Szenvedek. Nagyon szenvedek. Már azt hittem, hogy van pasim, de nincs. Ma kirúgott. Igaz, én már előtte háromszor kirúgtam, de akkor is fáj. Mert annyira szerettem, de egyszerűen nem vág egybe a terveimmel. Nekem az kevés, hogy valaki néha lefekszik velem. Én olyan férfit szeretnék, akivel összeházasodunk, kisbabánk születik és örökké együtt élünk majd. Meg olyat, aki nem egy tábla csokit hoz Valentin napra, hanem tudja, hogy utálom a csokit. Szóval nagyon szomorú vagyok, de azért már kezdek fellélegezni. Csak nem merem megnézni az e-mail fiókomat, hátha azóta már írt, hogy nagyon hiányzom neki és mondjuk kezdjünk újra mindent. Tíz órája rúgott ki. Azóta csak dolgozni voltam.
Miért fáj ennyire, hogyha valakit nem is annyira szeretünk, de elmegy? és miért nem lehet közepesen járni valakivel, csak teljes szívből? Én legalábbis nem bírok kicsit. Vagy ezer százalékosan vagy sehogy. és erről a fiúról úgysem bírtam soha elképzelni, hogy hűséges lenne hozzám, kivéve, ha pont nem jön szembe vele egy nő sem az utcán. és még az is volt a baja, hogyha utáltam és untam, akkor jött-jött-jött-nyomult felém, de (az elején), amikor még imádtam és rajongtam érte, akkor eltolt magától, hogy neki ez sok. De, ha felfogtam és leálltam, akkor azonnal jött-jött, mert hiányoztam. Szóval, szegény, fordítva van bekötve. Kell ez nekem? Nem. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy nincs már. Vagyis 10 órája nincs, de még nem néztem meg az e-mailjeimet. Le merem fogadni, hogy próbálkozni fog. De ne higgye senki, hogy én ezt élvezni fogom! Nem. Ki kell másznom ebből a kapcsolatból, mert ez nekem rossz. és a szexben is csak közepes, (vagy maximum négy alá). Oké, tudom, hogy nem csak a szex számít és különben is mit dumálok? Már az első alkalommal hat orgazmust csinált nekem. De mégis azt érzem, hogy nem vagyunk teljesen egy hullámhosszon. Á, nem merem leírni, miért... De tényleg nem tökéletes ő nekem az ágyban. és az életben sem. Ő nem akar komoly kapcsolatot, én pedig akarok. Még hány száz évig kell egyedül élnem? és rendben van: legyen a sorsom remete, de akkor pedig hadd segítsek az embereken! Adjon az Isten egy jó tippet, hogy hogyan? Felmentem a Gyakori kérdések.hu-ra, de olyan görény, ostoba, rosszindulatú a moderátor társaság, hogy nagyon hamar letiltottak, pedig már a 11. voltam a népszerűségi listán. Annyit segítettem.
Most hogyan tovább? Megint tök egyedül vagyok és zokog a szívem.
Meg kellene nézni valami jó filmet. Ötödik pecsét?
2014. február 24., hétfő
2013. október 2., szerda
álmos könyv
Túl késő van. Nem kellene márt ilyenkor írnom. Bocs, hogy ezt a szót használtam. Csak viccből. Tudom, hogy a múlt idő jelét itt nem kell kitenni. (Csak olyan sokan így használják.)
Nagyon fáradt vagyok. Miért nem keresek másik munkahelyet?
Van egy barátnőm bent, akivel ma kifejtettük, hogy nem is az a bajunk, ha egy pasi hangot ad ki orgazmus közben, hanem az, hogyha magasat, mert az nőies. Tehát, ha nagyon mély hangon mondjuk azt hörgi, hogy gyönyörű vagy, az pl. kifejezetten izgató.
- - -
Amikor hazajöttem egy kiló kenyeret találtam az ágyamban. Kérdeztem a fiamat, hogy miért van az ágyamban kenyér? Erre azt felelte, hogy biztos álmos.
Aztán még azt is meg akartam tőle kérdezni, hogy miért van az ágyamban könyv, de magamtól is rájöttem, hogy ez biztos (egy) álmos könyv.
- - -
Milyen események voltak ma? Pl. egész nap csuklottam, szűnni nem akaróan. Már fájt a rekeszizmom. Attól jött rendbe, hogy rajta tartottam a laptopot. (Lehet, hogy a hidegtől csuklok? vagy a hideg italoktól?)
- - -
Ma a munkahelyemre egy csapat kosaras férfi jött be. Mától bérlik a termet. Gondoltam, legközelebb beviszek néhány csomag petrezselymet és miközben vonulnak az öltözők felé: leülök és petrezselymet árulok. De mivel ezen a napon még nem volt nálam, így inkább bementem az edzésük végén és megkérdeztem tőlük, akar-e valaki masszázst? vagy hogy megmossam a hátát?
Azt hiszem, nagyon megöregedtem, mert egyik sem volt ettől nagyon odaáig meg vissza.
- - -
Kisfiam horkol a szobájában. Rossz anya vagyok. Mindjárt éjfél van és én még csak most kergettem el aludni. Így is még lefekvés előtt egy csomót röhögtettem. Például szeretetteljesen fölé hajoltam és elmondtam neki, hogy hamarosan nem fog félni az iskolától többé, mert megkapta ezeket a jó homeopátiás szereket. Hamarosan már nem lesz ilyen pszichopata őrült, fogyatékos, elmebeteg kis idióta. (Erre úgy kinyílt a csipája, hogy muszáj volt röhögnöm.) Aztán megkértem, hogy mondja fel a kötelező verset, de közben lenyomkodtam az ágyat (ami mindig visszaugrott) így totál rázkódott szegény gyerek és nem bírt egy magánhangzót sem rendesen kimondani. Aztán megkért, hogy hagyjam abba, mert mindjárt hányni fog. Mondtam, az jó ötlet, mert már izomlázam van: őt is lenyomni meg az ágyat is.
Aztán mondta, hogy üssek a hátára, mert feljött a sav. Megkérdeztem, mekkorát? (Ez már önmagában vicces kérdés.) Mondta, hogy kicsit. Ütöttem két olyan picit, hogy simogatásnak is kevés lett volna, meg egy baromi nagyot. Ezen nagyot nevettünk, de aztán elszomorodott, így meséltem neki egy madárról, aki egyik erdőből a másikba szállt, közben átrepült egy tó fölött, amin vitorlás hajó volt.
Mire ő: - Igen, és a vitorlák nem voltak rögzítve az árbochoz.
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Jaj, anya, a falvédőt mesélted!
- Hogy vetted észre? - kérdeztem, mivel még soha nem meséltem neki a falvédőt.
- Úgy, hogy van szemem. - felelte.
Utána még aláírtam az egyeseit meg a ketteseit és bepakoltam egy kis tízórait, ami TUC kekszből állt és málnaszörpből. (Na, jó: még szívószálas kakaóból is és ropiból.) Sajnos, hiába teszek be neki almát-körtét: kb. mindig visszahozza. Szendvicset szintén.
Visszatérve: nagyon örülök, hogy kapott gyógyszereket, mert már én is padlón voltam attól, hogy ő padlón volt. A lámpaláz nem elhanyagolható betegség, ahogy a migrén sem.
- - -
Meg kellene magamat csinálnom végre. Elég volt a gyerekezésből. (Bár nem, nem volt elég.) Úgy veszem észre, én vagy a karrieremmel foglalkozom vagy a gyerekemmel. A kettő együtt túl sok lenne. Csak olyan jó lenne sokat keresni. Úgyis kiteszem az egész lelkemet, most miért tegyem ki két fillérért?
Épp ma olvastam az újságban (neten), hogy a konyhás nénik zokogtak, mert 90ezer helyett 60ezer lesz a fizetésük. Csodás!
Szerintem csapatokban lesznek öngyilkosok az emberek, csak a kormány eltitkolja előlünk. Én ebben biztos vagyok.
- - -
Kinek van kupi a lakásában? (Ez jutott eszembe az öngyilkosságról, hogy én egyszer azért leszek az, mert nem bírok rendet tenni.) Kinek van lekopva a körömlakkja? Kinek lenne jó hajat mosnia? Kinek kellene fogyókúráznia? Kinek kellene most megírnia egy fontos e-mailt? NEKEM!
Nagyon fáradt vagyok. Miért nem keresek másik munkahelyet?
Van egy barátnőm bent, akivel ma kifejtettük, hogy nem is az a bajunk, ha egy pasi hangot ad ki orgazmus közben, hanem az, hogyha magasat, mert az nőies. Tehát, ha nagyon mély hangon mondjuk azt hörgi, hogy gyönyörű vagy, az pl. kifejezetten izgató.
- - -
Amikor hazajöttem egy kiló kenyeret találtam az ágyamban. Kérdeztem a fiamat, hogy miért van az ágyamban kenyér? Erre azt felelte, hogy biztos álmos.
Aztán még azt is meg akartam tőle kérdezni, hogy miért van az ágyamban könyv, de magamtól is rájöttem, hogy ez biztos (egy) álmos könyv.
- - -
Milyen események voltak ma? Pl. egész nap csuklottam, szűnni nem akaróan. Már fájt a rekeszizmom. Attól jött rendbe, hogy rajta tartottam a laptopot. (Lehet, hogy a hidegtől csuklok? vagy a hideg italoktól?)
- - -
Ma a munkahelyemre egy csapat kosaras férfi jött be. Mától bérlik a termet. Gondoltam, legközelebb beviszek néhány csomag petrezselymet és miközben vonulnak az öltözők felé: leülök és petrezselymet árulok. De mivel ezen a napon még nem volt nálam, így inkább bementem az edzésük végén és megkérdeztem tőlük, akar-e valaki masszázst? vagy hogy megmossam a hátát?
Azt hiszem, nagyon megöregedtem, mert egyik sem volt ettől nagyon odaáig meg vissza.
- - -
Kisfiam horkol a szobájában. Rossz anya vagyok. Mindjárt éjfél van és én még csak most kergettem el aludni. Így is még lefekvés előtt egy csomót röhögtettem. Például szeretetteljesen fölé hajoltam és elmondtam neki, hogy hamarosan nem fog félni az iskolától többé, mert megkapta ezeket a jó homeopátiás szereket. Hamarosan már nem lesz ilyen pszichopata őrült, fogyatékos, elmebeteg kis idióta. (Erre úgy kinyílt a csipája, hogy muszáj volt röhögnöm.) Aztán megkértem, hogy mondja fel a kötelező verset, de közben lenyomkodtam az ágyat (ami mindig visszaugrott) így totál rázkódott szegény gyerek és nem bírt egy magánhangzót sem rendesen kimondani. Aztán megkért, hogy hagyjam abba, mert mindjárt hányni fog. Mondtam, az jó ötlet, mert már izomlázam van: őt is lenyomni meg az ágyat is.
Aztán mondta, hogy üssek a hátára, mert feljött a sav. Megkérdeztem, mekkorát? (Ez már önmagában vicces kérdés.) Mondta, hogy kicsit. Ütöttem két olyan picit, hogy simogatásnak is kevés lett volna, meg egy baromi nagyot. Ezen nagyot nevettünk, de aztán elszomorodott, így meséltem neki egy madárról, aki egyik erdőből a másikba szállt, közben átrepült egy tó fölött, amin vitorlás hajó volt.
Mire ő: - Igen, és a vitorlák nem voltak rögzítve az árbochoz.
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Jaj, anya, a falvédőt mesélted!
- Hogy vetted észre? - kérdeztem, mivel még soha nem meséltem neki a falvédőt.
- Úgy, hogy van szemem. - felelte.
Utána még aláírtam az egyeseit meg a ketteseit és bepakoltam egy kis tízórait, ami TUC kekszből állt és málnaszörpből. (Na, jó: még szívószálas kakaóból is és ropiból.) Sajnos, hiába teszek be neki almát-körtét: kb. mindig visszahozza. Szendvicset szintén.
Visszatérve: nagyon örülök, hogy kapott gyógyszereket, mert már én is padlón voltam attól, hogy ő padlón volt. A lámpaláz nem elhanyagolható betegség, ahogy a migrén sem.
- - -
Meg kellene magamat csinálnom végre. Elég volt a gyerekezésből. (Bár nem, nem volt elég.) Úgy veszem észre, én vagy a karrieremmel foglalkozom vagy a gyerekemmel. A kettő együtt túl sok lenne. Csak olyan jó lenne sokat keresni. Úgyis kiteszem az egész lelkemet, most miért tegyem ki két fillérért?
Épp ma olvastam az újságban (neten), hogy a konyhás nénik zokogtak, mert 90ezer helyett 60ezer lesz a fizetésük. Csodás!
Szerintem csapatokban lesznek öngyilkosok az emberek, csak a kormány eltitkolja előlünk. Én ebben biztos vagyok.
- - -
Kinek van kupi a lakásában? (Ez jutott eszembe az öngyilkosságról, hogy én egyszer azért leszek az, mert nem bírok rendet tenni.) Kinek van lekopva a körömlakkja? Kinek lenne jó hajat mosnia? Kinek kellene fogyókúráznia? Kinek kellene most megírnia egy fontos e-mailt? NEKEM!
2013. szeptember 29., vasárnap
körömlakk
Az is nagyon érdekes, hogy a szombati buliban a pasi, aki (lényegében) kurvát akart belőlem csinálni, hosszan ecsetelte, hogy milyen gyönyörű kezem van, mert szerinte pont ez a szép, amikor egy nőnek rövid a körme, de be van festve pirossal. és szerinte mennyire ronda, ha egy nőnek mosónő keze van, és a halála az, hogyha megnöveszti a körmét, de nem festi be.
Nem volt kedvem elmondani neki, hogy nekem bizony mosónő kezem van, mivel takarítónő vagyok. De azt elárultam neki, hogy holnap le fogom mosni ezt a színt róla. Nem akarta megengedni és megkérdezte:
- Miért? és én elmondtam neki, hogy azért, mert nem szép, ha lepattogzik, de ez a Loreal Jet Set egy nap alatt lepattog. Mondjuk jó, mert tényleg szép a színe. Vérpiros. és valóban nagyon gyorsan megszárad, de aztán le is pereg.
Egy másik pasi, akit véletlenül ismertem, mert korábban együtt dolgoztunk a Telenornál, azzal foglalkozott, hogy milyen jó, hogy megnövesztettem a hajamat, mert milyen jól áll így nekem. és hogy ő mindig mondta a cégnél is nekem, hogy növesszem meg, növesszem meg.
Azért érdekes, ha egy nő felvesz egy harisnyatartót és abban megy bulizni, azonnal minden pasit elkezd érdekelni minden egyes porcikája. Bezzeg, amikor hajnalban ülök a buszon a kétezer forintos, gumis derekú farmeromban és a kisfiam cipőjében: senki nem mondja, hogy milyen szép a griberli az arcomon és milyen gyönyörű a szemem. Ja, ezeket pedig a pasim mondta.
Kár érte. Volt benne némi kedves húzás, de nagyon zavart, hogy jön-jön-jön, nyomul rám és egyáltalán nem érzi azt, hogy én még nem tartok ott. Ő pont az a típusú pasi, akivel számokban kell beszélni. Pl.: ha semmi izgalmat nem érzek, akkor az nulla. Ha már orgazmusom van, akkor az tíz. Tehát, amikor erőszakosan elkezdett ölelgetni vagy puszilgatni, akkor 1., mindig elkaptam a fejemet, elhúzódtam tőle vagy ellöktem magamtól; 2., szóltam neki, hogy hiába áll a farka: én még nullán vagyok.
Miért van az, hogy a Szilágyi Károlynak soha nem kell ilyenekről magyaráznom, tudja ő magától. Milyen csodálatos az a pasi! Úgy néz ki, mint Michael Bublé a Me and Mrs Jones fellépésén valami stradionban. Vagy úgy, mint Csányi Sándor.
Persze mindenkinek más jön be. Nekem a Nyilas aszcendensek. Dehát az a fiú sajnos nagyon alkoholista és amikor iszik (tehát mindig), akkor csúnyákat mond a barátnőjének és azt nem lehet elviselni. és láncdohányos, de ez engem sosem zavart. Sokkal inkább az ivás. De mivel mi keveset találkoztunk, azt hittem: csak engem tisztel meg vele, hogy este irdatlanul bebaszik. Olyan, mint egy kisfiú, mégis annyira profi. Tud mindent. Az ágyban is és a zongoránál. Kár, hogy hülye az apja. Bántalmazó. Így a kisfia is azzá vált.
Miért nem lehet az, hogy az emberek ne legyenek éppen olyanok, mint a szüleik? Melyik az a pont, amikor le kell róluk szakadnunk és új utakat kell választanunk?
Próbáltam menni pszichológushoz, de hát ők is csak emberek. és óránként 8 (meg 20) ezer forintért mondanak valamit, ami nem is a tuti, csak egy kis valami. De hát nem csak egy igazság van a földön. Így nem segíthetnek. Ez a helyzet. Marad az ezotéria és Isten.
Nem volt kedvem elmondani neki, hogy nekem bizony mosónő kezem van, mivel takarítónő vagyok. De azt elárultam neki, hogy holnap le fogom mosni ezt a színt róla. Nem akarta megengedni és megkérdezte:
- Miért? és én elmondtam neki, hogy azért, mert nem szép, ha lepattogzik, de ez a Loreal Jet Set egy nap alatt lepattog. Mondjuk jó, mert tényleg szép a színe. Vérpiros. és valóban nagyon gyorsan megszárad, de aztán le is pereg.
Egy másik pasi, akit véletlenül ismertem, mert korábban együtt dolgoztunk a Telenornál, azzal foglalkozott, hogy milyen jó, hogy megnövesztettem a hajamat, mert milyen jól áll így nekem. és hogy ő mindig mondta a cégnél is nekem, hogy növesszem meg, növesszem meg.
Azért érdekes, ha egy nő felvesz egy harisnyatartót és abban megy bulizni, azonnal minden pasit elkezd érdekelni minden egyes porcikája. Bezzeg, amikor hajnalban ülök a buszon a kétezer forintos, gumis derekú farmeromban és a kisfiam cipőjében: senki nem mondja, hogy milyen szép a griberli az arcomon és milyen gyönyörű a szemem. Ja, ezeket pedig a pasim mondta.
Kár érte. Volt benne némi kedves húzás, de nagyon zavart, hogy jön-jön-jön, nyomul rám és egyáltalán nem érzi azt, hogy én még nem tartok ott. Ő pont az a típusú pasi, akivel számokban kell beszélni. Pl.: ha semmi izgalmat nem érzek, akkor az nulla. Ha már orgazmusom van, akkor az tíz. Tehát, amikor erőszakosan elkezdett ölelgetni vagy puszilgatni, akkor 1., mindig elkaptam a fejemet, elhúzódtam tőle vagy ellöktem magamtól; 2., szóltam neki, hogy hiába áll a farka: én még nullán vagyok.
Miért van az, hogy a Szilágyi Károlynak soha nem kell ilyenekről magyaráznom, tudja ő magától. Milyen csodálatos az a pasi! Úgy néz ki, mint Michael Bublé a Me and Mrs Jones fellépésén valami stradionban. Vagy úgy, mint Csányi Sándor.
Persze mindenkinek más jön be. Nekem a Nyilas aszcendensek. Dehát az a fiú sajnos nagyon alkoholista és amikor iszik (tehát mindig), akkor csúnyákat mond a barátnőjének és azt nem lehet elviselni. és láncdohányos, de ez engem sosem zavart. Sokkal inkább az ivás. De mivel mi keveset találkoztunk, azt hittem: csak engem tisztel meg vele, hogy este irdatlanul bebaszik. Olyan, mint egy kisfiú, mégis annyira profi. Tud mindent. Az ágyban is és a zongoránál. Kár, hogy hülye az apja. Bántalmazó. Így a kisfia is azzá vált.
Miért nem lehet az, hogy az emberek ne legyenek éppen olyanok, mint a szüleik? Melyik az a pont, amikor le kell róluk szakadnunk és új utakat kell választanunk?
Próbáltam menni pszichológushoz, de hát ők is csak emberek. és óránként 8 (meg 20) ezer forintért mondanak valamit, ami nem is a tuti, csak egy kis valami. De hát nem csak egy igazság van a földön. Így nem segíthetnek. Ez a helyzet. Marad az ezotéria és Isten.
szex
Komolyan mondom, azon gondolkodtam ma, hogy ugyanaz van, mint kiskoromban. Amikor 17-18 éves voltam, akkor is egy őrült nagy szex legenda voltam, akiről versek meg dalok születnek, közben meg alig vettem le a bugyimat, néha.
Úgy értem: most is itt van körülöttem ezer pasi és már egy fény éve nem szexeltem. Oké, mindig MAJDNEM szexelek, de hát azért a majdnem az mégiscsak egy nagy, velős: nem.
Persze, az lehet, hogy bizonyos pasinak jelentős volt az a randi, amin csak megmondtam neki valami nagy igazságot, szembesítettem valamivel és azt hiszi (az a bizonyos pasi), hogy én voltam a legnagyobb szerelme és hogy fél éven át jártunk, miközben csak 3 héten át.
Lehet, hogy valakinek az a legdurvább szex, hogy nincs szex.
Velem meg az a baj, hogy nem akarok egy olyannal, akivel nem akarok. Sajnálom. Így is már olyan sokan kihasználnak engem. Akár ez a tegnap esti pasi is. Én soha nem akartam még őt megpuszilni. Ezzel szemben ő állandóan puszilgatott és mindent vettek kamerára. Egyszer már 2 perce filmezték kizárólag a mellemet, de nem vettem észre, mert fejjel elfordulva beszélgettem valakivel és ez elég nehéz volt, mivel nagy zaj volt és tombolt a jazz. Az a fajta, ami engem a sírba visz (de lehet, hogy csak amiatt, mert nem ismertem azokat a számokat).
Hjaj, eszembe jut Szilágyi Karcsi, akivel pontosan ugyanazt a zenét szerettük rajongásig. Kár, hogy neki nem én vagyok az álma. De, ha egyszer lesz sok pénzem, akkor lehet, hogy ráköltöm és mindent megveszek neki, amit csak akar. Ő a nagy szerelmem, mint Sharon Stone-nak a Casinoban az a kis dzsigoló. Az persze egy hazug film volt. A gazdag férj ugyanis mindig ronda, gusztustalan, fehér szőrű, dagadt muksó. A titkos szerető, pedig mindig úgy néz ki, mint egy top modell. Szóval a férj nem Robert de Niro. Mivel Robert de Niro egy gyönyörű férfi, akit szívesen eltartana minden nő.
De persze nem lehetett valósághűen megcsinálni a filmet, mert akkor senki nem drukkolt volna a "Döbrögi uraságnak" és akkor az már (szinte) egy dokumentumfilm lett volna.
Inkább, mintha Andy Wayna lett volna a gazdag férj és Király Viktor a titkos szerető (vagy Fluor Tomi).
Miért nincs itt valaki, aki csinálna most nekem egy Ági meggy szörpöt egy facsarásnyi valódi citrommal?
I need a husband. Á, a husbandok sosincsenek ilyenkor ébren, mivel délután elmennek "focizni" és dugnak a titkos szeretőjükkel. és ilyenkor már alszanak, mint a bunda. Csak a kielégítetlen feleségük írogat, olvasgat és fejt keresztrejtvényt.
Úgy értem: most is itt van körülöttem ezer pasi és már egy fény éve nem szexeltem. Oké, mindig MAJDNEM szexelek, de hát azért a majdnem az mégiscsak egy nagy, velős: nem.
Persze, az lehet, hogy bizonyos pasinak jelentős volt az a randi, amin csak megmondtam neki valami nagy igazságot, szembesítettem valamivel és azt hiszi (az a bizonyos pasi), hogy én voltam a legnagyobb szerelme és hogy fél éven át jártunk, miközben csak 3 héten át.
Lehet, hogy valakinek az a legdurvább szex, hogy nincs szex.
Velem meg az a baj, hogy nem akarok egy olyannal, akivel nem akarok. Sajnálom. Így is már olyan sokan kihasználnak engem. Akár ez a tegnap esti pasi is. Én soha nem akartam még őt megpuszilni. Ezzel szemben ő állandóan puszilgatott és mindent vettek kamerára. Egyszer már 2 perce filmezték kizárólag a mellemet, de nem vettem észre, mert fejjel elfordulva beszélgettem valakivel és ez elég nehéz volt, mivel nagy zaj volt és tombolt a jazz. Az a fajta, ami engem a sírba visz (de lehet, hogy csak amiatt, mert nem ismertem azokat a számokat).
Hjaj, eszembe jut Szilágyi Karcsi, akivel pontosan ugyanazt a zenét szerettük rajongásig. Kár, hogy neki nem én vagyok az álma. De, ha egyszer lesz sok pénzem, akkor lehet, hogy ráköltöm és mindent megveszek neki, amit csak akar. Ő a nagy szerelmem, mint Sharon Stone-nak a Casinoban az a kis dzsigoló. Az persze egy hazug film volt. A gazdag férj ugyanis mindig ronda, gusztustalan, fehér szőrű, dagadt muksó. A titkos szerető, pedig mindig úgy néz ki, mint egy top modell. Szóval a férj nem Robert de Niro. Mivel Robert de Niro egy gyönyörű férfi, akit szívesen eltartana minden nő.
De persze nem lehetett valósághűen megcsinálni a filmet, mert akkor senki nem drukkolt volna a "Döbrögi uraságnak" és akkor az már (szinte) egy dokumentumfilm lett volna.
Inkább, mintha Andy Wayna lett volna a gazdag férj és Király Viktor a titkos szerető (vagy Fluor Tomi).
Miért nincs itt valaki, aki csinálna most nekem egy Ági meggy szörpöt egy facsarásnyi valódi citrommal?
I need a husband. Á, a husbandok sosincsenek ilyenkor ébren, mivel délután elmennek "focizni" és dugnak a titkos szeretőjükkel. és ilyenkor már alszanak, mint a bunda. Csak a kielégítetlen feleségük írogat, olvasgat és fejt keresztrejtvényt.
Keleti - hála
Annyira hálás vagyok Keleti Zoltánnak, hogy létrehozta nekem ezt a blogot. Írhatok és így azt képzelhetem, hogy nem vagyok egyedül a világban.
Ma lementem fél 9-kor a Tesco Expresszbe (és most ezt is leírhatom). Észrevettem, hogyha úgy megyek le, hogy nem tudom, mit akarok venni, akkor is simán elköltök hatezer forintot.
Ezt vettem: egy Camping tömlős sajt, egy Medve tégelyes natúr krémsajt, egy Mizo Zorba sajt, egy tea vaj, két fej fokhagyma és két fej lilahagyma. Aztán összekevertem a sajtokat (és vajat) egy tálban és vagdostam bele vékony szelet fokhagymákat, azután rákentem egy kenyérre és megszórtam lilahagyma karikákkal. Finom volt. Eközben 1 decis műanyag poharakba készítettem sima (nem fokhagymás) és fokhagymás változatot is. Aztán tégelybe is tettem nem-fokhagymás változatot, a kisfiamnak. Mire kész lettem: rájöttem, hogy szinte az egészet be fogom vinni a munkahelyemre. Nem tudom, miért van ez így, de bármit készítek, azonnal el akarom ajándékozni valakinek, mert azt gondolom, hogy... (á, nem tudom, mit gondolok).
Pedig az volt a tervem, hogy készítek egy ilyen finomságot és akkor minden nap meg lenne a reggelim és nem kellene szendvicset vennem valami drága éjjel-nappali büfében. (Mivel 5-kor megyek dolgozni.) Na, mindegy. Majd eszek májkrém konzervet. De annyira aranyosak a kollégáim. Ők is mindig hoznak belőle, ha főznek valamit. Pl. túrótortát vagy rakott burgonyát.
Egyfolytában egy dal dúdolódik a fülemben: John Newman: I need to know now, do you love me again?
- - -
Tegnap azért viszonylag jó volt a buliban lenni. A "pasim" főzött. Füstölt csülök sztrapacskával. Nagyon hülyén csinálta. Úgy értem: engem már 16 órakor fekete ingben, fekete mellényben és fekete selyem nyakkendőben fogadott. Őrült csinos volt! Azután pedig (ugyanebben a szerelésben) elkezdte ülve kavargatni kézzel a sztrapacska tésztáját. Én ott ültem mellette a kis, piros miniruhámban és megkérdeztem, hogy nem szeretné-e, ha feltűrném az ingujját?
De.
Kicsit fura volt nézni, hogy a szőrös karja nyakig benne volt a kulimászban. Nem tudom, miért, de nekem úgy rémlik, hogy fakanállal szoktam kevergetni a tésztát és nem kézzel.
Végül is minden nagyon finom lett: a füstölt csülök, a (sztarapcska) galuska, a tejfölös juhtúró, a lilahagyma és a körömpörkölt (bár ez utóbbiból nem ettem, mert nem nézett ki jól. Eleve le volt vagdosva a hús a körmökről és külön volt főzve a köröm és külön egy alap. Mi az, hogy alap? Hagyma és paprika? Minek? Miért nem eleve már abban főtt a hús? és miért dobták ki azt a jó, recegős, sűrű levét? Na, mindegy.)
Én mindenesetre csak az egyik főételből ettem és mára nagyon jól be is görcsölt a hasam. Talán a füstöltet nem bírom? Nem tudom.
- - -
A kisfiam ma hazajött az apukájától. Ilyenkor első a fürdés, mivel talpig füst szaga van. Ő a kádban, én a vécé tetején ülve. Beszélgettünk. Addig hülyéskedtünk, amíg kitaláltunk egy jó viccet (vagyis leginkább ő találta ki). Itt jön.
JÖN! JÖN! JÖN!
Isten így szól a pinához:
- Luk, én vagyok az apád.
Ma lementem fél 9-kor a Tesco Expresszbe (és most ezt is leírhatom). Észrevettem, hogyha úgy megyek le, hogy nem tudom, mit akarok venni, akkor is simán elköltök hatezer forintot.
Ezt vettem: egy Camping tömlős sajt, egy Medve tégelyes natúr krémsajt, egy Mizo Zorba sajt, egy tea vaj, két fej fokhagyma és két fej lilahagyma. Aztán összekevertem a sajtokat (és vajat) egy tálban és vagdostam bele vékony szelet fokhagymákat, azután rákentem egy kenyérre és megszórtam lilahagyma karikákkal. Finom volt. Eközben 1 decis műanyag poharakba készítettem sima (nem fokhagymás) és fokhagymás változatot is. Aztán tégelybe is tettem nem-fokhagymás változatot, a kisfiamnak. Mire kész lettem: rájöttem, hogy szinte az egészet be fogom vinni a munkahelyemre. Nem tudom, miért van ez így, de bármit készítek, azonnal el akarom ajándékozni valakinek, mert azt gondolom, hogy... (á, nem tudom, mit gondolok).
Pedig az volt a tervem, hogy készítek egy ilyen finomságot és akkor minden nap meg lenne a reggelim és nem kellene szendvicset vennem valami drága éjjel-nappali büfében. (Mivel 5-kor megyek dolgozni.) Na, mindegy. Majd eszek májkrém konzervet. De annyira aranyosak a kollégáim. Ők is mindig hoznak belőle, ha főznek valamit. Pl. túrótortát vagy rakott burgonyát.
Egyfolytában egy dal dúdolódik a fülemben: John Newman: I need to know now, do you love me again?
- - -
Tegnap azért viszonylag jó volt a buliban lenni. A "pasim" főzött. Füstölt csülök sztrapacskával. Nagyon hülyén csinálta. Úgy értem: engem már 16 órakor fekete ingben, fekete mellényben és fekete selyem nyakkendőben fogadott. Őrült csinos volt! Azután pedig (ugyanebben a szerelésben) elkezdte ülve kavargatni kézzel a sztrapacska tésztáját. Én ott ültem mellette a kis, piros miniruhámban és megkérdeztem, hogy nem szeretné-e, ha feltűrném az ingujját?
De.
Kicsit fura volt nézni, hogy a szőrös karja nyakig benne volt a kulimászban. Nem tudom, miért, de nekem úgy rémlik, hogy fakanállal szoktam kevergetni a tésztát és nem kézzel.
Végül is minden nagyon finom lett: a füstölt csülök, a (sztarapcska) galuska, a tejfölös juhtúró, a lilahagyma és a körömpörkölt (bár ez utóbbiból nem ettem, mert nem nézett ki jól. Eleve le volt vagdosva a hús a körmökről és külön volt főzve a köröm és külön egy alap. Mi az, hogy alap? Hagyma és paprika? Minek? Miért nem eleve már abban főtt a hús? és miért dobták ki azt a jó, recegős, sűrű levét? Na, mindegy.)
Én mindenesetre csak az egyik főételből ettem és mára nagyon jól be is görcsölt a hasam. Talán a füstöltet nem bírom? Nem tudom.
- - -
A kisfiam ma hazajött az apukájától. Ilyenkor első a fürdés, mivel talpig füst szaga van. Ő a kádban, én a vécé tetején ülve. Beszélgettünk. Addig hülyéskedtünk, amíg kitaláltunk egy jó viccet (vagyis leginkább ő találta ki). Itt jön.
JÖN! JÖN! JÖN!
Isten így szól a pinához:
- Luk, én vagyok az apád.
kis szoba
Nem tudtam, mit csináljak? Akkora nagy rettegéssel töltött el, ami tegnap történt. Hogy egy férj szavakkal veri a feleségét. Rossz volt nézni is, hallgatni is. Szörnyen nagy félelem keletkezett bennem, hiszen majdnem jártam ezzel a pasival. és hogy viselkedne velem, ha azzal a nővel ilyen kegyetlen, aki két gyermeket szült neki? Hajszál hívján elkerültem, hogy egy őrült legyen a párom.
Meg az a lakás is! Sosem fogják tudni rendes áron eladni. Minden szotyog a mocsokban, minden esik szanaszét, koszosak a falak, a függönyök, szétesnek az ágyak, lepukkant a parketta, kupleráj van a polcokon. Megrémisztett, hogy így él egy férfi és egy nő. Azt képzeltem, ha van egy férfi a háznál, akkor legalább a falakat lefesti. és a vécé? Brrr. Nem égett a villany. Gondolom már 5 éve. és ocsmány szaga volt a kagylónak. Találtam a földön valami vegyszert. Öntöttem bele egy kört. Harpic vagy mi? Itthon Domestost használok. Fúj, tényleg retkes volt a vécé, mint amihez már minimum 2 éve nem értek hozzá takarítási célzattal. Ki kellett menni kezet mosni a fürdőszobába, ahol csak hideg víz volt a csapban. De a pirinyó főző helysiégben is csak hideg víz volt a csapban.
Á, igazából minden szar volt. és szerintem ez a pasi nem is fest. Nem csinál semmit. Csak dumál, nagy a szája. Kint van ugyanaz a 15 képe már száz éve és nem csinál semmi újat. Most adtam neki egy ötletet, nem tudom, kivitelezi-e? De nagyon tetszett neki. Remélem, energiát ad neki, hogy kirúgtam. vagyis még nem is voltam egyértelmű, mert gondoltam hajnali 3-kor egy idegen lakásban nem veretem meg magam.
Csak azt kértem tőle, hogy lépjen hátra hármat, vissza a lakásába és hagyjon békén és ne kövessen! Maradjon ott!
Erre ő azt mondta: - De veled akarok menni.
Erre én: - TE. TE akarsz. (Majd kijelentettem) - Én viszont egy másik ember vagyok. és ÉN azt akarom, hogy ne gyere velem, maradj itthon és az ÉN akaratom is számít! Ez pedig az, hogy hagyjál békében elmenni.
Most, hogy itthon vagyok arra gondoltam, milyen undorító az, ha emberek büdösben, mocsokban élnek, pedig mind a kettő tanult, kulturált ember. és emiatt össze bírtam vakarni magam és elkezdtem takarítani. Igaz, csak a kisfiam szobájában, mert mindig azt akarom, hogy elsőként neki legyen jó. Közben kicsit én is pucoltam vécét és fürdőszobai csapot. Ezenkívül kimostam 3 farmert. (Jaj, ezekről is tudnék egy külön regényt írni.)
A kisfiamnál az volt az első pont, hogy lepakoltam 2 tonna cuccot az asztaláról. Ebben volt sok olyan, ami egyáltalán nem tartozik oda. Halogén fénycső, locsoló kanna (nincs is egyetlen virágunk sem).
Aztán szépen letörölgettem ról a port valami általános ápolószeres vízzel, hogy finom illata is legyen.
Találtam az asztala alatt egy zacskó szőlőt. Valószínűleg 1 hónapja tehette oda, amikor kapta a nagypapájától, vidékről. Felismerhetetlen volt. Csak egy nagy, vizes penész volt. Amikor kinyitottam a zacskót mérgelődő muslicák csapata szállt fel szédültem. Vége a bulinak, fiúk - szóltam nekik, aztán levittem őket a nagy szemetes kukába.
Nem mondhatok a fiamra semmi rosszat, mivel tegnap is találtam egy szatyrot, azt pedig én tettem le a földre hajdanán. Abból pedig lehelet finom, zöld "pára"felhő szállt fel. Pára = penész. Emlékszem még rá. Az egy kiló őszibarack volt.
Mindkettőnek az volt a baja, hogy totál éretlen volt. Szép, de savanyú és pihentetni akartuk őket, amíg beérnek, de aztán valahogy elfelejtődtek.
Ha nem lennék álmos, nekiállnék az én szobámnak is, de túl fáradt vagyok.
Mit csináltam ma és tegnap: színes mosás és teregetés, hajmosás, pihétlenítés, köröm lakkozás.
Ma pedig: farmermosás, gyerek szoba rendberakása és pár ruha összeválogatása rászoruló gyermekeknek. Holnap elviszem.
Hiányzik még: fehér ruhák mosása, mosogatás, rendrakás a konyhában is.
De amit még megtettem: kimostam a kisfiam torna felszerelését és tettem be hozzá melegítőt is. Igaz, nem nagyon jók, mert a nadrág az enyém, én is kaptam valahonnan használtan (de a kisfiam popsija sokkal kisebb). A felsőt is second hand kaptam. De nem akarom, hogy fázzon és nincs pénzünk ennyi ruhára. Persze elraktározom a memóriámba és ha lehet: majd szerzek valahogy. Pl. turkálóból vagy más olcsó helyről. Kivéve, ha nem zavarja, hogy lóg rajta a gatya. Amúgy jó minőségű cucc. Valami Lotto márkájú, csak hát férfi méret és nem XS-es fiú.
Nem akarok elégedetlenkedni. Tegnap óta nagyon boldog vagyok, hogy nem kell olyan férfivel élnem, aki bánt. Ehhez képest minden jöhet: a nyomor, szegénység, bármi, csak ne kelljen bántalmazóval élnem.
Na, most alszom egyet. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy koldus oldalas: amikor éhes vagy, de nincs kajád és inkább alszol egy nagyot. De mondom ez sem baj, mert ettem háztartási kekszet és ez jobb, mint bármilyen pörkölt egy barom-állat társaságában.
Meg az a lakás is! Sosem fogják tudni rendes áron eladni. Minden szotyog a mocsokban, minden esik szanaszét, koszosak a falak, a függönyök, szétesnek az ágyak, lepukkant a parketta, kupleráj van a polcokon. Megrémisztett, hogy így él egy férfi és egy nő. Azt képzeltem, ha van egy férfi a háznál, akkor legalább a falakat lefesti. és a vécé? Brrr. Nem égett a villany. Gondolom már 5 éve. és ocsmány szaga volt a kagylónak. Találtam a földön valami vegyszert. Öntöttem bele egy kört. Harpic vagy mi? Itthon Domestost használok. Fúj, tényleg retkes volt a vécé, mint amihez már minimum 2 éve nem értek hozzá takarítási célzattal. Ki kellett menni kezet mosni a fürdőszobába, ahol csak hideg víz volt a csapban. De a pirinyó főző helysiégben is csak hideg víz volt a csapban.
Á, igazából minden szar volt. és szerintem ez a pasi nem is fest. Nem csinál semmit. Csak dumál, nagy a szája. Kint van ugyanaz a 15 képe már száz éve és nem csinál semmi újat. Most adtam neki egy ötletet, nem tudom, kivitelezi-e? De nagyon tetszett neki. Remélem, energiát ad neki, hogy kirúgtam. vagyis még nem is voltam egyértelmű, mert gondoltam hajnali 3-kor egy idegen lakásban nem veretem meg magam.
Csak azt kértem tőle, hogy lépjen hátra hármat, vissza a lakásába és hagyjon békén és ne kövessen! Maradjon ott!
Erre ő azt mondta: - De veled akarok menni.
Erre én: - TE. TE akarsz. (Majd kijelentettem) - Én viszont egy másik ember vagyok. és ÉN azt akarom, hogy ne gyere velem, maradj itthon és az ÉN akaratom is számít! Ez pedig az, hogy hagyjál békében elmenni.
Most, hogy itthon vagyok arra gondoltam, milyen undorító az, ha emberek büdösben, mocsokban élnek, pedig mind a kettő tanult, kulturált ember. és emiatt össze bírtam vakarni magam és elkezdtem takarítani. Igaz, csak a kisfiam szobájában, mert mindig azt akarom, hogy elsőként neki legyen jó. Közben kicsit én is pucoltam vécét és fürdőszobai csapot. Ezenkívül kimostam 3 farmert. (Jaj, ezekről is tudnék egy külön regényt írni.)
A kisfiamnál az volt az első pont, hogy lepakoltam 2 tonna cuccot az asztaláról. Ebben volt sok olyan, ami egyáltalán nem tartozik oda. Halogén fénycső, locsoló kanna (nincs is egyetlen virágunk sem).
Aztán szépen letörölgettem ról a port valami általános ápolószeres vízzel, hogy finom illata is legyen.
Találtam az asztala alatt egy zacskó szőlőt. Valószínűleg 1 hónapja tehette oda, amikor kapta a nagypapájától, vidékről. Felismerhetetlen volt. Csak egy nagy, vizes penész volt. Amikor kinyitottam a zacskót mérgelődő muslicák csapata szállt fel szédültem. Vége a bulinak, fiúk - szóltam nekik, aztán levittem őket a nagy szemetes kukába.
Nem mondhatok a fiamra semmi rosszat, mivel tegnap is találtam egy szatyrot, azt pedig én tettem le a földre hajdanán. Abból pedig lehelet finom, zöld "pára"felhő szállt fel. Pára = penész. Emlékszem még rá. Az egy kiló őszibarack volt.
Mindkettőnek az volt a baja, hogy totál éretlen volt. Szép, de savanyú és pihentetni akartuk őket, amíg beérnek, de aztán valahogy elfelejtődtek.
Ha nem lennék álmos, nekiállnék az én szobámnak is, de túl fáradt vagyok.
Mit csináltam ma és tegnap: színes mosás és teregetés, hajmosás, pihétlenítés, köröm lakkozás.
Ma pedig: farmermosás, gyerek szoba rendberakása és pár ruha összeválogatása rászoruló gyermekeknek. Holnap elviszem.
Hiányzik még: fehér ruhák mosása, mosogatás, rendrakás a konyhában is.
De amit még megtettem: kimostam a kisfiam torna felszerelését és tettem be hozzá melegítőt is. Igaz, nem nagyon jók, mert a nadrág az enyém, én is kaptam valahonnan használtan (de a kisfiam popsija sokkal kisebb). A felsőt is second hand kaptam. De nem akarom, hogy fázzon és nincs pénzünk ennyi ruhára. Persze elraktározom a memóriámba és ha lehet: majd szerzek valahogy. Pl. turkálóból vagy más olcsó helyről. Kivéve, ha nem zavarja, hogy lóg rajta a gatya. Amúgy jó minőségű cucc. Valami Lotto márkájú, csak hát férfi méret és nem XS-es fiú.
Nem akarok elégedetlenkedni. Tegnap óta nagyon boldog vagyok, hogy nem kell olyan férfivel élnem, aki bánt. Ehhez képest minden jöhet: a nyomor, szegénység, bármi, csak ne kelljen bántalmazóval élnem.
Na, most alszom egyet. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy koldus oldalas: amikor éhes vagy, de nincs kajád és inkább alszol egy nagyot. De mondom ez sem baj, mert ettem háztartási kekszet és ez jobb, mint bármilyen pörkölt egy barom-állat társaságában.
2013. szeptember 28., szombat
rossz állapot
Most S.-tól (?) szeretném azt énekelni, hogy: Ú, rossz állapot. ....Ó, ha összejönnénk, az feldobna engem, Te tudnál segíteni rajtam, oly rossz ez az állapot. (Edda?)
Ma annyira borzasztó dolog történt velem, hogy alig bírom leírni. (Bár nem kellene csodálkoznom. Mielőtt elindultam: már megjósoltam ezt magamnak.)
Szóval az volt, hogy elhívtak egy buliba. A pasinak, aki udvarol abban a lakásban él a neje is. és a lényeg nagyon röviden: úgy hajlani 3 körül kirúgott, hogy menjek haza. (De előtte még sok fura dologo történt).
Nem bírok most róla írni, de volt egy híres színész, aki egész este a fülembe suttogta, hogy ilyen alakkal, ilyen megjelenéssel, ilyen szöveggel (lényegében) prostituáltnak kellene lennem, de nem kuplerájban, hanem ő hoz egy ügyfelet pl. Münchenből. Mindenem meglenne, stb.
Én mostam a csávónak, hogyha valaki dugni akar és tetszik, akkor oké, jöhet, mert szeretem a szexet, de ingyen, mert nem vagyok kurva. Nem értette. Még ezer féle képpen elmagyarázta, hogy de akkor gazdag lennék és nem pl. szegény. Mondtam neki: de én a szegénységeben is megőrzöm a méltóságomat. Olyan vagyok, mint Lúda Matyi. De nem értette. Elmondta, hogyha nem tetszik a pasi, akkor nem kell vele lefeküdnöm. Erre én: de nem vagyok kurva, nem érted. és végül azt mondtam neki:
- Gondolj anyádra! Ott volt apáddal. Te voltál a kisfia. és nem érdekelte a pénz, csak az, hogy ő egy tisztességes nő és nem dug pénzért. Vagyishogy nem kurva, hanem élt az apáddal, szegénységben, de esze ágában sem volt faszt szopni három-ezer forintért. Na, ezt valahogy megértette. Ezért többször is elmondtam neki, hogy én vagyok az anyád, megértetted? Rendben van?
Mai magyar gyökér országunk büszkesége művészek.
Nem tudok tovább írni, nagyon fáradt vagyok. Mindjárt 4 óra van.
Szóval volt az a feleség, berúgott, mint az atombomba. és egyszer csak elkezdett üvöltözni rólam és mindenkinek, hogy ő 10 év alatt senkit ide nem hozhatott fel, mert a volt-férje (az én udvarlóm) nem engedte meg, de akkor én most miért vagyok itt? Erre viccből azt mondtam (és kiválaszottam egy tetszőleges srácot): Én csak a Misivel jöttem. Mire a nej: Akkor menj el!
és aztán iszonyatosan rondán kezdtek el beszélni egymással a tagok. Mármint ex-férj és ex-feleség. Ez az, amit nem bírok leírni úgy, ahogy volt. Félelmetes volt. Ezeknek ügyvéd kell és bíróság. Ocsmány volt. Ráadásul én mindenben a nőnek adtam volna igazat, ha valakit érdekelt volna a véleményem.
Na, már nincs is udvarlóm. :-(
Én eljöttem és a pasi velem akart jönni. Azt már nem! (Azt hazudtam neki, hogy itthon van a kisfiam, pedig az apjánál van és hogy egy 8 nm-es szobában lakunk ketten.)
Ú, nagyon dárga volt ez a mai nap. Odefelé vittem italokat, egy cuki mécsestartót 6 mécsessel, egy csokor virágot. Visszafelé meg a taxi. Úúúúúú. Felemelték az árát. Ha tudom, hogy ilyen drága és ha tudom, hogy ki leszek rúgva: el sem megyek.
Olyan kínos ez az egész! Szegény feleség. Mondjuk kicsit hülye is, ha 7 éve tűri.
Most 4 óra van. Nyugovóra térek. Köszönöm, Istenem, hogy már nincs férjem és köszönöm, hogy már nem él velem. és köszönöm, hogy nyugodt az életem. és szarok rá, hogy nincs elég pénzünk. Amikor volt férjem, még ennyink sem volt, csak az állandó szadizásom.
Ma annyira borzasztó dolog történt velem, hogy alig bírom leírni. (Bár nem kellene csodálkoznom. Mielőtt elindultam: már megjósoltam ezt magamnak.)
Szóval az volt, hogy elhívtak egy buliba. A pasinak, aki udvarol abban a lakásban él a neje is. és a lényeg nagyon röviden: úgy hajlani 3 körül kirúgott, hogy menjek haza. (De előtte még sok fura dologo történt).
Nem bírok most róla írni, de volt egy híres színész, aki egész este a fülembe suttogta, hogy ilyen alakkal, ilyen megjelenéssel, ilyen szöveggel (lényegében) prostituáltnak kellene lennem, de nem kuplerájban, hanem ő hoz egy ügyfelet pl. Münchenből. Mindenem meglenne, stb.
Én mostam a csávónak, hogyha valaki dugni akar és tetszik, akkor oké, jöhet, mert szeretem a szexet, de ingyen, mert nem vagyok kurva. Nem értette. Még ezer féle képpen elmagyarázta, hogy de akkor gazdag lennék és nem pl. szegény. Mondtam neki: de én a szegénységeben is megőrzöm a méltóságomat. Olyan vagyok, mint Lúda Matyi. De nem értette. Elmondta, hogyha nem tetszik a pasi, akkor nem kell vele lefeküdnöm. Erre én: de nem vagyok kurva, nem érted. és végül azt mondtam neki:
- Gondolj anyádra! Ott volt apáddal. Te voltál a kisfia. és nem érdekelte a pénz, csak az, hogy ő egy tisztességes nő és nem dug pénzért. Vagyishogy nem kurva, hanem élt az apáddal, szegénységben, de esze ágában sem volt faszt szopni három-ezer forintért. Na, ezt valahogy megértette. Ezért többször is elmondtam neki, hogy én vagyok az anyád, megértetted? Rendben van?
Mai magyar gyökér országunk büszkesége művészek.
Nem tudok tovább írni, nagyon fáradt vagyok. Mindjárt 4 óra van.
Szóval volt az a feleség, berúgott, mint az atombomba. és egyszer csak elkezdett üvöltözni rólam és mindenkinek, hogy ő 10 év alatt senkit ide nem hozhatott fel, mert a volt-férje (az én udvarlóm) nem engedte meg, de akkor én most miért vagyok itt? Erre viccből azt mondtam (és kiválaszottam egy tetszőleges srácot): Én csak a Misivel jöttem. Mire a nej: Akkor menj el!
és aztán iszonyatosan rondán kezdtek el beszélni egymással a tagok. Mármint ex-férj és ex-feleség. Ez az, amit nem bírok leírni úgy, ahogy volt. Félelmetes volt. Ezeknek ügyvéd kell és bíróság. Ocsmány volt. Ráadásul én mindenben a nőnek adtam volna igazat, ha valakit érdekelt volna a véleményem.
Na, már nincs is udvarlóm. :-(
Én eljöttem és a pasi velem akart jönni. Azt már nem! (Azt hazudtam neki, hogy itthon van a kisfiam, pedig az apjánál van és hogy egy 8 nm-es szobában lakunk ketten.)
Ú, nagyon dárga volt ez a mai nap. Odefelé vittem italokat, egy cuki mécsestartót 6 mécsessel, egy csokor virágot. Visszafelé meg a taxi. Úúúúúú. Felemelték az árát. Ha tudom, hogy ilyen drága és ha tudom, hogy ki leszek rúgva: el sem megyek.
Olyan kínos ez az egész! Szegény feleség. Mondjuk kicsit hülye is, ha 7 éve tűri.
Most 4 óra van. Nyugovóra térek. Köszönöm, Istenem, hogy már nincs férjem és köszönöm, hogy már nem él velem. és köszönöm, hogy nyugodt az életem. és szarok rá, hogy nincs elég pénzünk. Amikor volt férjem, még ennyink sem volt, csak az állandó szadizásom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)