csak hozzá képest.
Na, mindegy. A múltkori pasi óta, aki az ajtóm előtt ült órákon át, rájöttem, hogy önmagában a pénz nem számít semmit. Ha egy olyan pasi akarja adni, aki nulla az ágyban és amúgy is egy hazug, tolvaj, önbizalomhiányos, buta... akkor nem kell.
Szégyellem magam, hogy nyafogok, miközben annyi ember szenved az országban. Akik nincsenek is regisztrálva, mert már nem regisztrált munkanélküliek, hanem csak simán munkanélküliek ezer millió éve. és már nem is keresnek munkát, mert eddig sem kaptak. és lehet, hogy nem is tartoznak egyik kisebbséghez sem, vagy éppen odatartoznak, mindegy. De nincs havi fixük, napi betevő falatjuk. Akiknek nem visz a gyerekük az iskolába vécépapírt, folyékony szappant, szalvétát és papírzsebkendőt, mert otthon sincs. és aki hétfőn úgy zabálja az üres zsömlét és cukor nélküli teát a menzán, hogy rögtön kitalálod, hogy két és fél napja semmit nem evett.
és azok, akik fekszenek az aluljáróban, amikor minden hajnalban megyek dolgozni. Ott alszanak a levágott telefonok alatt kartonpapíron. Van, aki a cipőjét a feje alá teszi: nehogy ellopják. Van, aki hozzáköti magához a kerekes székét, hogy még reggel is ott találja.
és akinek már 3 gyereke van, de nem is tudja, hogyan keletkeztek, mert többszázan alszanak a Fűtött Utcában. Aztán mennek mindannyian a hajléktalan óvodába.
És mindent ellep az ágyi poloska.
Ha van állásod, már akkor sem mersz leülni a villamoson, nehogy valamit összeszedj az ülésről. Bár, ha plazaban dolgozol és 16 órája nem ülhettél le, akkor most leülsz, különben meghalsz a fáradtságtól. és persze nincs légkondi, 36 fokban kell lenyomnod azt a 16 órát. Rosszabb, mint egy bányában. A munkáltatók bármit megtehetnek. Nincs ellenőrzés. Van-e szabadságod? Ha ha ha. Nem adják ki. Pláne nem akkor, amikor szeretnéd. Pláne nem egyben két hetet. Ha ha ha. Nem vesznek fel több alkalmazottat és akik most vannak ott: sincsenek bejelentve.
Legfőbb dolog (amiért mindig imádkoznunk kellene) az egészség. Ha ez a sok ember nem lenne depressziós, akkor fel bírna kelni az aluljáró padlólapjáról és elindulna belekerülni az élet forgatagába és pl. krumplit pucolni a zöldségesnek vagy bármit csinálni.
Lehet, hogy ez így normális, csak én mindig is egy álmodozó voltam?
Lehet, hogy a férjem is csak azért pattant rám = költözött azonnal hozzám, mert 29 éves létére nem akart tovább az anyukájával és apukájával együttélni? Simán. Meg hát nagyon sokat kerestem és ő mindig is a pénzes nőkre bukott. Bár, ha belegondolok: nem kerestem sokat, csak hozzá képest.
Na, mindegy. A múltkori pasi óta, aki az ajtóm előtt ült órákon át, rájöttem, hogy önmagában a pénz nem számít semmit. Ha egy olyan pasi akarja adni, aki nulla az ágyban és amúgy is egy hazug, tolvaj, önbizalomhiányos, buta... akkor nem kell.
Szégyellem magam, hogy nyafogok, miközben annyi ember szenved az országban. Akik nincsenek is regisztrálva, mert már nem regisztrált munkanélküliek, hanem csak simán munkanélküliek ezer millió éve. és már nem is keresnek munkát, mert eddig sem kaptak. és lehet, hogy nem is tartoznak egyik kisebbséghez sem, vagy éppen odatartoznak, mindegy. De nincs havi fixük, napi betevő falatjuk. Akiknek nem visz a gyerekük az iskolába vécépapírt, folyékony szappant, szalvétát és papírzsebkendőt, mert otthon sincs. és aki hétfőn úgy zabálja az üres zsömlét és cukor nélküli teát a menzán, hogy rögtön kitalálod, hogy két és fél napja semmit nem evett.
és azok, akik fekszenek az aluljáróban, amikor minden hajnalban megyek dolgozni. Ott alszanak a levágott telefonok alatt kartonpapíron. Van, aki a cipőjét a feje alá teszi: nehogy ellopják. Van, aki hozzáköti magához a kerekes székét, hogy még reggel is ott találja.
és akinek már 3 gyereke van, de nem is tudja, hogyan keletkeztek, mert többszázan alszanak a Fűtött Utcában. Aztán mennek mindannyian a hajléktalan óvodába.
És mindent ellep az ágyi poloska.
Ha van állásod, már akkor sem mersz leülni a villamoson, nehogy valamit összeszedj az ülésről. Bár, ha plazaban dolgozol és 16 órája nem ülhettél le, akkor most leülsz, különben meghalsz a fáradtságtól. és persze nincs légkondi, 36 fokban kell lenyomnod azt a 16 órát. Rosszabb, mint egy bányában. A munkáltatók bármit megtehetnek. Nincs ellenőrzés. Van-e szabadságod? Ha ha ha. Nem adják ki. Pláne nem akkor, amikor szeretnéd. Pláne nem egyben két hetet. Ha ha ha. Nem vesznek fel több alkalmazottat és akik most vannak ott: sincsenek bejelentve.
Legfőbb dolog (amiért mindig imádkoznunk kellene) az egészség. Ha ez a sok ember nem lenne depressziós, akkor fel bírna kelni az aluljáró padlólapjáról és elindulna belekerülni az élet forgatagába és pl. krumplit pucolni a zöldségesnek vagy bármit csinálni.
7
Megkérdeztem Petitől a kisfiamtól, hogy ha ő lenne az anya és én volnék a gyereke, akkor mit csinálna ma ebédre? Bármit megtehetne: lemehetne boltba és bármit vehetne, kivéve, hogy nincs pénzünk. Erre ő azt felelte: benézne a hűtőbe, hogy mi van benne? Mondtam neki, hogy csak virsli, de tegnap is azt ettünk és nincs kenyér.
Mindegy benéztem a hűtőbe. Találtam a mélyhűtőben egy tasak "kerti zöldségek"-et (úgy értem: valami fagyasztott izét) beleöntöttem egy serpenyőbe, aminek az aljában volt valami kis maradék olaj, rátettem 4 kis virslit, öntöttem alá egy kis vizet, megszórtam "titkos hozzávalóval" /amit még a Kung Fu pandából tanultam/ és lefedtem az egészet alufóliával, mert erre már nem fért rá egy fedő sem, olyan púpos lett.
Ránézek az órára. Amikor a 7-eshez ér a nagymutató, akkor lesz kész, szerintem.
Lehet, hogy kellene még bevennem Sepiát, mert rajtam van a Nem Akarok Semmit Csinálni típusú nihil. Nem tudom, kint milyen idő van, de szerintem jó. Itt bent sötét van, mert (már régen) lehúztam minden redőnyt és ahol nem volt oda pokrócot szögeztem fel. Kell a sötét a gépezéshez. Igaz megy a csillár is, meg az olvasó lámpa is, meg a könyhában is ég egy, és a fürdőszobában is éjjel-nappal, de ott csak azért, mert Stramonium gyerekem van. Egyszerűbb lenne neki beadnom Stramoniumot, de mindig elfelejtem.
Az a baj, hogy tegnap is, amikor bevettem a Sepiát, rám jött egy "Azonnal Szexelni Akarok Bárkivel" érzés és még képes voltam rá és fel is hívtam egy-két pasit, de egyik Ürömön volt, másik lerázott, mert nem-alkalmas időben kerestem. Végül, amikor az egyik már visszatért az otthonába és akart velem randizni, addigra már visszaért a kisfiam az osztálykirándulásról és nem hogy nem bírtam ide áthívni a pasit, de meg sem bírtam vele beszélni, hogy én oda (hozzá) átmegyek. Illetve nagyon erősen bennem volt az a vágy, hogy nem akarok olyan pasit, aki arra "tart", hogy kizárólag dugni legyen valami nője. Nekem ez kevés. Meg is mondtam neki.
Ma még e-mailt is írtam neki erről, hogyha soha nincs szándékában feleségül venni egy elvált nőt, aki egyedül neveli a gyerekét, akkor engem ne keressen. Akkor vásároljon egy gumibabát a Teréz krt. 58-ban és engem hagyjon békén. Elegem van már abból, hogy mindenki kihasznál. És ez egész életemben így volt, de most már unom. Azt, hogy X.Y. megdug, minden tök klassz, de utána nem hív fel 3 hétig, de aztán eszébe jutok megint, ismét felhív, ismét szex, aztán nem hív fel 2 hónapig, de aztán eszébe jutok, felhív...
Oké, megtehetem, hogy 30 ilyen pasit tartok és akkor minden napra akad valaki, de ehhez energia kell. Ezt minden napi 8-12 óra munka mellett, kis gyerekkel közös lakásban nem lehet űzni. És nem is élvezem. Mármint nem szexuálisan nem élvezem, hanem lelkileg.
Túl sokáig elfojtottam az érzelmeimet, de már nem fojtom el. Hála a homeopátiának. És most már tényleg azt szeretném megtalálni,..... illetve olyan pasit szeretnék találni, aki klassz. Persze nyilván először magamat kellene megtalálnom, mert már néha azt sem tudom, ki vagyok? (Talán a pénztelenség miatt, de) azt sem tudom már, hogy mi a stílusom. 10 éve nem vettem magamnak új ruhadarabot. és a hajam is csak azért hosszú, mert így soha nem kell fodrászhoz járni. Csak nagyon kényelmetlen, ha sportolni vagy úszni akarnék. Mindegy, mert már arra sincs lehetőségem.
De jó lenne egy rövid haj, amit 3 hetente nyírathatnék, egy uszi bérlet és egy farmer, ami kényelmes!
Tudom, csak rajtam múlik, hogy ezeket elérjem.
Akkor pedig: de jó lenne nem depizni, energikusnak és bátornak lenni. Belevágni új dolgokba. Keresni egy jól fizető munkahelyet. Csak először nekem magamnak kell megváltoznom, meggyógyulnom, lefogynom, megszépülnöm. Mielőtt még kinyírnám magam, mint Sylvia Plath az Üvegbura írója.
Egyszer már voltam ilyen megváltozás előtti pillanatban. De sajnos elrontottam, mert még szarul voltam, amikor megismertem a leendő (ma már ex) férjemet. Mivel ő is szarul volt, így sokat szenvedtünk, aztán elváltunk és mivel lettünk előrébb? Egy gyermekkel, akinek ezt az egészet végig kellene néznie.
Pedig előtte még elmentem pszichológushoz, akinek elmondtam, hogy felismertem: nem jó az, ha én egy fél vagyok és keresem a másik felemet és akkor majd ketten elbotorkálunk valahogy az életben, hanem én először kerek egész akarok lenni és majd egy másik egész-szel (egész-ségessel) összekötni az életem, társakká válni, stb.
Sajnos, a pszichológus nem értett meg. Azt tanácsolta, ha még nem vagyok teljesen oké, akkor is járjak bátran bárkivel. Ezután ismertem meg a leendő (ma már ex) férjemet, aki szintén a páciense volt. De szép is ez! ...amikor két hülye találkozik!
Megyek, mert a 9-eshez ért a nagymutató és szállanak a finom illatok és duruzsolnak a gőzök.
Mindegy benéztem a hűtőbe. Találtam a mélyhűtőben egy tasak "kerti zöldségek"-et (úgy értem: valami fagyasztott izét) beleöntöttem egy serpenyőbe, aminek az aljában volt valami kis maradék olaj, rátettem 4 kis virslit, öntöttem alá egy kis vizet, megszórtam "titkos hozzávalóval" /amit még a Kung Fu pandából tanultam/ és lefedtem az egészet alufóliával, mert erre már nem fért rá egy fedő sem, olyan púpos lett.
Ránézek az órára. Amikor a 7-eshez ér a nagymutató, akkor lesz kész, szerintem.
Lehet, hogy kellene még bevennem Sepiát, mert rajtam van a Nem Akarok Semmit Csinálni típusú nihil. Nem tudom, kint milyen idő van, de szerintem jó. Itt bent sötét van, mert (már régen) lehúztam minden redőnyt és ahol nem volt oda pokrócot szögeztem fel. Kell a sötét a gépezéshez. Igaz megy a csillár is, meg az olvasó lámpa is, meg a könyhában is ég egy, és a fürdőszobában is éjjel-nappal, de ott csak azért, mert Stramonium gyerekem van. Egyszerűbb lenne neki beadnom Stramoniumot, de mindig elfelejtem.
Az a baj, hogy tegnap is, amikor bevettem a Sepiát, rám jött egy "Azonnal Szexelni Akarok Bárkivel" érzés és még képes voltam rá és fel is hívtam egy-két pasit, de egyik Ürömön volt, másik lerázott, mert nem-alkalmas időben kerestem. Végül, amikor az egyik már visszatért az otthonába és akart velem randizni, addigra már visszaért a kisfiam az osztálykirándulásról és nem hogy nem bírtam ide áthívni a pasit, de meg sem bírtam vele beszélni, hogy én oda (hozzá) átmegyek. Illetve nagyon erősen bennem volt az a vágy, hogy nem akarok olyan pasit, aki arra "tart", hogy kizárólag dugni legyen valami nője. Nekem ez kevés. Meg is mondtam neki.
Ma még e-mailt is írtam neki erről, hogyha soha nincs szándékában feleségül venni egy elvált nőt, aki egyedül neveli a gyerekét, akkor engem ne keressen. Akkor vásároljon egy gumibabát a Teréz krt. 58-ban és engem hagyjon békén. Elegem van már abból, hogy mindenki kihasznál. És ez egész életemben így volt, de most már unom. Azt, hogy X.Y. megdug, minden tök klassz, de utána nem hív fel 3 hétig, de aztán eszébe jutok megint, ismét felhív, ismét szex, aztán nem hív fel 2 hónapig, de aztán eszébe jutok, felhív...
Oké, megtehetem, hogy 30 ilyen pasit tartok és akkor minden napra akad valaki, de ehhez energia kell. Ezt minden napi 8-12 óra munka mellett, kis gyerekkel közös lakásban nem lehet űzni. És nem is élvezem. Mármint nem szexuálisan nem élvezem, hanem lelkileg.
Túl sokáig elfojtottam az érzelmeimet, de már nem fojtom el. Hála a homeopátiának. És most már tényleg azt szeretném megtalálni,..... illetve olyan pasit szeretnék találni, aki klassz. Persze nyilván először magamat kellene megtalálnom, mert már néha azt sem tudom, ki vagyok? (Talán a pénztelenség miatt, de) azt sem tudom már, hogy mi a stílusom. 10 éve nem vettem magamnak új ruhadarabot. és a hajam is csak azért hosszú, mert így soha nem kell fodrászhoz járni. Csak nagyon kényelmetlen, ha sportolni vagy úszni akarnék. Mindegy, mert már arra sincs lehetőségem.
De jó lenne egy rövid haj, amit 3 hetente nyírathatnék, egy uszi bérlet és egy farmer, ami kényelmes!
Tudom, csak rajtam múlik, hogy ezeket elérjem.
Akkor pedig: de jó lenne nem depizni, energikusnak és bátornak lenni. Belevágni új dolgokba. Keresni egy jól fizető munkahelyet. Csak először nekem magamnak kell megváltoznom, meggyógyulnom, lefogynom, megszépülnöm. Mielőtt még kinyírnám magam, mint Sylvia Plath az Üvegbura írója.
Egyszer már voltam ilyen megváltozás előtti pillanatban. De sajnos elrontottam, mert még szarul voltam, amikor megismertem a leendő (ma már ex) férjemet. Mivel ő is szarul volt, így sokat szenvedtünk, aztán elváltunk és mivel lettünk előrébb? Egy gyermekkel, akinek ezt az egészet végig kellene néznie.
Pedig előtte még elmentem pszichológushoz, akinek elmondtam, hogy felismertem: nem jó az, ha én egy fél vagyok és keresem a másik felemet és akkor majd ketten elbotorkálunk valahogy az életben, hanem én először kerek egész akarok lenni és majd egy másik egész-szel (egész-ségessel) összekötni az életem, társakká válni, stb.
Sajnos, a pszichológus nem értett meg. Azt tanácsolta, ha még nem vagyok teljesen oké, akkor is járjak bátran bárkivel. Ezután ismertem meg a leendő (ma már ex) férjemet, aki szintén a páciense volt. De szép is ez! ...amikor két hülye találkozik!
Megyek, mert a 9-eshez ért a nagymutató és szállanak a finom illatok és duruzsolnak a gőzök.
2013. szeptember 20., péntek
V. Á.
Most, este fél 9-kor felhívott Varga Árpi. Értékesítési igazgató.
Kecskemét plusz három megye. Hogy annyira hiányzom neki, hogy majd'
elveszti az eszét. és hogy össze kellene futnunk valamikor (úgy értette:
most azonnal) egy sörre. Legalább öt éve nem találkoztunk. "Biztos"
"nagyon" hiányozhattam neki. Miközben beszélt, hallottam, hogy milyen
mocskosul részeg. Metanyelven megértettem, hogy azonnal dugni akar egy
nagyon jót és ehhez pont én kellek. (Bár ki tudja, előttem hány lányt
hívott fel? Mondjuk, ha elkezdte már 6-kor.)
Mondtam neki, hogy ma nem jó, mert most értem haza munkából, fáradt vagyok, most kezdünk el vacsorázni és hogy a kisfiam reggel kirándulni megy, szendvicseket kellene neki kennem. Amúgy a szendvicsek már régen kész voltak. Erre megkérdezte: - Mit vacsoráztok? (Gondoltam, át akarja magát hívatni, de ez most nekem nem volt alkalmas.) Az igazat feleltem: - Vettem pizzát és azt esszük meg. Csalódottan könyörgött még egy ideig, hogy találkozzunk ma este. De nemet mondtam. Letettük a telefont. Eltelt egy kis idő és én nem értettem, hogy miért csinálom ezt? Ma reggel lemondtam Adorján Gyulával a délelőtti randit, pedig csak egy fél órásat akart, legalább. Most meg az évszázad legjobb szexpartnerét küldöm el a sunyiba. Visszahívtam. Elmondtam neki, hogy szívesen odamegyek, ha fizeti a taximat és, ha nem baj, ha hajnalban lelépek, hogy a kisfiamat 7-kor útnak bírjam indítani. Azt mondta: rendben. és hogy: csak a hátsó kapun tud beengedni.
Megkérdeztem, hol van? Mire azt felelte, hogy a munkásszálláson. (Munkásszállásnak nevezte azt a gyönyörű hotelt, amibe a vidéki üzletkötőket helyezik el a pesti meetingek idején.) Voltál már itt. - jelentette ki. Emlékszel. - jelentette ki. Igen. - feleltem. és ismét eszembe jutott, hogy mennyire tehetségesen bírt mindig elvinni a gyönyör csúcsaira. Előnyei: el van válva. Magas. Nagy a farka. Tud vele bánni. Potens. Tapasztalt. Rutinos.
Hátrányai: Alkoholista. Lenéző. Bántó (a szavaival, néha). Faragatlan. Primitív. Kulturálatlan. Már ránézésre is elhányom magam tőle. Látszik a fején, hogy álszent és hogy csak azért gőgös, mert titokban mégis önbizalomhiányos. és emellett rasszista. Á, rengeteg baja van. Ja, és feltehetőleg semmit nem akar tőlem, csak megszexelni. De azt sem a saját házában (még Kecskeméten sem), hanem csak a kiscsajoknak fenntartott albiban (azt hiszem, ezt igénytelenebbül úgy is lehet mondani, hogy baszobában. bocs!)
Már kiengedtem a fürdővizet. Már elkéredzkedtem a kisfiamtól. Már beleéltem magam, hogy láb- és hónaljborotválás és hajmosás. Amikor is jósoltam magamnak taró kártyából és rájöttem, hogy nem lesz ez így jó. Mert én nem erre vágyom. Oké, hogy jó lenne már végre szexelni is valakivel, de én olyannal akarok, akit szeretek és akivel tartósan (mondjuk: örökre) együtt lehetek. Álltam meztelenül a fürdőkád mellett, kifésültem hosszú hajamat, aztán bementem a szobába és telefonáltam neki:
- Ne haragudj, nem tudok menni. Már lezuhanyoztam, de hirtelen észrevettem, hogy a kisfiam totál belázasodott.
Azt felelte: - Ha nem akarsz, nem jössz.
Úgy éreztem: annyira részeg, hogy már így is bealudt. Vagy csak nem volt nála elég cash. és nem volt kedve lemenni ATM-hez. vagy gyászol valakit. Pl. most rúgta ki a nője. Vagy a családban van valami probléma.
Aztán letettem. Beléptem a kádba. Borotválkoztam, hajat mostam és most szédülök a fáradtságtól. Kb. 3 órát aludtam az éjjel. 18 órája vagyok talpon. Hát, nem is annyira sok, de nekem igen. Pláne, hogy még este a semmiből szenvdicseket kellett elővarázsolnom. Szerencsére, véletlenül egy kolléganőm rám sózott 6 szelet kenyeret. Ez épp nálam volt. És még egy fél tömlő Camping sajt a hűtőben és valami csemege szalámi. Kész mázli, hogy voltak itthon ilyesmik. 3 szendvics nem valami nagy was ist das egy egész napra, de van még alma is és ropi és Manner nápolyi és bodza szörp és sok zsebpénz. Még így is kivettük a Mese kekszet és a halacskás, szezámmagos snacket. Hm, úgy kell pakolni, hogy volt már olyan, hogy eltévedtek egy hegyen és jól jött, hogy mindig mindent túl aggódok, mert így volt a gyereknél sapka, sál, kesztyű, amikor elkezdett esni az égből a jeges zúzmara és bandukoltak valahol a ködös, budai hegyekben, mígnem véletlenül kilyukadtak (gyalog) Solymáron. Hm, nem rossz táv a Váci úttól. Mennyi lehet? 24 kilométer?
Nagyon fáradt vagyok és baleknak érzem magam, hogy nem megyek sehova és hogy nem szexeltem régóta. De közben meg azt sem akarom, hogy belezúgjak valaki olyanba, aki csak felhasznál egy éjszakára és utána fel sem hív többet. Oké. Igaz. Az Árpi nem is tudta ezt a mostani számomat. Mivel újat vásároltam és nem tartottam fontosnak megadni neki. Csak 4-5 hete valamiért felhívtam. Mert egy barátnőm állást keresett.
Most azt mondta... (lényegében szerelmet vallott...) hogy mindig is nagyon vágyott egy ilyen nőre, mint én. Aki nem normális. Mondtam neki, hogy ezt úgy illett volna mondani, hogy aki csodálatos. Erre azt felelte: jó, hát én is úgy gondolom, hogy csodálatos és hát hogy nem normális. Biztos arra gondolt, hogy kreatív vagyok, tele vagyok hihetetlen ötletekkel, vicces vagyok és különös. Hát, nem sikerült kedvesen megfogalmaznia, de éreztem, hogy szépet szeretett volna mondani nekem.
Nem szabad elfelejteni, hogy mata részeg volt. Kell ez nekem? Nem. Aki valóban szeret, az előre két hétre megbeszél velem egy tuti programot. Nem randi előtt 1 perccel telefonál. és aki valóban szeret, az imád velem lenni és soha nem aláz meg pl. azzal, hogy nem időben hív el randira.
És valóban az lenne a klassz pasi, aki csak meg akar szexelni? és semmi érzelem? és azt sem tudja, ki vagyok? Ja, emlékszem, ő akkor szeretett belém, amikor énekesnő voltam. (Ha az ember a színpadon van: mindenki azonnal járni akar vele.) és aztán mindig mentem hozzá Kecskemétre és ő gitározott, nekem meg énekelnem kellett. Ő is velem énekelt. Azért elég aranyosak voltunk. De neki (szerintem) van húszezer ilyen nője. Ezért is csak akkor hív fel, ha éppen senki nem ér rá.
A legutolsó találkozásunkkor olyan részeg volt, hogy falusi kurvának nevezett, ami azért vicces, mert épp hogy ő a falusi. Én teljesen budapesti vagyok. és sosem kértem senkitől pénzt szerelmeskedésért. és apukám azt mondta: az a nő a kurva, aki üzletszerűen kéjeleg, akinek sok pasija van, azt úgy nevezik, (vagy az csupán azt jelenti), hogy szereti a szexet.
Bár mostanában ezt sem szeretem, csak, ha lenne valakim, akit igazán szerethetnék. Vele szeretném (a szexet). Mennyi lehet a hónap per szex átlagom? 31 nap / 0 szex. Ez pontosan harmincegy nullad. Ezt egyszerűsítem: nulla nulladra (?). Sehányszor sem szexelek havonta. :-( Nincs valami szabály, hogy nullával nem osztunk? Á, nem emlékszem.
Jaj, mindjárt álmon halok. Muszáj elaludnom. Nem fogok megfázni vizes hajjal? Bár... megy a fűtés.
Jó éjt! Szép álmokat!
Mondtam neki, hogy ma nem jó, mert most értem haza munkából, fáradt vagyok, most kezdünk el vacsorázni és hogy a kisfiam reggel kirándulni megy, szendvicseket kellene neki kennem. Amúgy a szendvicsek már régen kész voltak. Erre megkérdezte: - Mit vacsoráztok? (Gondoltam, át akarja magát hívatni, de ez most nekem nem volt alkalmas.) Az igazat feleltem: - Vettem pizzát és azt esszük meg. Csalódottan könyörgött még egy ideig, hogy találkozzunk ma este. De nemet mondtam. Letettük a telefont. Eltelt egy kis idő és én nem értettem, hogy miért csinálom ezt? Ma reggel lemondtam Adorján Gyulával a délelőtti randit, pedig csak egy fél órásat akart, legalább. Most meg az évszázad legjobb szexpartnerét küldöm el a sunyiba. Visszahívtam. Elmondtam neki, hogy szívesen odamegyek, ha fizeti a taximat és, ha nem baj, ha hajnalban lelépek, hogy a kisfiamat 7-kor útnak bírjam indítani. Azt mondta: rendben. és hogy: csak a hátsó kapun tud beengedni.
Megkérdeztem, hol van? Mire azt felelte, hogy a munkásszálláson. (Munkásszállásnak nevezte azt a gyönyörű hotelt, amibe a vidéki üzletkötőket helyezik el a pesti meetingek idején.) Voltál már itt. - jelentette ki. Emlékszel. - jelentette ki. Igen. - feleltem. és ismét eszembe jutott, hogy mennyire tehetségesen bírt mindig elvinni a gyönyör csúcsaira. Előnyei: el van válva. Magas. Nagy a farka. Tud vele bánni. Potens. Tapasztalt. Rutinos.
Hátrányai: Alkoholista. Lenéző. Bántó (a szavaival, néha). Faragatlan. Primitív. Kulturálatlan. Már ránézésre is elhányom magam tőle. Látszik a fején, hogy álszent és hogy csak azért gőgös, mert titokban mégis önbizalomhiányos. és emellett rasszista. Á, rengeteg baja van. Ja, és feltehetőleg semmit nem akar tőlem, csak megszexelni. De azt sem a saját házában (még Kecskeméten sem), hanem csak a kiscsajoknak fenntartott albiban (azt hiszem, ezt igénytelenebbül úgy is lehet mondani, hogy baszobában. bocs!)
Már kiengedtem a fürdővizet. Már elkéredzkedtem a kisfiamtól. Már beleéltem magam, hogy láb- és hónaljborotválás és hajmosás. Amikor is jósoltam magamnak taró kártyából és rájöttem, hogy nem lesz ez így jó. Mert én nem erre vágyom. Oké, hogy jó lenne már végre szexelni is valakivel, de én olyannal akarok, akit szeretek és akivel tartósan (mondjuk: örökre) együtt lehetek. Álltam meztelenül a fürdőkád mellett, kifésültem hosszú hajamat, aztán bementem a szobába és telefonáltam neki:
- Ne haragudj, nem tudok menni. Már lezuhanyoztam, de hirtelen észrevettem, hogy a kisfiam totál belázasodott.
Azt felelte: - Ha nem akarsz, nem jössz.
Úgy éreztem: annyira részeg, hogy már így is bealudt. Vagy csak nem volt nála elég cash. és nem volt kedve lemenni ATM-hez. vagy gyászol valakit. Pl. most rúgta ki a nője. Vagy a családban van valami probléma.
Aztán letettem. Beléptem a kádba. Borotválkoztam, hajat mostam és most szédülök a fáradtságtól. Kb. 3 órát aludtam az éjjel. 18 órája vagyok talpon. Hát, nem is annyira sok, de nekem igen. Pláne, hogy még este a semmiből szenvdicseket kellett elővarázsolnom. Szerencsére, véletlenül egy kolléganőm rám sózott 6 szelet kenyeret. Ez épp nálam volt. És még egy fél tömlő Camping sajt a hűtőben és valami csemege szalámi. Kész mázli, hogy voltak itthon ilyesmik. 3 szendvics nem valami nagy was ist das egy egész napra, de van még alma is és ropi és Manner nápolyi és bodza szörp és sok zsebpénz. Még így is kivettük a Mese kekszet és a halacskás, szezámmagos snacket. Hm, úgy kell pakolni, hogy volt már olyan, hogy eltévedtek egy hegyen és jól jött, hogy mindig mindent túl aggódok, mert így volt a gyereknél sapka, sál, kesztyű, amikor elkezdett esni az égből a jeges zúzmara és bandukoltak valahol a ködös, budai hegyekben, mígnem véletlenül kilyukadtak (gyalog) Solymáron. Hm, nem rossz táv a Váci úttól. Mennyi lehet? 24 kilométer?
Nagyon fáradt vagyok és baleknak érzem magam, hogy nem megyek sehova és hogy nem szexeltem régóta. De közben meg azt sem akarom, hogy belezúgjak valaki olyanba, aki csak felhasznál egy éjszakára és utána fel sem hív többet. Oké. Igaz. Az Árpi nem is tudta ezt a mostani számomat. Mivel újat vásároltam és nem tartottam fontosnak megadni neki. Csak 4-5 hete valamiért felhívtam. Mert egy barátnőm állást keresett.
Most azt mondta... (lényegében szerelmet vallott...) hogy mindig is nagyon vágyott egy ilyen nőre, mint én. Aki nem normális. Mondtam neki, hogy ezt úgy illett volna mondani, hogy aki csodálatos. Erre azt felelte: jó, hát én is úgy gondolom, hogy csodálatos és hát hogy nem normális. Biztos arra gondolt, hogy kreatív vagyok, tele vagyok hihetetlen ötletekkel, vicces vagyok és különös. Hát, nem sikerült kedvesen megfogalmaznia, de éreztem, hogy szépet szeretett volna mondani nekem.
Nem szabad elfelejteni, hogy mata részeg volt. Kell ez nekem? Nem. Aki valóban szeret, az előre két hétre megbeszél velem egy tuti programot. Nem randi előtt 1 perccel telefonál. és aki valóban szeret, az imád velem lenni és soha nem aláz meg pl. azzal, hogy nem időben hív el randira.
És valóban az lenne a klassz pasi, aki csak meg akar szexelni? és semmi érzelem? és azt sem tudja, ki vagyok? Ja, emlékszem, ő akkor szeretett belém, amikor énekesnő voltam. (Ha az ember a színpadon van: mindenki azonnal járni akar vele.) és aztán mindig mentem hozzá Kecskemétre és ő gitározott, nekem meg énekelnem kellett. Ő is velem énekelt. Azért elég aranyosak voltunk. De neki (szerintem) van húszezer ilyen nője. Ezért is csak akkor hív fel, ha éppen senki nem ér rá.
A legutolsó találkozásunkkor olyan részeg volt, hogy falusi kurvának nevezett, ami azért vicces, mert épp hogy ő a falusi. Én teljesen budapesti vagyok. és sosem kértem senkitől pénzt szerelmeskedésért. és apukám azt mondta: az a nő a kurva, aki üzletszerűen kéjeleg, akinek sok pasija van, azt úgy nevezik, (vagy az csupán azt jelenti), hogy szereti a szexet.
Bár mostanában ezt sem szeretem, csak, ha lenne valakim, akit igazán szerethetnék. Vele szeretném (a szexet). Mennyi lehet a hónap per szex átlagom? 31 nap / 0 szex. Ez pontosan harmincegy nullad. Ezt egyszerűsítem: nulla nulladra (?). Sehányszor sem szexelek havonta. :-( Nincs valami szabály, hogy nullával nem osztunk? Á, nem emlékszem.
Jaj, mindjárt álmon halok. Muszáj elaludnom. Nem fogok megfázni vizes hajjal? Bár... megy a fűtés.
Jó éjt! Szép álmokat!
2013. szeptember 18., szerda
kollégák
Most eszembe jutnak a kollégáim. Egész nap azon vagyunk, hogy szép legyen az iskola. Sőt, egész évben. Van, aki már 15 éve. Jó bemenni hozzájuk. Mindig úgy örülünk egymásnak. Vihogunk, sikongatunk, ha meglátjuk egymást. Én ma sütit vittem be, amit egy újonnan nyílt pékségben vettem. Zabpelyhes süti. Először csak egyet vettem, aztán rájöttem, hogy viszek Micinek, így kettőt kértem. De eszembe jutott, hogy akkor már viszek Ninának is. De aztán eszembe jutott, hogy viszek Lolának is. Na, ez így ment. Mígnem összesen négyet vettem. Persze Lola ma nem is jött be dolgozni. Kivett valami miatt szabi napot. Így Csongornak adtam a sütijét. Mivel ő ült be helyette a portára. Szeretjük egymást ezekkel a csajokkal. Aranyosak. Mindig meg akarnak gyógyítani. Tömnek zabkorpával, hogy az nekem nagyon jó lesz. Én meg - épp ma - azt mondtam nekik: sosem lennék tehén. (Mivel tele volt a szám a zab héjával. Szúrós, szalma szerű, kis izékkel.) Szoktak nekem gyógyteát is főzni. Amit ők isznak azt kapok én is. Pl. cickafarkfű vagy zsálya. De nem az érdek köt össze minket. (Hogy ki kinek mit vesz.) Hanem a közös cél. Hogy minden szép legyen és ragyogjon. Hogy csillogjanak az ablakok, hogy vakítsanak a függönyök. Poros padló, piszkos piszoár: váljon minden tisztává! De azért névnapunkra veszünk egymásnak egy tábla csokit.
Jó közösséghez tartozni! és együtt nagy dolgokat véghez vinni. Ráadásul ugyanazt tenni kitartóan, minden nap, egymás után, napról napra, szünet nélkül, örökké. Mindig mozgásban lenni. Együtt.
Jó közösséghez tartozni! és együtt nagy dolgokat véghez vinni. Ráadásul ugyanazt tenni kitartóan, minden nap, egymás után, napról napra, szünet nélkül, örökké. Mindig mozgásban lenni. Együtt.
jogász
Ma felhívott egy ex-pasim. Adorján Gyula. Nemzetközi jogász. Állandóan szerepel a tévében is. Kábé 6 évvel fiatalabb nálam. Isteni-fantasztikus az ágyban, emellett impotens. Mit akar tőlem? Minek keres? Mit nyaggat? Tavaly már kirúgtam. Pont miatta találtam ki azt, hogy soha már nem járok senkivel, mert mindenki becsap és ebből elegem van. Pont karácsonykor is átrázott. Menjen a picsába!
Ma felhívott a munkahelyemen fél 8-kor. Mondtam neki, hogy most nem jó, mert dolgozom. Kérdezte, mikor hívjon? Mondtam, hogy fél 10-kor. Felhívott pontban fél 10-kor. (Előtte jósoltam magamnak, hogy mit csináljak vele?) Megkérdezte, mikor érek rá? Mondtam neki egy 10 nappal későbbi időpontot. Mondta, hogy rendben, majd megkérdezte, hogy most eljöhet-e hozzám? Mondtam, hogy dehogy jöhet. Nem jöhet. Megkérdezte: Egyedül vagyok? Mondtam neki, hogy igen, de a kisfiamat altatom éppen.
Fúj, úgy utálom, hogy ezt csinálják velem a pasik! Egy éve nem láttam és most eszébe jut Vivi és azt képzeli, hogy azonnal átjöhet ide? Ez egy barom! és most nem csak arról van szó, hogy egy randi előtt szeretnék lábat borotválni vagy rendet rakni a lakásban, hanem szeretném lelkileg is úgy érezni magam, hogy igen, ezzel a pasival szeretnék lefeküdni, mert szeretem és hiányzik... stb.
és azt sem szeretem, hogy úgy szexeljek valakivel, hogy itt van 1 méterre tőlem a kisfiam. Oké, hogy másik szobában, de akkor is ez az egész lakás csak 28 négyzetméter.
Kell ez nekem? Ez a pasi smucig és impotens és megbízhatatlan és mindig becsap.... á, nem kell ez nekem. De egyelőre még nem lépte át azt a határt, amiért elküldjem a sunyiba. Vagyis már ezerszer átlépte, de nem idén. Nem akarom őt. Minek kellek én neki? Nincs kivel szexelnie? Vagy nem akar fűteni a saját lakásában? Bocsánat, ha gyanakvó vagyok, de fura, hogy egy évig (9 hónapig) rám sem bagózott, most meg hirtelen elkezdek hiányozni? Nem kell nekem ez a pasi. Annyi kínos helyzetbe hozott már engem. Nem kérek repetát!
Oké, egy-két dolog bejött nekem benne. Például, hogy nagyon jó az ágyban és az is, hogy rettentően puritán. Neki semmi nem számít, minden úgy jó, ahogy van. Borzasztóan igénytelen. Bak horoszkóp. Ha jól emlékszem.
Mit akar így hirtelen tőlem? Én már túlléptem rajta. Miért nem hagy békén? Én már nem akarok senkivel kavarni. Csak az igazi kell. A többi hagyjon békén. Remete vagyok.
Ma felhívott a munkahelyemen fél 8-kor. Mondtam neki, hogy most nem jó, mert dolgozom. Kérdezte, mikor hívjon? Mondtam, hogy fél 10-kor. Felhívott pontban fél 10-kor. (Előtte jósoltam magamnak, hogy mit csináljak vele?) Megkérdezte, mikor érek rá? Mondtam neki egy 10 nappal későbbi időpontot. Mondta, hogy rendben, majd megkérdezte, hogy most eljöhet-e hozzám? Mondtam, hogy dehogy jöhet. Nem jöhet. Megkérdezte: Egyedül vagyok? Mondtam neki, hogy igen, de a kisfiamat altatom éppen.
Fúj, úgy utálom, hogy ezt csinálják velem a pasik! Egy éve nem láttam és most eszébe jut Vivi és azt képzeli, hogy azonnal átjöhet ide? Ez egy barom! és most nem csak arról van szó, hogy egy randi előtt szeretnék lábat borotválni vagy rendet rakni a lakásban, hanem szeretném lelkileg is úgy érezni magam, hogy igen, ezzel a pasival szeretnék lefeküdni, mert szeretem és hiányzik... stb.
és azt sem szeretem, hogy úgy szexeljek valakivel, hogy itt van 1 méterre tőlem a kisfiam. Oké, hogy másik szobában, de akkor is ez az egész lakás csak 28 négyzetméter.
Kell ez nekem? Ez a pasi smucig és impotens és megbízhatatlan és mindig becsap.... á, nem kell ez nekem. De egyelőre még nem lépte át azt a határt, amiért elküldjem a sunyiba. Vagyis már ezerszer átlépte, de nem idén. Nem akarom őt. Minek kellek én neki? Nincs kivel szexelnie? Vagy nem akar fűteni a saját lakásában? Bocsánat, ha gyanakvó vagyok, de fura, hogy egy évig (9 hónapig) rám sem bagózott, most meg hirtelen elkezdek hiányozni? Nem kell nekem ez a pasi. Annyi kínos helyzetbe hozott már engem. Nem kérek repetát!
Oké, egy-két dolog bejött nekem benne. Például, hogy nagyon jó az ágyban és az is, hogy rettentően puritán. Neki semmi nem számít, minden úgy jó, ahogy van. Borzasztóan igénytelen. Bak horoszkóp. Ha jól emlékszem.
Mit akar így hirtelen tőlem? Én már túlléptem rajta. Miért nem hagy békén? Én már nem akarok senkivel kavarni. Csak az igazi kell. A többi hagyjon békén. Remete vagyok.
2013. szeptember 17., kedd
casting
Ma voltam egy tévében egy castingon. Kaptam egy szöveget. Ott, azonnal meg kellett tanulnom. Nekem két órámba telt. Utána felvették. Azután improvizálnom kellett. Azt is felvették. A cameraman (aki egy nő volt) odaáig volt értem. Hogy mekkorát improvizáltam! Nem tudtam eldönteni, hogy ezt csak azért mondta, hogy kedves legyen? (Bár utólag minek biztatna?) vagy valóban tetszettem neki. Mindenesetre ma este 8-kor már nem emlékezett rám, pedig az eset délben történt. (Csak azóta Petit, a kisfiamat is, behívta próbafelvételre.) Remélem, nem az Éjjel-nappal Budapest-be fogunk kerülni! Bár tudnám, mi a cél! Mi a film címe? és vajon lesz gázsi? vagy úgy csinálnak, mint múltkor, amikor szintén nem fizettek nekem semmit, pedig én voltam "az esküdtszék elnöke"? Oké, ki néz Balázs Showt 16:30-kor?
Jaj, fáradt vagyok! és abbahagytam a diétámat. Ma rengeteg szénhidrátot fogyasztottam. Szendvics, üdítő; most pedig egy mézet szopogatok. Meg kellene gyógyulni. Ez a nátha kikészít.
Vajon kapok szerepet? és mi leszek? Stifler mamája?
Jaj, fáradt vagyok! és abbahagytam a diétámat. Ma rengeteg szénhidrátot fogyasztottam. Szendvics, üdítő; most pedig egy mézet szopogatok. Meg kellene gyógyulni. Ez a nátha kikészít.
Vajon kapok szerepet? és mi leszek? Stifler mamája?
2013. szeptember 16., hétfő
tévé
Ma behívtak egy tévéhez castingra. Biztos öreg nagymama kell nekik. Vagy nem tudom, mi miatt tetszett meg nekik a fizimiskám.
Ma föladtam a fogyókúrámat. Kisfiamtól annyira elkaptam a náthát, hogy elegem volt a szenvedéssel is meg az éhezéssel is egyszerre foglalkoznom. Úgyhogy most csak szenvedek, de nem fogyózom. Így ma ettem két pici szendvicset is és egy szelet pizzát. Egyik sem esett őrült jól. Maradnom kellett volna a szénhidrátmentes diétánál.
Mindig hülyét csinálok magamból. Ma írtam pár köszönő sort Vassnak és szerintem hülyéket írtam neki. Kár. Úgy hiányzik nekem! Úgy szeretnék megint gazdag lenni, de nem magam miatt, hanem hogy ajándékokat vihessek a barátaimnak.
Olyan jó lenne, hogyha tartozhatnék valahová és nem lennék tök egyedül a világban! Ha lenne egy normális pasim. De úgysem lesz soha. Tudom, hogy nem lesz. Hiába is hitegetne ezzel valami pszichológus vagy más biztatni akaró személy.
Elegem van az életből! Megyek nézek valami filmet és mindenki rohadjon meg! Á, nem úgy értem... Csak... izé. Végre kérdezhettem volna valamit Vasstól, de megint csak magamról bírtam írni. Amúgy nem is mernék semmit kérdezni. Nem szabad olyan férfihez közel kerülni, akinek neje van. Más baráti kört kellene keresnem. De már nincs olyan, mint 17 évesen, hogy tele van facér fiúkkal. Mivel, aki esetleg elvált, az is már min. 5 éve rendelkezik titkos szeretővel, tehát ha végre elválik, sem én kellek neki, hanem annak a nőnek vannak előjogai, aki már 5 éve vár rá. Ez történt az egyik Irigy Hónaljmirigyes pasimmal is. De nem bántam. Ha valaki nem engem választ, akkor azért én nem zokogok.
Á, viszlát, ma nincs kedvem írni. Győzött a nátha. Most iszom egy mézes-citromos teát és mindenki rohadjon meg!
Még az jutott eszembe: vajon hány évszázada nem szexeltem? Vettem be ma erre valami homeopátiás gyógyszert, hátha megjön a libidóm. Valamikor. Százezer év múlva.
Ma föladtam a fogyókúrámat. Kisfiamtól annyira elkaptam a náthát, hogy elegem volt a szenvedéssel is meg az éhezéssel is egyszerre foglalkoznom. Úgyhogy most csak szenvedek, de nem fogyózom. Így ma ettem két pici szendvicset is és egy szelet pizzát. Egyik sem esett őrült jól. Maradnom kellett volna a szénhidrátmentes diétánál.
Mindig hülyét csinálok magamból. Ma írtam pár köszönő sort Vassnak és szerintem hülyéket írtam neki. Kár. Úgy hiányzik nekem! Úgy szeretnék megint gazdag lenni, de nem magam miatt, hanem hogy ajándékokat vihessek a barátaimnak.
Olyan jó lenne, hogyha tartozhatnék valahová és nem lennék tök egyedül a világban! Ha lenne egy normális pasim. De úgysem lesz soha. Tudom, hogy nem lesz. Hiába is hitegetne ezzel valami pszichológus vagy más biztatni akaró személy.
Elegem van az életből! Megyek nézek valami filmet és mindenki rohadjon meg! Á, nem úgy értem... Csak... izé. Végre kérdezhettem volna valamit Vasstól, de megint csak magamról bírtam írni. Amúgy nem is mernék semmit kérdezni. Nem szabad olyan férfihez közel kerülni, akinek neje van. Más baráti kört kellene keresnem. De már nincs olyan, mint 17 évesen, hogy tele van facér fiúkkal. Mivel, aki esetleg elvált, az is már min. 5 éve rendelkezik titkos szeretővel, tehát ha végre elválik, sem én kellek neki, hanem annak a nőnek vannak előjogai, aki már 5 éve vár rá. Ez történt az egyik Irigy Hónaljmirigyes pasimmal is. De nem bántam. Ha valaki nem engem választ, akkor azért én nem zokogok.
Á, viszlát, ma nincs kedvem írni. Győzött a nátha. Most iszom egy mézes-citromos teát és mindenki rohadjon meg!
Még az jutott eszembe: vajon hány évszázada nem szexeltem? Vettem be ma erre valami homeopátiás gyógyszert, hátha megjön a libidóm. Valamikor. Százezer év múlva.
2013. szeptember 15., vasárnap
Vass
Ahol tegnap voltam Erdőkertesen, Vass Jánosnál, majdnem megszakadt a szívem. Ez a fiú (és a többi férfi barátom sem) nem tudják, mekkora fájdalom és nehézség volt nekem tőlük csak amiatt visszavonulni, hogy nyugodtan élhessenek a feleségükkel házasságos életet és játszhassanak papás-mamást. Vassékhoz is mennyit jártam, de mindig az asszonnyal kellett beszélgetnem. Okos nő. Sosem engedett többé a férje közelébe. Pedig ez nekem nagy szívfájdalom. Talán senkit sem szerettem úgy életemben, mint őt. És ő volt életem legeslegjobb numerája. Ha lehet ezt ilyen csúnyán mondani.
Az is a rossz, hogy a nejek egyszer csak megkérdezik, hogy milyen volt annak idején a férjükkel a szex nekem? és ilyenkor mindig azt hazudom, hogy szinte nem is volt és hogy nem emlékszem már és hogy tök szar volt és hogy felejthető volt. Pedig ez nem igaz. Kurvára nem volt felejthető. Emlékszem Vass azt mondta nekem szex közben, hogy ez őrület, mert olyan, mintha saját magával szeretkezne. és én pontosan értettem, hogy ezzel mit akart mondani. Mintha egymás másik fele lettünk volna. illetve, pont azt tette a másik, amire mi vágytunk. vagy amit mi is éppen tettünk volna, ha mi lettünk volna a másik fél helyében, a másik oldalon. Egymás tükörképei voltunk. Nem tudnám elmondani, mi miatt lett vége?
De az biztos, hogy amióta nős: illedelemből egy szót sem váltottunk egymással. és ez így helyes, de emellett nagyon fáj. Olyan, mintha az ember háborús okok miatt soha többé nem láthatná a legkedvencebb kisöccsét, de ha mégis láthatná: nem szólhatna hozzá és nem vihetne neki ajándékot meg semmit. Sosem felejtem el azt a Bíbor utcai galériát! (Ahol Vass még korábban lakott.)
Azt hiszem, talán azért nem lehetett a párom, mert nekem az a sorsom, hogy megváltsam az emberek bajait és neki nincs semmi problémája. Úgy tökéletes, ahogy van. Én mindenféle szerencsétlenekkel szoktam együtt élni és amikor meggyógyulnak: elrepülnek, és én fájó szívvel elengedem őket. Van, akinek diplomát csinálok, valakinek munkahelyet meg autót teszek a feneke alá. Épp azt, amire szüksége van.
A legutolsó pasimat, Dejánt, csak meg kellett leckéztetni. Mivel néha az a gyógyító módszer, ha azt adjuk a férfinek, amit ő ad a nőknek. Ha nem érdeklődik utánunk és megcsal, akkor nem szabad érdeklődni utána és meg kell csalni. Nem mintha ez nekem élmény lenne, de rájuk megvilágosító erővel bír. Néha ilyenkor észbe kapnak és jó útra térnek. De néha (teljesen feleslegesen) belém szeretnek, pedig nem ez a cél. Nekem nem kell olyan pasi, aki már kész van. Mit tudnék neki adni? Számomra a segítés a motiváló erő. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan köszönték már meg nekem, hogy adtam valamiféle tanítást. De ez csak azért van, mert annyira bele vannak süllyedve a kis mocsrukba, hogy valóban nem látnak rá magukra és rám (és ránk).
Halálom, amikor egy pasi egy teljes, kész, egész, de nyaggat. Eljátssza, hogy szerencsétlen és követeli, hogy segítsek rajta. Csakhogy én látom, hogy semmi segíteni való nincs rajta, csak hazudik. Részvétet akar kivívni magának. Na, ilyenkor képtelen vagyok vele együtt hazduni. Akinek mindene meg van, az ne akarjon még többet. és most egyáltalán nem, de abszolút nem pénzről beszélek, hanem arról, hogy lelkileg teljesen oké. Akkor ne akarja leszívni az energiámat. Én ugyanis csak azt látom meg, amikor van egy nagy kő és benne egy gyémánt rejlik. és tudom, ha rákoppintok, széttörik a kő és kinyerem a gyémántot. Utána picit még gyönyörködöm a gyémántban, de sajnos nem maradhat nálam, mert akkor már mindenki látja, hogy ő egy kincs és akkor már mindenkinek kell. és olyan gyémántot még sosem találtam, aki nem lett volna önmaga erejétől sugárzóan boldog és büszke, és nem csapott volna be, nem hagyott volna el nagyon gyorsan. De hát ez az élet rendje: "a gyerekek felnőnek". Meg akarják mutatni, hogy kik ők. Villogni akarnak, csillogni, táncolni. és nem akarják, hogy bárki is legyen mellettük, aki tudja, hogy honnan jöttek és hogy eredetileg ki voltak. Csak egy kő. Egy gátlásos, elnyomott, szerencsétlen kis nyomorult. Csak azt akarják megmutatni, hogy ők szupersztárok.
Dehát Vass nem ilyen. Ő már eredetileg egy brilliáns. Meg kell köszönnöm Istennek, hogy pár pillanatra találkozhattam vele. Kár, hogy máris el kellett engednem.
Amúgy sebaj. Mivel, ha nem lenne neje, akkor sem lennék vele. Nála az a szerelem, ha ad egy tüzes pofont. Ehhez én túl érzékeny vagyok. Szóval néha meggondolatlan és dilinyós. Emlékszem, egyszer Miskolcra mentünk operafesztiválra. Nagyon meleg volt a kocsiban. Akkoriban még nem volt légkondi. Le voltak engedve az ablakok. Rajtam felül kis fűző, alul rövid nadrág. Amikor is egy palack ásványvizet öntött a melleim közé. Szívinfarktust kaptam volna, ha nem én vezetek. De én vezettem. Utána ott ülhettem másfél liter vízben egész úton. Tudom, hogy szeretetből tette. Meg azért, hogy el ne aludjak. De azért én nem ilyen férfire vágynék, ha lehet választanom. Hanem olyanra, aki tisztel és támogat. Oké, persze... ilyen nincs. Mivel (mint fent említettem) mindig szerencsétleneket keresek, akiken lehet segíteni. Ha elmentek: újat keresek és kezdődik előlről az egész. Nekem sosem lesz kerek, egész, normális pasim. De talán ennek így kellett lennie. Ezért vagyok ma is remete.
Nagyon hiányzik Vass társasága. Ha tehetném, most ezt a dalt énekelném el neki: Ricky Lee Jones: I miss your company. A dal címe: Company.
Az is a rossz, hogy a nejek egyszer csak megkérdezik, hogy milyen volt annak idején a férjükkel a szex nekem? és ilyenkor mindig azt hazudom, hogy szinte nem is volt és hogy nem emlékszem már és hogy tök szar volt és hogy felejthető volt. Pedig ez nem igaz. Kurvára nem volt felejthető. Emlékszem Vass azt mondta nekem szex közben, hogy ez őrület, mert olyan, mintha saját magával szeretkezne. és én pontosan értettem, hogy ezzel mit akart mondani. Mintha egymás másik fele lettünk volna. illetve, pont azt tette a másik, amire mi vágytunk. vagy amit mi is éppen tettünk volna, ha mi lettünk volna a másik fél helyében, a másik oldalon. Egymás tükörképei voltunk. Nem tudnám elmondani, mi miatt lett vége?
De az biztos, hogy amióta nős: illedelemből egy szót sem váltottunk egymással. és ez így helyes, de emellett nagyon fáj. Olyan, mintha az ember háborús okok miatt soha többé nem láthatná a legkedvencebb kisöccsét, de ha mégis láthatná: nem szólhatna hozzá és nem vihetne neki ajándékot meg semmit. Sosem felejtem el azt a Bíbor utcai galériát! (Ahol Vass még korábban lakott.)
Azt hiszem, talán azért nem lehetett a párom, mert nekem az a sorsom, hogy megváltsam az emberek bajait és neki nincs semmi problémája. Úgy tökéletes, ahogy van. Én mindenféle szerencsétlenekkel szoktam együtt élni és amikor meggyógyulnak: elrepülnek, és én fájó szívvel elengedem őket. Van, akinek diplomát csinálok, valakinek munkahelyet meg autót teszek a feneke alá. Épp azt, amire szüksége van.
A legutolsó pasimat, Dejánt, csak meg kellett leckéztetni. Mivel néha az a gyógyító módszer, ha azt adjuk a férfinek, amit ő ad a nőknek. Ha nem érdeklődik utánunk és megcsal, akkor nem szabad érdeklődni utána és meg kell csalni. Nem mintha ez nekem élmény lenne, de rájuk megvilágosító erővel bír. Néha ilyenkor észbe kapnak és jó útra térnek. De néha (teljesen feleslegesen) belém szeretnek, pedig nem ez a cél. Nekem nem kell olyan pasi, aki már kész van. Mit tudnék neki adni? Számomra a segítés a motiváló erő. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan köszönték már meg nekem, hogy adtam valamiféle tanítást. De ez csak azért van, mert annyira bele vannak süllyedve a kis mocsrukba, hogy valóban nem látnak rá magukra és rám (és ránk).
Halálom, amikor egy pasi egy teljes, kész, egész, de nyaggat. Eljátssza, hogy szerencsétlen és követeli, hogy segítsek rajta. Csakhogy én látom, hogy semmi segíteni való nincs rajta, csak hazudik. Részvétet akar kivívni magának. Na, ilyenkor képtelen vagyok vele együtt hazduni. Akinek mindene meg van, az ne akarjon még többet. és most egyáltalán nem, de abszolút nem pénzről beszélek, hanem arról, hogy lelkileg teljesen oké. Akkor ne akarja leszívni az energiámat. Én ugyanis csak azt látom meg, amikor van egy nagy kő és benne egy gyémánt rejlik. és tudom, ha rákoppintok, széttörik a kő és kinyerem a gyémántot. Utána picit még gyönyörködöm a gyémántban, de sajnos nem maradhat nálam, mert akkor már mindenki látja, hogy ő egy kincs és akkor már mindenkinek kell. és olyan gyémántot még sosem találtam, aki nem lett volna önmaga erejétől sugárzóan boldog és büszke, és nem csapott volna be, nem hagyott volna el nagyon gyorsan. De hát ez az élet rendje: "a gyerekek felnőnek". Meg akarják mutatni, hogy kik ők. Villogni akarnak, csillogni, táncolni. és nem akarják, hogy bárki is legyen mellettük, aki tudja, hogy honnan jöttek és hogy eredetileg ki voltak. Csak egy kő. Egy gátlásos, elnyomott, szerencsétlen kis nyomorult. Csak azt akarják megmutatni, hogy ők szupersztárok.
Dehát Vass nem ilyen. Ő már eredetileg egy brilliáns. Meg kell köszönnöm Istennek, hogy pár pillanatra találkozhattam vele. Kár, hogy máris el kellett engednem.
Amúgy sebaj. Mivel, ha nem lenne neje, akkor sem lennék vele. Nála az a szerelem, ha ad egy tüzes pofont. Ehhez én túl érzékeny vagyok. Szóval néha meggondolatlan és dilinyós. Emlékszem, egyszer Miskolcra mentünk operafesztiválra. Nagyon meleg volt a kocsiban. Akkoriban még nem volt légkondi. Le voltak engedve az ablakok. Rajtam felül kis fűző, alul rövid nadrág. Amikor is egy palack ásványvizet öntött a melleim közé. Szívinfarktust kaptam volna, ha nem én vezetek. De én vezettem. Utána ott ülhettem másfél liter vízben egész úton. Tudom, hogy szeretetből tette. Meg azért, hogy el ne aludjak. De azért én nem ilyen férfire vágynék, ha lehet választanom. Hanem olyanra, aki tisztel és támogat. Oké, persze... ilyen nincs. Mivel (mint fent említettem) mindig szerencsétleneket keresek, akiken lehet segíteni. Ha elmentek: újat keresek és kezdődik előlről az egész. Nekem sosem lesz kerek, egész, normális pasim. De talán ennek így kellett lennie. Ezért vagyok ma is remete.
Nagyon hiányzik Vass társasága. Ha tehetném, most ezt a dalt énekelném el neki: Ricky Lee Jones: I miss your company. A dal címe: Company.
2013. szeptember 14., szombat
lekvár főzés
Tegnap mégiscsak eljutottam baracklekvár főzésre Erdőkertesre. Valakinek befértem az autójába. Ott kicsit kínos volt, mert már nem vagyok e társaság része, de az, hogy pont az a fiú vitt ki, aki közel áll a házigazda szívéhez, megkönnyítette a beilleszkedésemet. Pont ez a férfi egész este gyakran nézett rám nagy szeretettel és nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy "fel akarlak szedni" nézés vagy pedig csak be van csípve?
Összességében a lekvárfőzést nem tartom hatékony dolognak. Ráadásul amennyi lekvárt én eszek... két évente egy üveg, amiatt nem is érdemes főzni. Valójában az a helyzet, ha egy nő teljes munkaidőben dolgozik, akkor talán még a lekváros sütiket is megveszi boltban vagy cukrászdában, mert nincs ideje semmire. De a lekvárt biztos megveszi. Ráadásul már annyi dolog van, amit reggelire lehet enni helyette. Gabonapehely plusz tej. Palacsinta juharsziruppal. Müzli joghurttal. Tojásrántotta. Főtt virsli. Goffri... stb.
Azt hiszem, én szívem mélyén nagyon hatékony vagyok és nem foglalkozom olyasmivel, ami nem éri meg. Oké, ez a lekvárfőzés továbbmutatott a célján, hiszen egy nagy buli kerekedett belőle. Még egy híres politikussal is beszéltem és elnézést kértem tőle, amiért ronda hangvételű cikket címeztem neki egy egyetemi lapban, de nem az én hibám volt, a főszerkesztő ezt rendelte tőlem.
- Az már régebben volt, ugye? - kérdezte a politikus.
- Tizennégy éve. - feleltem én.
Azt mondta nem olvasta, de azért pontosan megkérdezte a nevemet és a magazin címét. Jaj, lehet, hogy el fogja olvasni. Kár volt említenem.
Még az történt az este, hogy találkoztam egy rég nem látott matematika tanárral. Kiderült, hogy egy nagy találkozás a Szent György hegyen is már 17 éve történt. Tehát akkor már ismertük egymást és örültünk, hogy egy túra alkalmával, véletlenül szembejöttünk egymással. Most erről beszélgettünk. Meg arról, hogy miért van az, hogy én kb. 19 éve egy bulin, viccből megkértem az ő kezét, tehát, hogy miért nem vesz feleségül? Neki sincs senkije meg nekem sem... és ő nem válaszolt, a többiek meg némák lettek. Na, most azt felelte erre, hogy
1., erre nem is emlékszik
2., ő homoszexuális
Olyan érdekes, életem nagy kudarcai, amik azt jelentették, hogy a pasinak egyáltalán nem tetszem, mindig azzal végződtek, hogy évekkel később kiderült: az a férfi meleg. Szóval így "öreg" koromra kezd visszajönni az önbizalmam, mert rá kell, hogy jöjjek, hogy sok mindenkinek tetszem és akinek nem, az is meleg.
Most kitűztük az esküvőnk időpontját tavaszra vagy esetleg júniusra. Megbeszéltük, hogy nem lesz az esküvő a Budapest körszállóban, hanem pl. ugyanitt, ahol a baracklekvár főzés volt. Egyébként ez az egész egy hülyeség. Nem mehetek hozzá egy valóban idős, homoszexuális matematika tanárhoz. Mi értelme lenne? Semmi.
Ma reggel arra ébredtem, hogy iszonyú füst szag van, gondoltam, körülnézek, ég-e valami? De aztán rájöttem, hogy csak a hajam az. Beszívta a tegnapi tábortűz illatát.
Vajon hányan maradtak ott reggelig? Amikor 22 óra körül eljöttem, még legalább ötvenen voltak és néhányan kezdtek nagyon lerészegedni. Szeretek eljönni akkor, amikor még kulturáltan el lehet.
Azt terveztem, hogy a matematika tanárral lesétálok valami buszmegállóig és várunk, hátha jön valami busz féleség. Vagy nem jön. De melegen fel voltunk öltözve. Nem aggódtunk. De aztán egy nagyon kedves testvérpár hazahozott minket, egyesével. Nagyon örültünk. Ráadásul a két hölgy tüneményes volt és aranyos. 22 és 19 évesek.
Kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert a 22 éves sofőrnek mindig beleszóltam a vezetésébe, de fontosnak tartottam megemlíteni, hogy menet közben még mindig be van húzva a kézifék, illetve, hogy jobban kilátna hátul, ha bekapcsolná az ablakfűtést, illetve, hogy jobb lenne, ha városban levenné a reflektort. stb. Tudom: bunkó voltam, örülnöm kellett volna, hogy elhozott, de én sosem bírom tartani a pofám. Még lett volna vagy kétszáz tanácsom, hogy pl. nem parkolunk lejtőre orral egy árokba bele, pláne, ha kezdők vagyunk, illetve, ha már oda parkoltunk: behúzzuk a kéziféket és óvatos felengedésével indulunk el. Jaj, rossz volt nézni. De azért a stílusa nyugodt és lassú volt, tehát soha nem fékezett bele 60-nál a piros lámpába.
Tegnap már olyan rosszul voltam a fogyókúrám miatt, hogy ettem egy kicsit. Bár leginkább csak ilyeneket, hogy friss saláta, cékla szezámmaggal, sárgaborsó püré... de sajnos, beneveztem egy tészta salátára is és egy málna szörpre. Tudom, ez szénhidrát, de már tényleg szédelegtem. Iszonyat nehéz nem enni. Valamiért a derekam is megfájdul tőle. Alig bírtam kiegyenesedni. Sőt, nem is bírtam. Például segítettem mosogatni, de az első 50 tányér után már annyira fájt a derekam, mivel számomra alacsonyan volt a mosogató, hogy muszáj volt abbahagynom. Bár nem is volt alacsonyra építve az a mosogató, csak én vagyok magas. Nehéz a top modellek élete.
Összességében a lekvárfőzést nem tartom hatékony dolognak. Ráadásul amennyi lekvárt én eszek... két évente egy üveg, amiatt nem is érdemes főzni. Valójában az a helyzet, ha egy nő teljes munkaidőben dolgozik, akkor talán még a lekváros sütiket is megveszi boltban vagy cukrászdában, mert nincs ideje semmire. De a lekvárt biztos megveszi. Ráadásul már annyi dolog van, amit reggelire lehet enni helyette. Gabonapehely plusz tej. Palacsinta juharsziruppal. Müzli joghurttal. Tojásrántotta. Főtt virsli. Goffri... stb.
Azt hiszem, én szívem mélyén nagyon hatékony vagyok és nem foglalkozom olyasmivel, ami nem éri meg. Oké, ez a lekvárfőzés továbbmutatott a célján, hiszen egy nagy buli kerekedett belőle. Még egy híres politikussal is beszéltem és elnézést kértem tőle, amiért ronda hangvételű cikket címeztem neki egy egyetemi lapban, de nem az én hibám volt, a főszerkesztő ezt rendelte tőlem.
- Az már régebben volt, ugye? - kérdezte a politikus.
- Tizennégy éve. - feleltem én.
Azt mondta nem olvasta, de azért pontosan megkérdezte a nevemet és a magazin címét. Jaj, lehet, hogy el fogja olvasni. Kár volt említenem.
Még az történt az este, hogy találkoztam egy rég nem látott matematika tanárral. Kiderült, hogy egy nagy találkozás a Szent György hegyen is már 17 éve történt. Tehát akkor már ismertük egymást és örültünk, hogy egy túra alkalmával, véletlenül szembejöttünk egymással. Most erről beszélgettünk. Meg arról, hogy miért van az, hogy én kb. 19 éve egy bulin, viccből megkértem az ő kezét, tehát, hogy miért nem vesz feleségül? Neki sincs senkije meg nekem sem... és ő nem válaszolt, a többiek meg némák lettek. Na, most azt felelte erre, hogy
1., erre nem is emlékszik
2., ő homoszexuális
Olyan érdekes, életem nagy kudarcai, amik azt jelentették, hogy a pasinak egyáltalán nem tetszem, mindig azzal végződtek, hogy évekkel később kiderült: az a férfi meleg. Szóval így "öreg" koromra kezd visszajönni az önbizalmam, mert rá kell, hogy jöjjek, hogy sok mindenkinek tetszem és akinek nem, az is meleg.
Most kitűztük az esküvőnk időpontját tavaszra vagy esetleg júniusra. Megbeszéltük, hogy nem lesz az esküvő a Budapest körszállóban, hanem pl. ugyanitt, ahol a baracklekvár főzés volt. Egyébként ez az egész egy hülyeség. Nem mehetek hozzá egy valóban idős, homoszexuális matematika tanárhoz. Mi értelme lenne? Semmi.
Ma reggel arra ébredtem, hogy iszonyú füst szag van, gondoltam, körülnézek, ég-e valami? De aztán rájöttem, hogy csak a hajam az. Beszívta a tegnapi tábortűz illatát.
Vajon hányan maradtak ott reggelig? Amikor 22 óra körül eljöttem, még legalább ötvenen voltak és néhányan kezdtek nagyon lerészegedni. Szeretek eljönni akkor, amikor még kulturáltan el lehet.
Azt terveztem, hogy a matematika tanárral lesétálok valami buszmegállóig és várunk, hátha jön valami busz féleség. Vagy nem jön. De melegen fel voltunk öltözve. Nem aggódtunk. De aztán egy nagyon kedves testvérpár hazahozott minket, egyesével. Nagyon örültünk. Ráadásul a két hölgy tüneményes volt és aranyos. 22 és 19 évesek.
Kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert a 22 éves sofőrnek mindig beleszóltam a vezetésébe, de fontosnak tartottam megemlíteni, hogy menet közben még mindig be van húzva a kézifék, illetve, hogy jobban kilátna hátul, ha bekapcsolná az ablakfűtést, illetve, hogy jobb lenne, ha városban levenné a reflektort. stb. Tudom: bunkó voltam, örülnöm kellett volna, hogy elhozott, de én sosem bírom tartani a pofám. Még lett volna vagy kétszáz tanácsom, hogy pl. nem parkolunk lejtőre orral egy árokba bele, pláne, ha kezdők vagyunk, illetve, ha már oda parkoltunk: behúzzuk a kéziféket és óvatos felengedésével indulunk el. Jaj, rossz volt nézni. De azért a stílusa nyugodt és lassú volt, tehát soha nem fékezett bele 60-nál a piros lámpába.
Tegnap már olyan rosszul voltam a fogyókúrám miatt, hogy ettem egy kicsit. Bár leginkább csak ilyeneket, hogy friss saláta, cékla szezámmaggal, sárgaborsó püré... de sajnos, beneveztem egy tészta salátára is és egy málna szörpre. Tudom, ez szénhidrát, de már tényleg szédelegtem. Iszonyat nehéz nem enni. Valamiért a derekam is megfájdul tőle. Alig bírtam kiegyenesedni. Sőt, nem is bírtam. Például segítettem mosogatni, de az első 50 tányér után már annyira fájt a derekam, mivel számomra alacsonyan volt a mosogató, hogy muszáj volt abbahagynom. Bár nem is volt alacsonyra építve az a mosogató, csak én vagyok magas. Nehéz a top modellek élete.
tkny
Szóval még mindig fel vagyok dúlva és mérges vagyok azokra a kis taknyosokra, akik undorítónak tartanak, mert már nem vagyok 19. De ha jobban belegondolok, én is szörnyen rondának találtam apámat és új nejét, amikor 38 évesen kiránduló ruhában álltak egy hegyen (farmer, bakancs) és akkor arra gondoltam, ha én ilyen iszonyatosan öreg leszek, soha többet nem csináltatok magamról fotót.
Egy barátom (a számítógépes) azt mondta, hogy ez pont így a jó, hogy a kisfiúk, amint beérnek szexuálisan, onnantól undorítónak találják a saját anyjukat. Hiába pár éve még azt mondták neki: ha nagy leszek feleségül veszlek. De így egészséges, hogy nem az anyjukat találják vonzónak, hanem a többi 12 vagy 19 évest.
Szóval nincs miért kiakadnom. A Facebookoról meg még aznap letiltottam őket. Semmi kedvem ezt nézni, hogy engem bántanak. Ráadásul van olyan 19 éves, aki bukik rám, akkor meg minek aggódom?
Fél évvel ezelőtt új pénztáros jött a kis CBA-ba, ahol minden este vásárolni szoktam. Egy nagyon helyes srác. Szőke, kék szemű és dagi. Engem mindig az ifjú Presszer Gáborra emlékeztetett. Kb. 184 cm magas, nagy darab, de villámgyors pasit kell elképzelni, aki minden CBA-s, pénztáros problémára azonnal kitalált valami megoldást. Ha nápolyit vettem és a Canderel ára nem volt bent a gépben, sebaj, beütötte Ewának. Nála sosem volt sor, úgy dolgozott.
Mindig mondtam is neki, hogy öröm, hogy van egy ilyen vidám és kedves pénztáros. Feldobja az ember napját. Titokban mindig vágyakozva néztem, hogy bár csak tetszenék neki! El bírnám képzelni vele az életem. De hát, biztos csak 27 éves és nem rólam álmodik.
Egyik vasárnap délután megint azon vettem észre magam, hogy semmit nem csinálok, csak majndem 48 órája fekszem az ágyamon és depressziózok, ezért kimásztam és elmentem sétálni a Margitszigetre. Szokás szerint egyedül. Mivel nincs senkim. NINCS SENKIM! :-(
Sétáltam két-három órát és már épp kezdtem megfagyni, amikor úgy döntöttem: hazamegyek. Délután 5-6 körül lehetett az idő. Előtte még betértem a kedvenc kis CBÁ-mba, televásároltam a szatyraimat mindenfélével. Persze minden izgalmas dolog akkor történik velem, ha a kisfiam "apás hétvégé"-n van. Épp jöttem kifelé a CBÁ-ból, amikor ez a menő pénztáros fiú szintén épp jött kifelé, átöltözve, a kis hátizsákjával és azt kérdezte:
- Nem megyünk ki a Margitszigetre?
Mire én azt feleltem:
- Micsoda jó ötlet! - nem mertem neki elárulni, hogy már hulla fáradt vagyok, éppen onnan jöttem és fázom és éhes vagyok stb. Hanem arra kértem, kísérjen haza, de ne jöjjön fel! Én feldobom a teli bevásárló szatyraimat és lejövök és mehetünk. Így is tettünk. Aztán órákon át sétálgattunk a Margitszigeten. (A Margitsziget csendben odaszólt nekem, hogy örülök, hogy újra látom, milyen "régen" találkoztunk!)
Végül kikötöttünk az észak-keleti oldalon egy padon és szorosan összebújtunk és már majdnem megcsókolt, amikor megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen ő hány éves is? és akkor elmondta, hogy 5 évfolyamos gimnáziumba járt, éppen most fog érettségizni és 19 lesz novemberben. (Valamiért azt képzelem, hogy ez februárban történt egy napsütéses délutánon.)
Lehet, hogy nem csak a kora volt a baj, de én felpattantam az öleléséből és már nem is akartam tőle semmit. Az is igaz, hogy (mivel munkából jött és mivel elég dagi volt) meglehetősen izzadság szaga volt és ez nem jött be. és a szájának is rossz szaga volt. Szóval ez a kettő együtt így már sok.
Persze nem mertem megmondani neki, pedig lehet, hogy emiatt nincs barátnője. És, ha minden nap teljesen leizzad a feje (a haja töve), akkor minden nap muszáj lenne megmosnia a haját, samponnal, kétszer, de hát én nem vagyok az anyukája.
De ezennel üzenem minden fiúnak, hogy legyen nagyon ápolt, mert a nők többnyire soha nem fogják megmondani, hogyha büdösség miatt nem akarnak velük lefeküdni. és ezennel közlöm néhány kedvenc parfümöm nevét is. Bár lehet, hogy már nem gyártják őket: Emporio Armanitól a White, na, ez az, ami szerintem Magyarországon már nem kapható. Christian Diortól a Fahreinheit. Chaneltől a Pour Monsieur, de ebből is azt hiszem az EDT a jobb (és nem a parfüm).
Ó, milyen fontos a tisztaság és a rend és az illat! Erről jut eszembe: megyek ágyneműt teregetni.
Még írok erről a fiúról. Fura dolgokat mesélt nekem. Pl. hogy látja, hogy a szobájában áll egy bácsi, véres balta van a kezében. és a szomszédok valóban elmesélték neki, hogy ott egy bácsi lakott és balesetben meghalt. és látja, hogy az anyukájáék szobájában is véres emberek szellemei mászkálnak. Szóval nem csak az irritáló szagok miatt nem akartam őt közelebbről megismerni. Téveszmékkel küzdött. Később még találkoztam vele, de erről majd mesélek.
Egy barátom (a számítógépes) azt mondta, hogy ez pont így a jó, hogy a kisfiúk, amint beérnek szexuálisan, onnantól undorítónak találják a saját anyjukat. Hiába pár éve még azt mondták neki: ha nagy leszek feleségül veszlek. De így egészséges, hogy nem az anyjukat találják vonzónak, hanem a többi 12 vagy 19 évest.
Szóval nincs miért kiakadnom. A Facebookoról meg még aznap letiltottam őket. Semmi kedvem ezt nézni, hogy engem bántanak. Ráadásul van olyan 19 éves, aki bukik rám, akkor meg minek aggódom?
Fél évvel ezelőtt új pénztáros jött a kis CBA-ba, ahol minden este vásárolni szoktam. Egy nagyon helyes srác. Szőke, kék szemű és dagi. Engem mindig az ifjú Presszer Gáborra emlékeztetett. Kb. 184 cm magas, nagy darab, de villámgyors pasit kell elképzelni, aki minden CBA-s, pénztáros problémára azonnal kitalált valami megoldást. Ha nápolyit vettem és a Canderel ára nem volt bent a gépben, sebaj, beütötte Ewának. Nála sosem volt sor, úgy dolgozott.
Mindig mondtam is neki, hogy öröm, hogy van egy ilyen vidám és kedves pénztáros. Feldobja az ember napját. Titokban mindig vágyakozva néztem, hogy bár csak tetszenék neki! El bírnám képzelni vele az életem. De hát, biztos csak 27 éves és nem rólam álmodik.
Egyik vasárnap délután megint azon vettem észre magam, hogy semmit nem csinálok, csak majndem 48 órája fekszem az ágyamon és depressziózok, ezért kimásztam és elmentem sétálni a Margitszigetre. Szokás szerint egyedül. Mivel nincs senkim. NINCS SENKIM! :-(
Sétáltam két-három órát és már épp kezdtem megfagyni, amikor úgy döntöttem: hazamegyek. Délután 5-6 körül lehetett az idő. Előtte még betértem a kedvenc kis CBÁ-mba, televásároltam a szatyraimat mindenfélével. Persze minden izgalmas dolog akkor történik velem, ha a kisfiam "apás hétvégé"-n van. Épp jöttem kifelé a CBÁ-ból, amikor ez a menő pénztáros fiú szintén épp jött kifelé, átöltözve, a kis hátizsákjával és azt kérdezte:
- Nem megyünk ki a Margitszigetre?
Mire én azt feleltem:
- Micsoda jó ötlet! - nem mertem neki elárulni, hogy már hulla fáradt vagyok, éppen onnan jöttem és fázom és éhes vagyok stb. Hanem arra kértem, kísérjen haza, de ne jöjjön fel! Én feldobom a teli bevásárló szatyraimat és lejövök és mehetünk. Így is tettünk. Aztán órákon át sétálgattunk a Margitszigeten. (A Margitsziget csendben odaszólt nekem, hogy örülök, hogy újra látom, milyen "régen" találkoztunk!)
Végül kikötöttünk az észak-keleti oldalon egy padon és szorosan összebújtunk és már majdnem megcsókolt, amikor megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen ő hány éves is? és akkor elmondta, hogy 5 évfolyamos gimnáziumba járt, éppen most fog érettségizni és 19 lesz novemberben. (Valamiért azt képzelem, hogy ez februárban történt egy napsütéses délutánon.)
Lehet, hogy nem csak a kora volt a baj, de én felpattantam az öleléséből és már nem is akartam tőle semmit. Az is igaz, hogy (mivel munkából jött és mivel elég dagi volt) meglehetősen izzadság szaga volt és ez nem jött be. és a szájának is rossz szaga volt. Szóval ez a kettő együtt így már sok.
Persze nem mertem megmondani neki, pedig lehet, hogy emiatt nincs barátnője. És, ha minden nap teljesen leizzad a feje (a haja töve), akkor minden nap muszáj lenne megmosnia a haját, samponnal, kétszer, de hát én nem vagyok az anyukája.
De ezennel üzenem minden fiúnak, hogy legyen nagyon ápolt, mert a nők többnyire soha nem fogják megmondani, hogyha büdösség miatt nem akarnak velük lefeküdni. és ezennel közlöm néhány kedvenc parfümöm nevét is. Bár lehet, hogy már nem gyártják őket: Emporio Armanitól a White, na, ez az, ami szerintem Magyarországon már nem kapható. Christian Diortól a Fahreinheit. Chaneltől a Pour Monsieur, de ebből is azt hiszem az EDT a jobb (és nem a parfüm).
Ó, milyen fontos a tisztaság és a rend és az illat! Erről jut eszembe: megyek ágyneműt teregetni.
Még írok erről a fiúról. Fura dolgokat mesélt nekem. Pl. hogy látja, hogy a szobájában áll egy bácsi, véres balta van a kezében. és a szomszédok valóban elmesélték neki, hogy ott egy bácsi lakott és balesetben meghalt. és látja, hogy az anyukájáék szobájában is véres emberek szellemei mászkálnak. Szóval nem csak az irritáló szagok miatt nem akartam őt közelebbről megismerni. Téveszmékkel küzdött. Később még találkoztam vele, de erről majd mesélek.
19 _ negyedik rész
EL akartam mesélni egy másik 19 éves fiút, aki ebben az évben volt (nem 3 éve, mint Ákos), de nem akarok most rá gondolni, mert mindig Dejánon jár az eszem. Mivel időben ő volt az utolsó. Fel is hívom most mindjárt és elhívom lekvárt főzni. De persze nem jön, csak lealáz, de valamiért ezt tűröm. Neki tűröm. Nem tudom, miért. Talán, mert érzem, hogy nem direkt bánt, hanem csak ilyen.
19 _ harmadik rész
Egyszer voltam egy kismarosi házban, ahová egy főnököm vitt, gondolom, megdugni, de nem tartottam veszélyesnek az öreget. Viszont egyszer csak (hajnali 4 körül) kinéztem a ház ablakán, mert autó ajtó csapkodást hallottam és láttam, ahogy egy csodálatos pasi szív még egy utolsót a cigarettájából, elnyomja egy kőfalon és messze hajítja (be a szemközti fák közé, tehát nem a főnököm telkére). Ettől a mozdulatsortól azonnal szerelmes lettem belé. Mivel utálom, ha valaki a kertemben dobja el a csikket és ő nem oda dobta. Pedig azt hihette, hogy nem látta őt senki. Fekete ing volt rajta, fekete nadrág, fekete, fényes bőrcipő. Igazi manöken alkat volt. Min. 195 magas, szőke, rövid haj. és gyönyörű arc, ádámcsutka, kis borosta, minden, ami kell. és ez most nem valami képzeletbeli lányregény. Tényleg így néz ki Ákos.
Annyira tetszett, hogy majdnem meghaltam.
Nem tudom, hogy hogy zajlottak az események, mert erre pontosan nem emlékszem, de az a lényeg, hogy még aznap be voltam vele zárkózva egy szobába. Farmerban és ingben feküdt az ágyon és én ölelgettem és puszilgattam. és nagyon jól elvoltunk egymással. A csókolózáig jutottunk. Meg volt egy kis tapizás. Mikor egyszer csak egy irtó nagyot sóhajtott. Mondhatni kiáltott. és utána elég passzív lett. Nem volt hajlandó levenni a nadrágját. és mivel szinte biztos voltam benne, hogy ennek az az oka, hogy ilyen gyorsan elment, ezért udvariasan magára hagytam. Mivel nem tiltakozott, még jobban biztos voltam feltételezésemben.
A következő alkalom Újévkor történt. (Persze ezek a sztorik már mind a válásom után történtek. Ez is kb. 4 évvel.) Szóval a kisfiam az apukájánál volt. Nekem Szilveszterkor általában úgysincs hová mennem. Az ő apukája pedig nagy baráti társaságot tart fenn. Szóval az volt, hogy vettem egy vicces parókát, készültem egy nyilvános buliba, de mire hazaértem rájöttem, hogy úgysincs pénzem és amire vágyom: úgysem kaphatom meg. Úgy értem: nem pont most fog rám akadni az igazi, a buli közepében, hanem mindenki párban jön és unalmas életem marad olyan, mint amilyen szokott lenni.
Úgyhogy fogtam magam és este 9-kor lefeküdtem aludni. Örültem neki, hogy meleg van és van mit ennem. Fogat mostam. És csak éjfélkor ébredtem fel a tűzijátékok zajára, de aludtam is tovább. Reggel 6 körül már ébren voltam és nem emlékszem pontosan, talán 8 körül Ákos felhívott, hogy menjek át hozzá! Megköszöntem az Úristennek, hogy nem vagyok fáradt, hogy jól kipihentem magam és azt válaszoltam Ákosnak, hogy 5 perc alatt lezuhanyzom, aztán felszállok a villamosra, metróra, sétálok pár percet és nála vagyok úgy másfél óra múlva. De azt kérte, hogy menjek taxival. Mondtam neki, hogy nem lehet, mert nincs pénzem. Mondta, hogy ő kifizeti, csak menjek azonnal! Mondtam, hogy oké, azután még egyszer hálát adtam az Úristennek, hogy egy ilyen jó pasi követeli, hogy menjek be az ágyába.
Hamar elkészültem és átmentem hozzá. Elég hamar az ágyában kötöttünk ki. Illetve ő már eleve az ágyában feküdt, mivel fáradt volt a bulizás miatt. Meglepően hatalmas farka volt és nagyon esztétikus. Csodálkoztam is, hogy minek hívott át? Biztos ezer nő akarja őt ruhában és anélkül. De hamar kiderült, hogy mi a baj. "Szeretkezés közben elernyedő pénisz"-e volt és biztos voltam benne, hogy a Szilveszter éjszaka folyamán megpróbált ágyba vinni egy lányt, de nem ment neki az aktus. Talán még ki is csúfolta őt az a lány. (Ebben reménykedtem.) Mivel én szexben otthon vagyok, viszonylag könnyen megoldottuk a problémát, sőt: két aktus is volt. Én nem bírtam betelni a férfi szépségével. Nagyon örültem, hogy ölelgethetem. Olyan volt, mint egy életre kelt Dávid szobor, csak sokkal szebb. De igazán! Tudnék ide képeket csatolni róla, de nem lenne illendő. (Mármint nem meztelen fotókat, hanem csak olyanokat, amiket feltett magáról közösségi oldalakra).
Később elkezdett szenvedni, mert rosszul volt az előző este megivott pia mennyiségtől és a drogoktól. Így aztán felhívott valami telefonszámot, ahol kérte az "Apukáját" és meg tudta, mi ilyenkor a teendő, mit kell erre bevenni. Letette a telefont, keresett a szekrényében egy olyan szert. Bevette. Én meg jobbnak láttam felszívódni. Szépen hazajöttem a téli, szürke délutánon. és büszke voltam, hogy egy ilyen gyönyörű fiú épp engem hívott szexelni. és arra gondoltam, vajon igaz-e az, hogy egész évben az történik veled, amit január elsején csinálsz? Nagyon reménykedtem benne, hogy egész évben álomszép, manöken pasikat kell majd ölelgetnem. Akik 20 évvel fiatalabbak nálam. és mégis pont engem akarnak. Ó, köszönöm Ákos, köszönöm, köszönöm, köszönöm: nagyon szép napot hoztál össze nekem.
és itt most felcsendülhet Lou Reed: Perfect day című dala.
Annyira tetszett, hogy majdnem meghaltam.
Nem tudom, hogy hogy zajlottak az események, mert erre pontosan nem emlékszem, de az a lényeg, hogy még aznap be voltam vele zárkózva egy szobába. Farmerban és ingben feküdt az ágyon és én ölelgettem és puszilgattam. és nagyon jól elvoltunk egymással. A csókolózáig jutottunk. Meg volt egy kis tapizás. Mikor egyszer csak egy irtó nagyot sóhajtott. Mondhatni kiáltott. és utána elég passzív lett. Nem volt hajlandó levenni a nadrágját. és mivel szinte biztos voltam benne, hogy ennek az az oka, hogy ilyen gyorsan elment, ezért udvariasan magára hagytam. Mivel nem tiltakozott, még jobban biztos voltam feltételezésemben.
A következő alkalom Újévkor történt. (Persze ezek a sztorik már mind a válásom után történtek. Ez is kb. 4 évvel.) Szóval a kisfiam az apukájánál volt. Nekem Szilveszterkor általában úgysincs hová mennem. Az ő apukája pedig nagy baráti társaságot tart fenn. Szóval az volt, hogy vettem egy vicces parókát, készültem egy nyilvános buliba, de mire hazaértem rájöttem, hogy úgysincs pénzem és amire vágyom: úgysem kaphatom meg. Úgy értem: nem pont most fog rám akadni az igazi, a buli közepében, hanem mindenki párban jön és unalmas életem marad olyan, mint amilyen szokott lenni.
Úgyhogy fogtam magam és este 9-kor lefeküdtem aludni. Örültem neki, hogy meleg van és van mit ennem. Fogat mostam. És csak éjfélkor ébredtem fel a tűzijátékok zajára, de aludtam is tovább. Reggel 6 körül már ébren voltam és nem emlékszem pontosan, talán 8 körül Ákos felhívott, hogy menjek át hozzá! Megköszöntem az Úristennek, hogy nem vagyok fáradt, hogy jól kipihentem magam és azt válaszoltam Ákosnak, hogy 5 perc alatt lezuhanyzom, aztán felszállok a villamosra, metróra, sétálok pár percet és nála vagyok úgy másfél óra múlva. De azt kérte, hogy menjek taxival. Mondtam neki, hogy nem lehet, mert nincs pénzem. Mondta, hogy ő kifizeti, csak menjek azonnal! Mondtam, hogy oké, azután még egyszer hálát adtam az Úristennek, hogy egy ilyen jó pasi követeli, hogy menjek be az ágyába.
Hamar elkészültem és átmentem hozzá. Elég hamar az ágyában kötöttünk ki. Illetve ő már eleve az ágyában feküdt, mivel fáradt volt a bulizás miatt. Meglepően hatalmas farka volt és nagyon esztétikus. Csodálkoztam is, hogy minek hívott át? Biztos ezer nő akarja őt ruhában és anélkül. De hamar kiderült, hogy mi a baj. "Szeretkezés közben elernyedő pénisz"-e volt és biztos voltam benne, hogy a Szilveszter éjszaka folyamán megpróbált ágyba vinni egy lányt, de nem ment neki az aktus. Talán még ki is csúfolta őt az a lány. (Ebben reménykedtem.) Mivel én szexben otthon vagyok, viszonylag könnyen megoldottuk a problémát, sőt: két aktus is volt. Én nem bírtam betelni a férfi szépségével. Nagyon örültem, hogy ölelgethetem. Olyan volt, mint egy életre kelt Dávid szobor, csak sokkal szebb. De igazán! Tudnék ide képeket csatolni róla, de nem lenne illendő. (Mármint nem meztelen fotókat, hanem csak olyanokat, amiket feltett magáról közösségi oldalakra).
Később elkezdett szenvedni, mert rosszul volt az előző este megivott pia mennyiségtől és a drogoktól. Így aztán felhívott valami telefonszámot, ahol kérte az "Apukáját" és meg tudta, mi ilyenkor a teendő, mit kell erre bevenni. Letette a telefont, keresett a szekrényében egy olyan szert. Bevette. Én meg jobbnak láttam felszívódni. Szépen hazajöttem a téli, szürke délutánon. és büszke voltam, hogy egy ilyen gyönyörű fiú épp engem hívott szexelni. és arra gondoltam, vajon igaz-e az, hogy egész évben az történik veled, amit január elsején csinálsz? Nagyon reménykedtem benne, hogy egész évben álomszép, manöken pasikat kell majd ölelgetnem. Akik 20 évvel fiatalabbak nálam. és mégis pont engem akarnak. Ó, köszönöm Ákos, köszönöm, köszönöm, köszönöm: nagyon szép napot hoztál össze nekem.
és itt most felcsendülhet Lou Reed: Perfect day című dala.
19 _ második rész
Szóval megismerkedtünk egy extra gyönyörű 19 éves férfivel a Széchenyi Fürdőben. Ha jól emlékszem vele volt két említésre sem méltó haverja. És nagyon kedves volt ez a fiú. Nem kergetett el minket a fenébe a nagy korkülönbség miatt, hanem úgy viselkedett, mint ahogy úriemberhez méltó. Szóval "kiszolgálta a rajongók igényeit". Kicsit mesélt magáról, hogy most érettségizett és orvos szeretne lenni. Miközben beszélt, mi alig bírtuk visszafojtani a nevetést. Lényegében végig kacarásztunk, mert ez egy valóban iszonyat gyönyörű pasi volt és mi majdnem belefulladtunk a vízbe örömünkben, hogy szóba állt velünk. Nem mintha mi nem lennénk jó nők, de 35 év fölött már nem olyan a szépség, mint 19 körül.
Egyébként közben odajöttek hozzánk a kisfiaink is, de azt súgtuk neki, hogy sebesen húzzanak el innen, mert most pasizunk és szeretnénk fiatalabbnak tűnni. Ők (mivel jól neveltek) udvariasan tovább úsztak.
Nem akarok hazudni. Barátnőm is meg én is bármikor elmentünk volna ezzel a sráccal a világ végére is. De túl sokan voltunk egy intim jelenethez. Ami fáj, hogy ennek a helyes fiúnak, akit nevezzünk most Somának, a haverjai (gondolom irigységtől fűtötten, mivel őket egyáltalán nem vettük észre) csúnyákat írtak rám a Facebookon. Konkrétan, hogy undorító, hogy erotikus megjegyzéseket tettünk. De:
1., nem is tettünk ilyesmit
2., ha tettünk, akkor sem gonoszságból, hanem gondolom, hogy kipuhatoljuk a szép férfi szándékait és esélyeinket nála
3., minek kell ezt kiposztolni egy nyilvános internetes oldalra?
És még arra is kitértek kritikájukban, hogy ilyen öreg nők akarnak felszedni egy ilyen ártatlan kis fiúcskát.
1., nem tartom magam öregnek; 2., nem lehet tudni, mennyire ártatlan egy 19 éves férfi. 3., már volt min. két db 19 éves pasim.
(Majdnem) Nagyon rosszul esett, hogy egy idegen pasi (Soma haverja) és egy idegen nő (Soma havernője) undorítónak nevezett. Miközben Demi Moore-nak és Tina Turnernek is fiatalabb férfi a férje. De azért nem esett nagyon rosszul mégsem, mert ki ezek? Irigy 19 évesek, akik talán még sosem szeretkeztek senkivel. Hogyan tudnák ők megítélni, mi az undorító?
Az is vicces, hogy ezek a gyerekek speciális iskolába jártak (Waldorfba) és semmi jó nem ragadt rájuk. Se empátia, se tolerancia, semmi. Buták, mint a tök. Emellett borzasztóan irigyek és még ki is posztolják ezt. Gondolom, jó érzéssel tölti el őket, hogyha leuralhatnak egy másik embert. De az is biztos nagyon bánthatja őket, hogy ők is végtelenül vágynak Soma testére, de sosem fogják megkapni. Mi meg azért már elég közel álltunk ehhez. Szerintem, ha azt hazudta volna, hogy 27 éves, akkor lett volna folytatása a dolognak. Bár azt hiszem, akkor sem lett volna semmi kedvünk ezt a fiút bevonni rettentően unalmas, reménységektől megfosztott életünkbe.
El fogom most mesélni, hogyan ismertem meg egy másik 19 éves fiút, akivel aztán eléggé össze is jöttünk.
Egyébként közben odajöttek hozzánk a kisfiaink is, de azt súgtuk neki, hogy sebesen húzzanak el innen, mert most pasizunk és szeretnénk fiatalabbnak tűnni. Ők (mivel jól neveltek) udvariasan tovább úsztak.
Nem akarok hazudni. Barátnőm is meg én is bármikor elmentünk volna ezzel a sráccal a világ végére is. De túl sokan voltunk egy intim jelenethez. Ami fáj, hogy ennek a helyes fiúnak, akit nevezzünk most Somának, a haverjai (gondolom irigységtől fűtötten, mivel őket egyáltalán nem vettük észre) csúnyákat írtak rám a Facebookon. Konkrétan, hogy undorító, hogy erotikus megjegyzéseket tettünk. De:
1., nem is tettünk ilyesmit
2., ha tettünk, akkor sem gonoszságból, hanem gondolom, hogy kipuhatoljuk a szép férfi szándékait és esélyeinket nála
3., minek kell ezt kiposztolni egy nyilvános internetes oldalra?
És még arra is kitértek kritikájukban, hogy ilyen öreg nők akarnak felszedni egy ilyen ártatlan kis fiúcskát.
1., nem tartom magam öregnek; 2., nem lehet tudni, mennyire ártatlan egy 19 éves férfi. 3., már volt min. két db 19 éves pasim.
(Majdnem) Nagyon rosszul esett, hogy egy idegen pasi (Soma haverja) és egy idegen nő (Soma havernője) undorítónak nevezett. Miközben Demi Moore-nak és Tina Turnernek is fiatalabb férfi a férje. De azért nem esett nagyon rosszul mégsem, mert ki ezek? Irigy 19 évesek, akik talán még sosem szeretkeztek senkivel. Hogyan tudnák ők megítélni, mi az undorító?
Az is vicces, hogy ezek a gyerekek speciális iskolába jártak (Waldorfba) és semmi jó nem ragadt rájuk. Se empátia, se tolerancia, semmi. Buták, mint a tök. Emellett borzasztóan irigyek és még ki is posztolják ezt. Gondolom, jó érzéssel tölti el őket, hogyha leuralhatnak egy másik embert. De az is biztos nagyon bánthatja őket, hogy ők is végtelenül vágynak Soma testére, de sosem fogják megkapni. Mi meg azért már elég közel álltunk ehhez. Szerintem, ha azt hazudta volna, hogy 27 éves, akkor lett volna folytatása a dolognak. Bár azt hiszem, akkor sem lett volna semmi kedvünk ezt a fiút bevonni rettentően unalmas, reménységektől megfosztott életünkbe.
El fogom most mesélni, hogyan ismertem meg egy másik 19 éves fiút, akivel aztán eléggé össze is jöttünk.
19
Annyi minden történt. Még írni sem volt erőm, annyira megrogytam. Csak aludni akartam. Nem bírom, ha bántanak. Ma el kellene menni a SlutWalk 2013-ra. Felvonulni az erőszakoskodók ellen. 4-kor lesz. Van addig még 6 órám. Sőt, csak öt. Mert még oda is kell érnem. Sőt, 3 és fél, ha hajat is akarnék mosni. Sminkelni nem tudom, hogy szeretnék-e? Tavaly is azonnal belém zúgott egy leszbikus lány. Először nem tudtam, miért néz. Talán ismerjük egymást valahonnan? De aztán rájöttem, hogy fel akar szedni. Amúgy nagyon jó nő volt. Ujjatlanban. Izmos kar. Azt hiszem ő vezette a dobosokat. Háttal ment, fütyült... mint versenyhajó orrában a lelkesítő ember. Figyelem felkeltés. Ez a cél. Hogy ne hagyjuk büntetlenül az erőszak elkövetőket. Se családon belül, se kívül.
Most az a baj, hogy Facebookon felismertem egy fiút, akit a Széchhenyi Fürdőben ismertünk meg (a barátnőm és én) és valóban fel akartuk szedni, de csak addig, amíg ki nem derült róla, hogy csak 19 éves. Először 27-nek néztük. Feltűnő jelenség volt. Nagyon magas és borzasztóan izmos. Szuperszonikus "A" kategóriás pasi minimum 5 Michelin csillaggal. A helyzet az volt, hogy a barátnőm épp válik és mindenképpen össze akart jönni valami pasival, akivel új életet kezdhet. Hiába mondtam neki, hogy ez valószínűleg nem válás után öt perccel fog bekövetkezni (mármint, hogy megtalálja az igazit), hanem mondjuk 10 évvel. Sem. (Ha magamra gondolok: sosem.) Szóval azt csináltuk a strandon, hogy ő kinézett egy pasit magának, én odamentem hozzá és udvariasan elmondtam, hogy nagyon tetszik a barátnőmnek és hogy szeretné-e megismerni? A pasik ettől mind nagyon zavarba jöttek és (barátnőm pechjére) mind azt mondták, hogy helyes lány a barátnőm, de ők a feleségükkel és a gyerekeikkel vannak most itt, csak az asszony elment lángos venni a gyerekekkel... stb.
Amúgy ez egy különleges nap volt számomra is, mert 1., ezt a barátnőmet is ott ismertem meg a strandon (ugyanezen a napon pár órával /vagy inkább pár perccel/ korábban); 2., bár ő nem talált pasit magának, de én találtam. Ott és akkor ismertem meg Dejánt, a szerb pasit, akivel aztán elég sokáig jártam. Oké, nem mondanám, hogy sokáig, hiszen nyáron ismertem meg és most ősz van. És már vége. Nem mondanám, hogy miattam. Ő az, aki még nálam is jobban kíván magányos lenni. Se felesége, se gyereke és most töltötte be az ötvenet. Emellett 2 méter magas, sötétbarnára le van sülve.
De nem nagyon jó vele járni, mert állandóan becsapja az embert. Kitalál egy randit, hogy értem jön 7-re és aztán nem jön. Tisztára elmebeteg. Az ágyban is attól függően pocsék vagy jó, hogy milyen a hangulata. Én annak örülnék, ha pocsék, akkor ne hívjon át, mert arra nem vagyok kíváncsi. Akkor inkább feküdjön rá egy műanyag babára. Lady Dollyra vagy valami ilyenre.
Most is szívesen felhívnám, hogy eljön-e velem Erdőkertesre sárgabarack lekvárt főzni, de hiába mondaná, hogy igen. Tudom, hogy nagy eséllyel nem jönne. Én meg várnám. Telne az időm. Ülnék az ágy szélén. Kb. 6 órán át, mire rájönnék, hogy felültetett. Lényegében ő egy irdatlan nagy paraszt. Azt képzelem róla, hogy focista volt Szerbiában és egy kis faluban élt. Az anyja és a nővérei elkényeztették. A nők imádták, de ő leszarta őket. Az apja egy erőszakos, bántalmazó barom-állat volt és neki ez volt a minta, hogy parasztnak kell lenni a nőkkel. Tulajdonképpen mit akarok én Dejántól? Tudom: csak azt, hogy legyen egy pasim, akihez néha hozzábújhatok. és neki nincsen felesége. és szép magas. és nem egy matrica, hanem békén hagy. Nem bírom, ha egy pasi rám telepszik. Hát, ő sosem telepszik rám, mivel leszar. (Megint az ismerős szisztéma: aki ragaszkodna hozzám: az nem kell. Se férfiben, se tengerben, se lovaglásban. Épp a kisfiamat is átpateroltam a szobájába. Hogy ott nézze az idegesítő rajzfilmjeit a telefonján. Ő könyörgött, hogy ne kelljen kimászni a két személyes ágyamból és hogy inkább nem néz rajzfilmet. De én azt sem szeretem, ha a monitort nézi, amíg írok. Az a baj a rajzfilmekkel, hogy a szinkronszínészek fejhangon visítanak. Például:
- Nézd ott egy felhő!
- Jaj, de szép!
- Szivárvány!
- Visítottunk fejhangon és vágjunk át a mezőn!
- Hurrá!
- Jaj, de jó!
- Üvöltsön a kismadár is!
- Rikkantson a csörgő óra!
és ez így megy 24 órán keresztül. Illetve soha, mert nincs tévénk, de mobiltelefonon ezen a reggelen. Már zsong a fejem. Különben is ideges vagyok, mert fogyókúrázom és ízetlen zabpehely kását reggeliztem. Csapvízzel. Amúgy főztem kakukkfű teát, de még nem hűlt ki. Abba is mit tegyek? Sztíviát? Yucky.
Most az a baj, hogy Facebookon felismertem egy fiút, akit a Széchhenyi Fürdőben ismertünk meg (a barátnőm és én) és valóban fel akartuk szedni, de csak addig, amíg ki nem derült róla, hogy csak 19 éves. Először 27-nek néztük. Feltűnő jelenség volt. Nagyon magas és borzasztóan izmos. Szuperszonikus "A" kategóriás pasi minimum 5 Michelin csillaggal. A helyzet az volt, hogy a barátnőm épp válik és mindenképpen össze akart jönni valami pasival, akivel új életet kezdhet. Hiába mondtam neki, hogy ez valószínűleg nem válás után öt perccel fog bekövetkezni (mármint, hogy megtalálja az igazit), hanem mondjuk 10 évvel. Sem. (Ha magamra gondolok: sosem.) Szóval azt csináltuk a strandon, hogy ő kinézett egy pasit magának, én odamentem hozzá és udvariasan elmondtam, hogy nagyon tetszik a barátnőmnek és hogy szeretné-e megismerni? A pasik ettől mind nagyon zavarba jöttek és (barátnőm pechjére) mind azt mondták, hogy helyes lány a barátnőm, de ők a feleségükkel és a gyerekeikkel vannak most itt, csak az asszony elment lángos venni a gyerekekkel... stb.
Amúgy ez egy különleges nap volt számomra is, mert 1., ezt a barátnőmet is ott ismertem meg a strandon (ugyanezen a napon pár órával /vagy inkább pár perccel/ korábban); 2., bár ő nem talált pasit magának, de én találtam. Ott és akkor ismertem meg Dejánt, a szerb pasit, akivel aztán elég sokáig jártam. Oké, nem mondanám, hogy sokáig, hiszen nyáron ismertem meg és most ősz van. És már vége. Nem mondanám, hogy miattam. Ő az, aki még nálam is jobban kíván magányos lenni. Se felesége, se gyereke és most töltötte be az ötvenet. Emellett 2 méter magas, sötétbarnára le van sülve.
De nem nagyon jó vele járni, mert állandóan becsapja az embert. Kitalál egy randit, hogy értem jön 7-re és aztán nem jön. Tisztára elmebeteg. Az ágyban is attól függően pocsék vagy jó, hogy milyen a hangulata. Én annak örülnék, ha pocsék, akkor ne hívjon át, mert arra nem vagyok kíváncsi. Akkor inkább feküdjön rá egy műanyag babára. Lady Dollyra vagy valami ilyenre.
Most is szívesen felhívnám, hogy eljön-e velem Erdőkertesre sárgabarack lekvárt főzni, de hiába mondaná, hogy igen. Tudom, hogy nagy eséllyel nem jönne. Én meg várnám. Telne az időm. Ülnék az ágy szélén. Kb. 6 órán át, mire rájönnék, hogy felültetett. Lényegében ő egy irdatlan nagy paraszt. Azt képzelem róla, hogy focista volt Szerbiában és egy kis faluban élt. Az anyja és a nővérei elkényeztették. A nők imádták, de ő leszarta őket. Az apja egy erőszakos, bántalmazó barom-állat volt és neki ez volt a minta, hogy parasztnak kell lenni a nőkkel. Tulajdonképpen mit akarok én Dejántól? Tudom: csak azt, hogy legyen egy pasim, akihez néha hozzábújhatok. és neki nincsen felesége. és szép magas. és nem egy matrica, hanem békén hagy. Nem bírom, ha egy pasi rám telepszik. Hát, ő sosem telepszik rám, mivel leszar. (Megint az ismerős szisztéma: aki ragaszkodna hozzám: az nem kell. Se férfiben, se tengerben, se lovaglásban. Épp a kisfiamat is átpateroltam a szobájába. Hogy ott nézze az idegesítő rajzfilmjeit a telefonján. Ő könyörgött, hogy ne kelljen kimászni a két személyes ágyamból és hogy inkább nem néz rajzfilmet. De én azt sem szeretem, ha a monitort nézi, amíg írok. Az a baj a rajzfilmekkel, hogy a szinkronszínészek fejhangon visítanak. Például:
- Nézd ott egy felhő!
- Jaj, de szép!
- Szivárvány!
- Visítottunk fejhangon és vágjunk át a mezőn!
- Hurrá!
- Jaj, de jó!
- Üvöltsön a kismadár is!
- Rikkantson a csörgő óra!
és ez így megy 24 órán keresztül. Illetve soha, mert nincs tévénk, de mobiltelefonon ezen a reggelen. Már zsong a fejem. Különben is ideges vagyok, mert fogyókúrázom és ízetlen zabpehely kását reggeliztem. Csapvízzel. Amúgy főztem kakukkfű teát, de még nem hűlt ki. Abba is mit tegyek? Sztíviát? Yucky.
2013. szeptember 11., szerda
pénz
Ma az történt, hogy délután aludhattam volna egy órácskát, mielőtt elindulok az éjszakai műszakomba, de elkezdett csörögni a kisfiam vésztelefonja. Rémültem felkaptam, de olyan gyorsan, hogy letört a körmöm. Ráadásul olyan rosszkor ébredtem fel, hogy elkezdtem remegni. Ráadásul, aki hívott: nem szólt bele, de láttam ki az: a Horvátországos fiú (szóval az a csákó, akivel egy éve pár napig jártam, de megcsalt).
Összeszedelőzködtem, indultam munkába, de felhívtam és elmondtam neki, hogy azért nem adtam meg neki az új számomat, mert nem akarom, hogy tudja. és hogy egy szemét, hogy a kisfiam számát hívogatja, és előre megkérem, ha más akcióra is készül (mondjuk: eljön elém a munkahelyemre), akkor már most hagyja abba a tervezgetését, mert nem jó ötlet!
Erre mi történt? Lemegyek a házunkból, ki a kapun. Még mindig remegek. Nagyon rosszul ébredtem, mivel tudtam, hogy éppen 60 percet aludhatok (és szóltam is erről a testemnek) de ez nem volt ennyi idő, csak sokkal kevesebb. Mivel 48 órája fogyókúrázom: szédültem az éhségtől, ezért vittem magammal egy almát, hátha rendbe jövök. El is indulok a villamosmegálló felé, amikor meglátom, hogy ott áll vigyorogva egy a Horvátországos pasi. Én nem bírom a pszichopatákat: úgy megijedtem, hogy elkezdtem ellenkező irányba futni. Az nem túl jó a munkahelyem felé, de mindegy.
Amikor már jó messze voltam, akkor felhívtam és megmondtam neki, hogy ki fogom hívni a rendőröket, ha zaklat és hogy tűnjön el, ne keressen soha többet és most már tuti, hogy hétvégén nem találkozunk.
Annyira fel voltam zaklatva, hogy jó néhány órán keresztül még remegtem. Még egyszer utoljára felhívtam, és még egyszer utoljára kihangsúlyoztam neki, hogy soha, de soha nem akarom őt látni. Ja, mert azt is mondta, hogy ő csak azért jött, mert vett egy csomó mindent önzetlenül ajándékba nekem és a kisfiamnak. Na, ettől eldurrant az agyam, mármint, hogy a gyerekemet a szájára vette.
Tudom, most örülnöm kellene, hogy kedves akart lenni. De ez nem kedves. Ez egy bántalmazó. Akikre jellemző a túl korai elköteleződés és hogy a mézes hetek váltják az erőszakos időket. és ne felejtsük el, hogy ez a pasi megcsalt és amikor megbocsátottam neki és vártam őt (ugyanis mindig egy hajón dolgozott), akkor egyszer valahogy meg találtam kérdezni, hogy ugye, ha már itthon lesz és lesz másfél hónap szabadsága, akkor nem fog megcsalni? Akkor azt írta válaszként, hogy jelenleg nem csal meg, mert csak 80 éves utasaik vannak (én már eleve ezt is kétlem), de ha Budapesten lesz, akkor más lesz a helyzet, mert ott rengeteg a jó nő, ezért sajnos nem ígérheti meg, hogy hűséges lesz. és mindezt egy olyan pasi mondja, aki alacsony, dagadt, buta, hazug és tolvaj. Szóval azonnal szakítottam vele. Nem is értettem, most miért kellett újra megkeresnie.
Ma írt egy e-mailt, hogy szeretné átadni, amiket vett nekünk (ahogy ismerem: Milka csoki és Nestlé kakaópor), mert hogy ő ÖNZETLEN (ezt így írta nagybetűvel) és ha valóban kihívtam volna a rendőrséget, akkor a rendőrök csak a Mikulást találták volna itt, mert ő olyan rendes, hogy vásárolt nekünk ajándékot. De, ha nem kell, akkor majd odaadja a saját gyerekének.
Erre én (szintén e-mailben) úgy elküldtem a halál faszára. (Tudom, nem szabad csúnyán írni, de nagyon felzaklattam magam).
A pszichopatáktól ments meg, Uram, minket!
Végképp rájöttem, hogy nem vagyok kurva. Inkább halnék éhen, minthogy ezzel a szeméttel bármilyen szövetségre is lépjek! Kell a fenének a pénze, az ajándéka és bármilye.
Ja, és hogy előtte 1 órával írt már e-mailt, hogy valamikor kellene találkoznunk. Azt gondolom, erre adhatott volna minimum 24 órát, hogy válaszoljak. Nem rá egy órára már itt áll a kapum előtt. és vajon hány órát állhatott itt? Benn egy kocsiban, mint valami magándetektív. Beteg az ilyen ember, komolyan mondom. és én most totál megundorodtam tőle. Ki ez? Ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy egy nőnek (vagy bárkinek) a lelkét meg lehet szerezni pár csomag desszerttel? Ez egy barom. Ráadásul álszent. Már előre látom, ahogy állt a Tescoban és arra gondolt: Hm, úgy vásárolunk, hogyha neki nem kell, akkor még az én gyerekemnek is (a saját háztartásomba is) jó legyen.
és azt is látom, ahogy most hazamegy és odaadja a gyerekének a nekünk szánt ajándékait: Nézd, kicsim, neked vette apa. mert nagyon szeret téged.
Tudom a gyereke e-mail címét. Kedvem lenne megírni neki, hogy mi a valódi sztori (mivel már 20 éves), de nem teszem, mert annyira sem érdekel engem ez a lelki-nyomorék, hogy rosszat akarjak neki. Semennyire nem érdekel.
Viszont jó, hogy küldte őt az Isten. Rájöttem, hogy pusztán a pénz nem boldogít. Ha boldogítana, akkor ez a srác nagyon boldog lenne. Havonta hétszázezer nettót keres, mivel Svájból kapja a fizetését, hiába csak egy kis pultos egy bárban.és semmire nem kell költenie.
Utóirat: tettem most egy felfedezést: ha az ember nem eszik, akkor nincs szüksége fogselyemre se'. Brü hü hü. Nagyon éhes vagyok. De majd egy napon szép sovány leszek. Vajon ehetnék egy kis szőlőt? vagy egy pici almát?
Összeszedelőzködtem, indultam munkába, de felhívtam és elmondtam neki, hogy azért nem adtam meg neki az új számomat, mert nem akarom, hogy tudja. és hogy egy szemét, hogy a kisfiam számát hívogatja, és előre megkérem, ha más akcióra is készül (mondjuk: eljön elém a munkahelyemre), akkor már most hagyja abba a tervezgetését, mert nem jó ötlet!
Erre mi történt? Lemegyek a házunkból, ki a kapun. Még mindig remegek. Nagyon rosszul ébredtem, mivel tudtam, hogy éppen 60 percet aludhatok (és szóltam is erről a testemnek) de ez nem volt ennyi idő, csak sokkal kevesebb. Mivel 48 órája fogyókúrázom: szédültem az éhségtől, ezért vittem magammal egy almát, hátha rendbe jövök. El is indulok a villamosmegálló felé, amikor meglátom, hogy ott áll vigyorogva egy a Horvátországos pasi. Én nem bírom a pszichopatákat: úgy megijedtem, hogy elkezdtem ellenkező irányba futni. Az nem túl jó a munkahelyem felé, de mindegy.
Amikor már jó messze voltam, akkor felhívtam és megmondtam neki, hogy ki fogom hívni a rendőröket, ha zaklat és hogy tűnjön el, ne keressen soha többet és most már tuti, hogy hétvégén nem találkozunk.
Annyira fel voltam zaklatva, hogy jó néhány órán keresztül még remegtem. Még egyszer utoljára felhívtam, és még egyszer utoljára kihangsúlyoztam neki, hogy soha, de soha nem akarom őt látni. Ja, mert azt is mondta, hogy ő csak azért jött, mert vett egy csomó mindent önzetlenül ajándékba nekem és a kisfiamnak. Na, ettől eldurrant az agyam, mármint, hogy a gyerekemet a szájára vette.
Tudom, most örülnöm kellene, hogy kedves akart lenni. De ez nem kedves. Ez egy bántalmazó. Akikre jellemző a túl korai elköteleződés és hogy a mézes hetek váltják az erőszakos időket. és ne felejtsük el, hogy ez a pasi megcsalt és amikor megbocsátottam neki és vártam őt (ugyanis mindig egy hajón dolgozott), akkor egyszer valahogy meg találtam kérdezni, hogy ugye, ha már itthon lesz és lesz másfél hónap szabadsága, akkor nem fog megcsalni? Akkor azt írta válaszként, hogy jelenleg nem csal meg, mert csak 80 éves utasaik vannak (én már eleve ezt is kétlem), de ha Budapesten lesz, akkor más lesz a helyzet, mert ott rengeteg a jó nő, ezért sajnos nem ígérheti meg, hogy hűséges lesz. és mindezt egy olyan pasi mondja, aki alacsony, dagadt, buta, hazug és tolvaj. Szóval azonnal szakítottam vele. Nem is értettem, most miért kellett újra megkeresnie.
Ma írt egy e-mailt, hogy szeretné átadni, amiket vett nekünk (ahogy ismerem: Milka csoki és Nestlé kakaópor), mert hogy ő ÖNZETLEN (ezt így írta nagybetűvel) és ha valóban kihívtam volna a rendőrséget, akkor a rendőrök csak a Mikulást találták volna itt, mert ő olyan rendes, hogy vásárolt nekünk ajándékot. De, ha nem kell, akkor majd odaadja a saját gyerekének.
Erre én (szintén e-mailben) úgy elküldtem a halál faszára. (Tudom, nem szabad csúnyán írni, de nagyon felzaklattam magam).
A pszichopatáktól ments meg, Uram, minket!
Végképp rájöttem, hogy nem vagyok kurva. Inkább halnék éhen, minthogy ezzel a szeméttel bármilyen szövetségre is lépjek! Kell a fenének a pénze, az ajándéka és bármilye.
Ja, és hogy előtte 1 órával írt már e-mailt, hogy valamikor kellene találkoznunk. Azt gondolom, erre adhatott volna minimum 24 órát, hogy válaszoljak. Nem rá egy órára már itt áll a kapum előtt. és vajon hány órát állhatott itt? Benn egy kocsiban, mint valami magándetektív. Beteg az ilyen ember, komolyan mondom. és én most totál megundorodtam tőle. Ki ez? Ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy egy nőnek (vagy bárkinek) a lelkét meg lehet szerezni pár csomag desszerttel? Ez egy barom. Ráadásul álszent. Már előre látom, ahogy állt a Tescoban és arra gondolt: Hm, úgy vásárolunk, hogyha neki nem kell, akkor még az én gyerekemnek is (a saját háztartásomba is) jó legyen.
és azt is látom, ahogy most hazamegy és odaadja a gyerekének a nekünk szánt ajándékait: Nézd, kicsim, neked vette apa. mert nagyon szeret téged.
Tudom a gyereke e-mail címét. Kedvem lenne megírni neki, hogy mi a valódi sztori (mivel már 20 éves), de nem teszem, mert annyira sem érdekel engem ez a lelki-nyomorék, hogy rosszat akarjak neki. Semennyire nem érdekel.
Viszont jó, hogy küldte őt az Isten. Rájöttem, hogy pusztán a pénz nem boldogít. Ha boldogítana, akkor ez a srác nagyon boldog lenne. Havonta hétszázezer nettót keres, mivel Svájból kapja a fizetését, hiába csak egy kis pultos egy bárban.és semmire nem kell költenie.
Utóirat: tettem most egy felfedezést: ha az ember nem eszik, akkor nincs szüksége fogselyemre se'. Brü hü hü. Nagyon éhes vagyok. De majd egy napon szép sovány leszek. Vajon ehetnék egy kis szőlőt? vagy egy pici almát?
gyermektolvaj
Úgy kezdem, hogy két telefonkészülék van nálam a munkahelyemen, mert az egyikben benne vannak a nevek, de azt letiltotta a T-Com, mert sosem töltöttem rá pénzt (hanem csak azon hívtak engem), úgyhogy ezt csak a rádiója miatt használom (ami fejhallgató nélkül is használható, mivel hangszórós), a másik telefonon, ami egy 2220-as Nokia, pedig telefonálok.
Életemben először otthon felejtettem a használható telefonomat és csak a rádiós volt nálam, amikor is bemondják, hogy egy gyerektolvaj nő ólálkodik az iskolák környékén. Bemondják, hogy Zugló. Ez mi vagyunk! Kivettem a készüléket a tokból és közelebb emeltem a fülemhez. Bemondták, hogy József Attila Általános Iskola. Na, akkor már szinte felugrottam a rémülettől. Mert az a kisfiam iskolája! Azonnal fel akartam őt hívni, hogy hogy van, de rájöttem, hogy nincs nálam a mobilom és hogy fejből nem is tudom a számát.
De aztán úgy hallottam, hogy a nőnek még nem sikerült zsákmányolnia gyereket, mert az egyik is úgy visított, hogy nem sikerült ellopnia.
Az a sztroija, hogy "mivel logopédushoz kell vinnie a gyermekét, ezért hamarabb hazaviszi az iskolából". Hát, az van, hogy a nőt még nem kapták el és nagyon kell neki gyerek.
Mondta egy kolléganőm, hogy biztos nem egy 10 éves kisfiút fognak elvinni, hanem egy 6 éves kislányt. Én meg azt mondtam: attól függ, mire kell?
Á, borzasztó. Jobb ebbe bele sem gondolni.
Szegény nő! Nem is tudom, hogy gondolta? Fog egy 6 évest és hazamegy vele és a kislány úgy fog viselkedni, mintha otthon lenne? Eszik, iszik, jól érzi magát? Talán, ha 1 hetes lenne. Bár szerintem akkor is tudja már, ki az anyukája, legfeljebb nem tud tiltakozni, hogyha elviszik. Nem tud szólni, hogy hé, te nem vagy az anyukám, nem jó a szagod, vigyél vissza az otthonomba!
Amikor hazaértem otthon volt a kisfiam, csináltunk szorgalmi feladatot, bekentem az izmait Richtofit Sport krémmel. Ma meg vettem neki egy csomó ajándékot, amit egyáltalán nem tehetek meg. De most különösen örülök, hogy ő van nekem.
Ezt vettem: optikai egér, AA elemek az egérbe, fejhallgató, ami nem nyomja a fejet; kedvenc DVD-je (aminek most elfelejtettem a címét, de B-vel kezdődik és Cher és Christina Aguilera énekel rajta. Ja, igen Burlesque). Mit vettem még? Bekötőpapírt, tízórais táskát, és szőlőt. Aztán írtam hozzá egy levelet, hogy Boldog "szülinapot" kíván Petikének Anyuci!
Sajnos, számológépet nem vettem neki, de így is elköltöttem 1 heti ebéd pénzünket, szóval sehogy nem lesz elég a fizetésem hónap végéig. De kitaláltam, hogy nem eszek. Úgyis fogyóznom kell. Mondjuk dél körül már annyira rosszul voltam, hogy majdnem elájultam, így vásároltam 1 db banánt. Ez szerintem jó ebéd helyett. Biztos sok kalória van benne és növényi és zsírtalan. Olyasminek képzelem, mint a burgonyát. Keményítő, rost és csókolom.
Ma 10 órája van a gyerekemnek a suliban. 17 h-ig tanulni fog. Ezt nem bírom megemészteni. Tennem kell valamit, de nem tudom, mihez vannak jogaim. Elmebeteg, aki ezt kitalálta.
Most alszom egyet. Legjobb "étel" a koldusoldalas. (Tudod... ha éhes vagy: alszol.)
Életemben először otthon felejtettem a használható telefonomat és csak a rádiós volt nálam, amikor is bemondják, hogy egy gyerektolvaj nő ólálkodik az iskolák környékén. Bemondják, hogy Zugló. Ez mi vagyunk! Kivettem a készüléket a tokból és közelebb emeltem a fülemhez. Bemondták, hogy József Attila Általános Iskola. Na, akkor már szinte felugrottam a rémülettől. Mert az a kisfiam iskolája! Azonnal fel akartam őt hívni, hogy hogy van, de rájöttem, hogy nincs nálam a mobilom és hogy fejből nem is tudom a számát.
De aztán úgy hallottam, hogy a nőnek még nem sikerült zsákmányolnia gyereket, mert az egyik is úgy visított, hogy nem sikerült ellopnia.
Az a sztroija, hogy "mivel logopédushoz kell vinnie a gyermekét, ezért hamarabb hazaviszi az iskolából". Hát, az van, hogy a nőt még nem kapták el és nagyon kell neki gyerek.
Mondta egy kolléganőm, hogy biztos nem egy 10 éves kisfiút fognak elvinni, hanem egy 6 éves kislányt. Én meg azt mondtam: attól függ, mire kell?
Á, borzasztó. Jobb ebbe bele sem gondolni.
Szegény nő! Nem is tudom, hogy gondolta? Fog egy 6 évest és hazamegy vele és a kislány úgy fog viselkedni, mintha otthon lenne? Eszik, iszik, jól érzi magát? Talán, ha 1 hetes lenne. Bár szerintem akkor is tudja már, ki az anyukája, legfeljebb nem tud tiltakozni, hogyha elviszik. Nem tud szólni, hogy hé, te nem vagy az anyukám, nem jó a szagod, vigyél vissza az otthonomba!
Amikor hazaértem otthon volt a kisfiam, csináltunk szorgalmi feladatot, bekentem az izmait Richtofit Sport krémmel. Ma meg vettem neki egy csomó ajándékot, amit egyáltalán nem tehetek meg. De most különösen örülök, hogy ő van nekem.
Ezt vettem: optikai egér, AA elemek az egérbe, fejhallgató, ami nem nyomja a fejet; kedvenc DVD-je (aminek most elfelejtettem a címét, de B-vel kezdődik és Cher és Christina Aguilera énekel rajta. Ja, igen Burlesque). Mit vettem még? Bekötőpapírt, tízórais táskát, és szőlőt. Aztán írtam hozzá egy levelet, hogy Boldog "szülinapot" kíván Petikének Anyuci!
Sajnos, számológépet nem vettem neki, de így is elköltöttem 1 heti ebéd pénzünket, szóval sehogy nem lesz elég a fizetésem hónap végéig. De kitaláltam, hogy nem eszek. Úgyis fogyóznom kell. Mondjuk dél körül már annyira rosszul voltam, hogy majdnem elájultam, így vásároltam 1 db banánt. Ez szerintem jó ebéd helyett. Biztos sok kalória van benne és növényi és zsírtalan. Olyasminek képzelem, mint a burgonyát. Keményítő, rost és csókolom.
Ma 10 órája van a gyerekemnek a suliban. 17 h-ig tanulni fog. Ezt nem bírom megemészteni. Tennem kell valamit, de nem tudom, mihez vannak jogaim. Elmebeteg, aki ezt kitalálta.
Most alszom egyet. Legjobb "étel" a koldusoldalas. (Tudod... ha éhes vagy: alszol.)
2013. szeptember 9., hétfő
3:30
Nem jó ez, hogy mindig hajnal 1-kor fekszem le, mert 4:30-kor kelek és nem kávézom. A kollégáim meg nem értik, hogy miért nem vagyok élénk? Hát, csak azért nem, mert olyankor én még alszom. Oké, hogy takarítok, de nem vagyok magamnál. És nagyon félek is. A főnököm pszichopata. Amikor rájön az ötperc, akkor üvöltözik és fenyeget, hogy kirúg, mert pl. nem tisztelem (vagy más baromság miatt). Az nem számít neki, hogy a munkám klassz.
Á, különben is, hogy kerülök én ide? Á, már emlékszem: közalkalmazott akartam lenni és nem volt jogi végzettségem pl. egy gyámhatósági munkához. És most tessék: közalkalmazott vagyok. Örülnöm kell, mert van munkám. Lesz ez még így se! Most nem csak arra gondolok, amikor már nem lesz munkám, hanem Szíriára. Lebombázzák. Valójában egy háborútól félek. Nem csak én vagyok szegény. Sőt, nekem még mázlim van. Nem tartozom semmilyen kisebbséghez és a depressziózáson kívül nincs más betegségem. Már nem vagyok pályakezdő, de még nem vagyok túl idős sem. Mégis szegény vagyok. Mi lehet azokkal az emberekkel, akiknek nincs munkájuk már hónapok, éve óta? Miből élnek? Miből adnak enni a gyerekeiknek? Lopni már egyre nehezebb, minden be van kamerázva. Isten vigyázzon rájuk. El sem bírom képzelni, mi lehet Szabolcsban? De nem is kell annyira messze menni, elég átsétálni a nyolcadik kerületbe, Mátyás tér vagy Magdolna utca. 9-es busz. Nyomor, mocsok és bűz. 2013-ban. és Orbán Viktor csak azt a kátyút csináltatja meg, ahol az ő lánya esküvői menete elhalad. Annyira az orromban érzem már a hajléktalaok szagát (talán az orbánc betegségnek lehet ilyen bűze?) hogy bármikor ki bírnék keverni egy "hajléktalan parfüm"-öt.
Ó, bárcsak ismernének a barátaim. Akkor nem gondolnák, hogy bulikba akarok járni. De fiúk, sőt férfiak, akiket bekebeleztek a feleségek és udvariasságból nem zaklatom őket (mert biztos féltékeny lenne az asszony).
Ui.: Nem tudom, miért hitte a kisfiam, hogy öngyilkos akarok lenni. Épp most ugyanis nem akarok. Mivel felfedeztem őt magamnak. Boldoggá tesz, hogy őt láthatom fejlődni. Sokkal boldogabbá, mint bármi más.
Peti, drága kisfiam! Szeretlek. Aludj jól!
Á, különben is, hogy kerülök én ide? Á, már emlékszem: közalkalmazott akartam lenni és nem volt jogi végzettségem pl. egy gyámhatósági munkához. És most tessék: közalkalmazott vagyok. Örülnöm kell, mert van munkám. Lesz ez még így se! Most nem csak arra gondolok, amikor már nem lesz munkám, hanem Szíriára. Lebombázzák. Valójában egy háborútól félek. Nem csak én vagyok szegény. Sőt, nekem még mázlim van. Nem tartozom semmilyen kisebbséghez és a depressziózáson kívül nincs más betegségem. Már nem vagyok pályakezdő, de még nem vagyok túl idős sem. Mégis szegény vagyok. Mi lehet azokkal az emberekkel, akiknek nincs munkájuk már hónapok, éve óta? Miből élnek? Miből adnak enni a gyerekeiknek? Lopni már egyre nehezebb, minden be van kamerázva. Isten vigyázzon rájuk. El sem bírom képzelni, mi lehet Szabolcsban? De nem is kell annyira messze menni, elég átsétálni a nyolcadik kerületbe, Mátyás tér vagy Magdolna utca. 9-es busz. Nyomor, mocsok és bűz. 2013-ban. és Orbán Viktor csak azt a kátyút csináltatja meg, ahol az ő lánya esküvői menete elhalad. Annyira az orromban érzem már a hajléktalaok szagát (talán az orbánc betegségnek lehet ilyen bűze?) hogy bármikor ki bírnék keverni egy "hajléktalan parfüm"-öt.
Ó, bárcsak ismernének a barátaim. Akkor nem gondolnák, hogy bulikba akarok járni. De fiúk, sőt férfiak, akiket bekebeleztek a feleségek és udvariasságból nem zaklatom őket (mert biztos féltékeny lenne az asszony).
Ui.: Nem tudom, miért hitte a kisfiam, hogy öngyilkos akarok lenni. Épp most ugyanis nem akarok. Mivel felfedeztem őt magamnak. Boldoggá tesz, hogy őt láthatom fejlődni. Sokkal boldogabbá, mint bármi más.
Peti, drága kisfiam! Szeretlek. Aludj jól!
lakatos
Ma találtam egy levelet a postaládámban. Valami végrehajtó írta, hogy helyszíni eljárást kísérelt meg és, ha legközelebb sem talál itthon, akkor "az ingatlant az Ön költségére lakatossal felnyittatom, és az eljárást távollétében foganatosítom".
Első dolgom volt, hogy szóltam a kisfiamnak, ha jön a végrehajtó: emelt fővel tűrjön bármit, de elsősorban próbálja nekik megmondani, hogy kiskorú és nem szeretne idegeneket beengedni a lakásba. Ha mégis muszáj, akkor is csak le fogják foglalni mindenünket.
Nem volt rajta a levélen, hogy melyik szolgáltató akar foglalni, de oly mindegy. Előbb-utóbb mindegyik fog.
Ezek miatt ma még utoljára buliztunk egy jót = gabonapelyhet vettem a kisfiamnak és 3,5%-os tejet és kikölcsönöztem egy dvd-t neki: Az ijfú Einsteint. Ki tudja, hogy később lesz-e még lehetőségünk bármit így együtt csinálni?
Az áramlekapcsolást már megszokta. Az elején még nagyon sírt. Félt, mert sötét volt. De én biztattam, hogy 1., van még fedél a fejünk felett és 2., van távfűtés. És sok embernek ezek közül egyik sincs meg.
Ha belegondolok, hogy apámnak lakásai vannak kiadva bérbe és hogy a kisfiam apja épp most vett 3 dimenziós tévét, mert nincs megelégedve a házimozi rendszerével, akkor semmilyen más következtetést nem tudok levonni, mint azt, hogy családot kell cserélnem. Mert ez nem visz előre. Csak lenyom. Anya, apa, ex-férj. Három bántalmazó alkoholista.
Egyszer elmentem a Névtelen Alkoholisták Gyermekeinek Csoportjá-ba, de túlságosan megijedtem és többször nem mertem menni. Pedig nagyon aranyosak voltak, de mégis: nem akarom elhinni, hogy ez van. De majd lassan el fogom.
Eddig egyetlen ember volt, aki mondott nekem valami kedveset, ő volt, akivel tavaly Horvátországba mentem. Ő azt mondta, hogy imádja bennem, hogy így küzdök, mint egy anyaoroszlán. (Ő volt az, aki megcsalt már aznap, ahogy hazaértünk nyaralásból. Pedig velem reggel szexelt, de du. 5-kor már meg kellett csalnia. Sebaj. Úgyis pocsék volt az ágyban.)
Engem már semmi nem érdekel. Amikor múltkor betörtek hozzánk és mindent elvittek, akkor is csak azt néztem meg, hogy a gyerek jól van-e? A többi nem érdekelt. Tárgyak, kacatok. Kinek kellenek? Minden, ami értékes az bennünk van. Azt nem veheti el senki.
Ma is megnéztem a Szentjánosbogarak sírját. Lassan megszokom, hogy ez van. Minden nap egy küzdelem az ételért és minden napnak az a lényege, hogy valahogy túl kell élni. Aki itt tart, az már nem fél a haláltól. és, aki itt tart azt nem érdekli paizás, lekvárfőzés és semmi. Se tűzijáték, se koncert, se opera, se semmi.
A munkahelyemen a többség fél a ráktól. Én nem félek. Nekem megváltás lenne. Bár a fiam nem örülne. Ugyanis ma az történt, hogy egy nagyon undorító (vastag) pókot kellett megölnöm, de nem reagált a molyirtó sprayre; a darázsirtó spraytől pedig borzasztóan rosszul lett. Tudtam, hogy ki kell nyírnom. Nagyon nehezemre esett. Előtte-közben-utána imádkoztunk, hogy jó helyre szülessen újra. Lecsaptam vagy háromszor. Utána a kisfiam azt mondta:
- Anya, kérlek, ne legyél öngyilkos! Nagyon hiányoznál.
Tudom, hogy azért mondta, mert egyedül nem bírna megölni egy pókot. De azért nagyon jól esett. Mondtam is neki, hogy én sem bírtam volna megölni, ha ő nincs mellettem. Azért bírtam megölni, mert ő erőt adott nekem (és azért, mert közel volt az ágyához és nem akartam, hogy belemásszon).
Azt is elmondtam neki, hogyha majd nagy lesz, akkor ő lesz az apuka és neki kell lecsapnia a pókokat.
Tudom, a Kaláka együttes tagjai biztosan zsepibe tennék és udvariasan kitennék a teraszra vagy a kertbe, de itt nincs terasz, se kert.
Egyéb: én nem utálom, hogy szegény vagyok, csak elveszítettem emiatt a barátaimat. Múltkor is elmentem Erdőkertesre és vittem a 12 tagú családnak 12 hűtőmágnest, de amikor odaértem: elszégyelltem magam, hogy milyen sovány ajándék és nem mertem odaadni. Ezen a hétvégén is kellene mennem, de nem biztos, hogy képes vagyok rá. Kell egy szint, hogy az ember bulizni merjen menni, mint ahogy síelni sem indul el senki két fillér nélkül. Mivel tudja, hogy majd lesz útiköltség, szállás költség és élelem költség. Plusz pénz várásolni, gyógyszerre stb.
Á, nem tudom, mit kellene tennem. Úgy utálok változtatni! vagyis inkább úgy mondanám: nehéz változtatnom.
Első dolgom volt, hogy szóltam a kisfiamnak, ha jön a végrehajtó: emelt fővel tűrjön bármit, de elsősorban próbálja nekik megmondani, hogy kiskorú és nem szeretne idegeneket beengedni a lakásba. Ha mégis muszáj, akkor is csak le fogják foglalni mindenünket.
Nem volt rajta a levélen, hogy melyik szolgáltató akar foglalni, de oly mindegy. Előbb-utóbb mindegyik fog.
Ezek miatt ma még utoljára buliztunk egy jót = gabonapelyhet vettem a kisfiamnak és 3,5%-os tejet és kikölcsönöztem egy dvd-t neki: Az ijfú Einsteint. Ki tudja, hogy később lesz-e még lehetőségünk bármit így együtt csinálni?
Az áramlekapcsolást már megszokta. Az elején még nagyon sírt. Félt, mert sötét volt. De én biztattam, hogy 1., van még fedél a fejünk felett és 2., van távfűtés. És sok embernek ezek közül egyik sincs meg.
Ha belegondolok, hogy apámnak lakásai vannak kiadva bérbe és hogy a kisfiam apja épp most vett 3 dimenziós tévét, mert nincs megelégedve a házimozi rendszerével, akkor semmilyen más következtetést nem tudok levonni, mint azt, hogy családot kell cserélnem. Mert ez nem visz előre. Csak lenyom. Anya, apa, ex-férj. Három bántalmazó alkoholista.
Egyszer elmentem a Névtelen Alkoholisták Gyermekeinek Csoportjá-ba, de túlságosan megijedtem és többször nem mertem menni. Pedig nagyon aranyosak voltak, de mégis: nem akarom elhinni, hogy ez van. De majd lassan el fogom.
Eddig egyetlen ember volt, aki mondott nekem valami kedveset, ő volt, akivel tavaly Horvátországba mentem. Ő azt mondta, hogy imádja bennem, hogy így küzdök, mint egy anyaoroszlán. (Ő volt az, aki megcsalt már aznap, ahogy hazaértünk nyaralásból. Pedig velem reggel szexelt, de du. 5-kor már meg kellett csalnia. Sebaj. Úgyis pocsék volt az ágyban.)
Engem már semmi nem érdekel. Amikor múltkor betörtek hozzánk és mindent elvittek, akkor is csak azt néztem meg, hogy a gyerek jól van-e? A többi nem érdekelt. Tárgyak, kacatok. Kinek kellenek? Minden, ami értékes az bennünk van. Azt nem veheti el senki.
Ma is megnéztem a Szentjánosbogarak sírját. Lassan megszokom, hogy ez van. Minden nap egy küzdelem az ételért és minden napnak az a lényege, hogy valahogy túl kell élni. Aki itt tart, az már nem fél a haláltól. és, aki itt tart azt nem érdekli paizás, lekvárfőzés és semmi. Se tűzijáték, se koncert, se opera, se semmi.
A munkahelyemen a többség fél a ráktól. Én nem félek. Nekem megváltás lenne. Bár a fiam nem örülne. Ugyanis ma az történt, hogy egy nagyon undorító (vastag) pókot kellett megölnöm, de nem reagált a molyirtó sprayre; a darázsirtó spraytől pedig borzasztóan rosszul lett. Tudtam, hogy ki kell nyírnom. Nagyon nehezemre esett. Előtte-közben-utána imádkoztunk, hogy jó helyre szülessen újra. Lecsaptam vagy háromszor. Utána a kisfiam azt mondta:
- Anya, kérlek, ne legyél öngyilkos! Nagyon hiányoznál.
Tudom, hogy azért mondta, mert egyedül nem bírna megölni egy pókot. De azért nagyon jól esett. Mondtam is neki, hogy én sem bírtam volna megölni, ha ő nincs mellettem. Azért bírtam megölni, mert ő erőt adott nekem (és azért, mert közel volt az ágyához és nem akartam, hogy belemásszon).
Azt is elmondtam neki, hogyha majd nagy lesz, akkor ő lesz az apuka és neki kell lecsapnia a pókokat.
Tudom, a Kaláka együttes tagjai biztosan zsepibe tennék és udvariasan kitennék a teraszra vagy a kertbe, de itt nincs terasz, se kert.
Egyéb: én nem utálom, hogy szegény vagyok, csak elveszítettem emiatt a barátaimat. Múltkor is elmentem Erdőkertesre és vittem a 12 tagú családnak 12 hűtőmágnest, de amikor odaértem: elszégyelltem magam, hogy milyen sovány ajándék és nem mertem odaadni. Ezen a hétvégén is kellene mennem, de nem biztos, hogy képes vagyok rá. Kell egy szint, hogy az ember bulizni merjen menni, mint ahogy síelni sem indul el senki két fillér nélkül. Mivel tudja, hogy majd lesz útiköltség, szállás költség és élelem költség. Plusz pénz várásolni, gyógyszerre stb.
Á, nem tudom, mit kellene tennem. Úgy utálok változtatni! vagyis inkább úgy mondanám: nehéz változtatnom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)